Páfrányok, a hajdan volt uralkodók
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2011. május 09.
Az edénnyalábos növények legősibb osztálya. A páfrányok a régebbi rendszertani felosztás szerint a harasztok törzsének egyik osztálya, a modern botanikus rendszerben azonban már önálló fajfejlődési vonalként sorolják be őket.
A páfrányok (Pteridopsida), valamint a hozzájuk hasonló korpafüvek és zsurlók, ősi növények, még a földtörténeti ókorban, kb. 400 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki. Ezek voltak az első növények, amelyek sikeresen meghódították a szárazföldet, és 100 millió éven át uralták a Föld flóráját.
Az első, olyan tulajdonságokkal rendelkező növénycsoport voltak, amelyek bizonyították magasabb fejlettségi szintjüket, és amilyenekkel a moszatok és a mohák még nem rendelkeztek. Volt külső, a kiszáradást meggátló sejtrétegük, víz és táplálék szállítására specializálódott szövetük.
A spórákkal szaporodó páfrányok szállítószövet rendszerükkel és testfelépítésükkel inkább a fejlettebb, magokkal szaporodó virágos növényekre hasonlítanak. Elsősorban szállítószövet rendszerükkel különböznek a moháktól, amelyek szintén spórákkal szaporodnak, de nincsenek valódi szerveik. Egyszerűbb felépítésű gyökerük, száruk és levelük van.
A páfrányok legjellegzetesebb része a levél. Minden egyes, kifejlett levél egy központi tengelyből és sok kisebb - nagyobb levélkékből áll. A leveleknek ezt a típusát szárnyasan összetett levélnek nevezzük, és csaknem minden páfrányra jellemző, kivéve néhány fajt, mint például a gímpáfrány, amelyiknek ép, nyelv alakú levelei vannak. A nagyobb, szárnyas leveleket legyezőszerű levélnek is nevezik.
Az ember számára ma már a páfrányoknak nincs különösebb jelentőségük, kivéve, ha dísznövényként termesztik.
Mivel a páfrányok nem virágoznak, a többi növénytől eltérően megy végbe a szaporodásuk is. A páfrányok porszemhez hasonló spórákat termelnek, amik a spóratokban helyezkednek el. A spóratokok szóruszokat alkotva a levél fonákján találhatók, s gyakran érdekes, barna mintázatot alkotnak. Egyetlen páfránynak akár több ezer spóratokja is lehet.
Ha beérnek, a spóratokok felrepednek, és a spórák kiszóródnak. A legkisebb szellő is elég azok széthordására. Ha a spóra nedves, árnyékos helyre hullik, akkor kicsírázik. Így jön létre az ivaros nemzedék. Néhány hónap elteltével szív alakú, zöld színű növények fejlődnek ki. Ezt a képződményt előtelepnek nevezzük, ami magán hordja a hím és a női ivarszerveket is.
A megtermékenyítésre csak akkor kerülhet sor, ha az előtelepre egy vízcsepp kerül, ami lehetővé teszi, hogy a két sejt találkozzon. Az előtelep ezek után elpusztul. Ez a különös folyamat, amely végén egy kis páfrány jön létre, megközelítőleg kilenc hónapig tart.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
