Növényrandi

Ki ne hallott volna - a szívógyökereit lombos fákba és fenyőkbe eresztő, de mindig puha fákon élősködő cserjéről – a fagyöngyről? Melynek gyógynövényként való használatáról nem mondhatunk le?!

Az Asparagus nálunk is termeszthető fajokból áll, többnyire fóliasátrakban termesztik, vagy a termesztő asztalok alatt „melléknövényként”. Jól bírja az árnyékot, és szobai körülmények között is párát igényel. A ’60-as évek egyik legkedveltebb szobanövénye volt.

A zeller a Kaukázus vidékén és a Földközi-tenger partvidékén őshonos, termesztésével nem is foglalkozott senki, a réten előforduló vadzellert használták. Mára a zeller egy méltán népszerű zöldség. Nézül milyen "csodát" művelhet velünk!

A legenda szerint a teát a véletlennek köszönhetjük. Mintegy 5000 évvel ezelőtt Szen Nung kínai császár, forrásban lévő ivóvízébe pár illatos levelet sodort a szél, amelyek kellemes ízt adtak az italnak.

Magyarország igen gazdag növényvilága már lassan csak emlék, mivel az integrációkkal és iparosodással egyre jobban fogyasztjuk saját környezeti értékeinket. A honfoglalás kori vagy középkori vadregényes táj emlékét már csak foltokban találjuk valamelyik arborétum, vagy botanikus kert falai mögé zárva. Sajnos sokszor ezekre a kertekre sem fordítanak elég figyelmet, ezért sokak helyzete nagyon rossz, gondozatlanok, fajszegények.

Földünk „ananászközpontja” Hawaii, noha ezt a gyümölcsöt csak a 17-18. században kezdték termeszteni a szigeteken.

Többféleképpen ismerjük: közönséges bojtorján, lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli, vagy keserűlapu. Ezen kívül úgy is ismerjük, hogy nagy bojtorján (Arctium lappa), - kis bojtorján, pókhálós bojtorján.

Orvosi székfűnek, anyafűnek, Szent István pipitérnek, szikfűnek, szűzekanyjának, bubulykának, katókának, pipiskének is hívják.

A rebarbara (Rheum) őshazája Ázsia pontosabban Tibet környéke. Kontinensünkön a XVI. század végén jelent meg először Angliában, majd Németországban. Mint sok más növényt, kezdetben a rebarbarát is füvészkertekben dísznövényként tartották. Termesztése és európai elterjedése a XVIII. században kezdődött meg. A rebarbara nem gyümölcs, még akkor sem, ha úgy használjuk fel.

A korpának a gabonafélék, de legfőbbképpen a búza őrlése során keletkező melléktermékét, a szemtermések külsejét borító növényi maradványt nevezzük.

Fehérkőlápa – Lillafüred – Három-kő – Szeleta barlang

Az év utolsó melegét csodálatos kirándulással élveztük ki a Bükki Nemzeti Park területén. A hónapok alatt felgyülemlett munkahelyi stressz levezetésének egyik talán legjobb módját találtuk meg a három napos túrában. Ahogy futottak a kerekek alatt az autópálya terelővonalai, úgy hagytuk magunk mögött gondjainkat, s felejtettük el - ha csak csekély időre is – munkahelyünknek még a nevét is.
 

A közönséges borbálafű Eurázsiában őshonos. Elterjedési területe Törökországon és a Kaukázuson át egészen Dél-Kínáig húzódik. Meghonosodott Észak-Amerikában, Dél-Afrikában és az ausztrál kontinensen is.

A borágó a Földközi-tenger mellékén őshonos. Először az arabok kezdték el termeszteni Spanyolországban. Innem jutott el Észak-Európába, ahol már a 12. század óta használják fűszer és gyógynövényként.

Hogy miért? A köles, ez a méltánytalanul háttérbe szorult gabonanövény, többek között segít a bőr , a haj egészségének megőrzésében. Ez már önmagában is jó érv a fogyasztása mellett, de nézzük milyen további kedvező tulajdonsággal bír még!

Az édeskömény „nagy kömény” vagy „bécsi kapor” csak nevében testvére a konyhai köménynek. Ánizsra emlékeztető illatával, csípősen édeskés ízével egészen másfajta zamatot ad.

Már az ókori egyiptomi feljegyzések is tanúskodnak arról, hogy az aloé nedvét és különböző formában elkészített változatát egyaránt használták gyógyászati és szépségápolási célokra.