Rudinai Molnár István
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2010. április 02.
Esztergomban született 1851. február 17-én. Alap és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A szőlészet és a borászat érdekelte, ezért érettségi után a keszthelyi Gazdasági Tanintézet hallgatója lett. Mint szaktanár jelölt, ezután a földművelésügyi miniszter külföldi tanulmányútra küldte.
Később a karlsruhei műegyetemen növénytant, földtant, kémiát és borászatot hallgatott. Itt Blankenhorn professzor szőlészeti, borászati laboratóriumában dolgozott, ahol elsajátította a bor kémiai vizsgálatainak módszerét. Eközben megbízást kapott a Földművelés, Ipar és Kereskedelemügyi Minisztériumtól többféle magyar bor vegyelemzésére. Ő készítette el először a magyar borok kémiai analízisét. A vizsgált borokat az 1873. évi párizsi világkiállításon nagy sikerrel mutatták be. Tanulmányútja során beutazta a francia, a német ás a svájci szőlő és gyümölcstermő tájakat, ahol alkalma nyílt a szakoktatás és termesztés tanulmányozására.
Hazatérése után 1872-ben először Keszthelyen, egykori iskolájában dolgozott, majd még ebben az évben a tapolcai Gazdasági és Borászati Iskola igazgatójává nevezték ki.
1876-ban a nyugállományba vonuló Entz Ferenc helyett ő lett a budai Vincellér képezdéjének az igazgatója. Működése alatt az iskola a hazai szőlészeti és borászati oktatás és kutatás központjává vált. Molnár a kémiai borkezelés oktatására nagy súlyt fektetett.
1876-ban átvette Entz Ferenctől a „Borászati Lapok” szerkesztését, majd 1885-ben lapjának mellékleteként a „Magyar Kertész” című szaklapot is szerkesztette. Erre az időszakra esett a filoxéra elleni küzdelemben kifejtett munkássága is. 1877-ben részt vett a Lausanne-i első Nemzetközi Filoxéra Kongresszuson, majd 1878-ban a párizsi világkiállításon, ahol a magyar borkiállítást rendezte. A szőlők fennmaradása érdekében az oltványszőlők termesztését tartotta a legtökéletesebb megoldásnak. Foglalkozott különböző szőlőszaporítási, de főleg oltási eljárásokkal. Tanulmányozta az egyes szőlőfajták viselkedését a különböző termőhelyi viszonyok között. Külön figyelmet szentelt a csemegeszőlőfajták értékelésére.
A szőlő termesztéstechnikájának valamennyi kérdésével foglakozott. Elsőként ajánlotta és termesztette a Guyot művelésmódot. Ebben az időszakban jelent meg egyik legnagyobb műve „A szőlőművelés és borászat kézikönyve”. A szakemberek nélkülözhetetlen kézikönyve, a diákoknak tankönyve lett. Ismerte a külföldön bevált borászati technológiát, foglalkozott biokémia, pincegépészeti, borértékesítési témákkal is.
A szőlőrekonstrukción kívül a kertészet, főleg a gyümölcstermesztés elterjesztése bizonyult alkalmasnak arra, hogy az ország több vidékén megélhetési forrásként szolgálhasson.
1886-ban elvállalta Boszniai-Hercegovina szőlő, bor és gyümölcstermesztési szaktanácsadói tisztségét, amit 1895-ig látott el. Ez alatt számos vincellér és faiskolát létesített Bosznia-Hercegovinában. 1889-ben Franciaországba küldték a gyümölcstermesztés, feldolgozás, az aszalás módszereinek tanulmányozására.
1891-ben Bethlen András földművelésügyi miniszter megbízta minden korábbi állása megtartása mellett a gyümölcstermesztési és kertészeti miniszteri biztosi teendők ellátásával. Kialakította az állami faiskolák rendszerét, 1894-ben megalkották a községi faiskolákról szóló rendeletet. Az állami faiskolák létesítésével egy időben összeállították a nagy területen termeszthető fajták jegyzékét és az országot gyümölcstermesztési körzetekre osztották. Szerkesztette a „Gyümölcskertész” című szaklapot.
A kertészképzés fejlesztésének gondolatával már régóta foglalkoztak a szakemberek, de megvalósítása csak a XIX. század végére realizálódhatott. 1891-ben Molnár István azt a feladatot, hogy tanulmányozza Európai több országának kertészeti szakintézeteit és ennek alapján készítse el a Kertészeti Tanintézet tervét és szervezetét. Angyal Dezső segítségével átszervezte a budai Vincellérképezdét, amelynek helyén 1894. november 24-én megnyitotta kapuit a Kertészeti Tanintézet. Az új oktatási intézmény igazgatója Molnár István, helyettese angyal Dezső lett.
1896-ban megbízták a Földművelésügyi Minisztériumban felállításra kerülő Gyümölcsészeti és Kertészeti Ügyosztály megszervezésével. 1897-től ennek, 1907-től pedig a különvált Kertészeti Ügyosztály vezetőjeként működött. 1898-ban a külön rendszeresített országos gyümölcsészeti és fatenyésztési miniszteri biztossá is kinevezték. Irányította az állami faiskolai termelést, az utak befásítását. Megszervezte a kertészeti és szőlészeti kutatás első intézeteit, az Ampelológiai Intézetet és a Tyej-i gyümölcskísérleti telepet, átszervezte az iskolai szakoktatást. Szervezte a korszerű gyümölcsosztályozást, csomagolást, értékesítést. Fiatal szakembereket küldött külföldre, hogy tanulmányozzák a gyümölcsértékesítési módszereket. Javasolta, hogy az állam pálinkafőzőket, aszalókat, cidermalmokat kölcsönözzön a termesztőknek. Kecskeméten állami konzervgyárat hozott létre.
A szorgalmazta a zöldségtermesztést, állami zöldségtelepek létesítését. A dísznövények nagy részét külföldről hozták be, ami sokba került. Ennek enyhítése érdekében javasolta a virág és díszkertészeti hajtató üzemeket építőknek magas támogatást nyújtson az állam.
Több kiállításon szerepeltek a magyar kertészeti termékek különböző kiállításokon. 1900-ban a párizsi világkiállításon a Kertészeti Tanintézet a világon elsőként Grand-Prix díjat kapott.
A nehéz és sokrétű munkáját 1913-ban nyugdíjba vonulásával zárta le, de irodalmi munkásságát haláláig folytatta.
1920. október 19-én halt meg Budapesten. Eredményes munkájáért sok elismerésben részesült.
Halála után emlékünnepély rendeztek a Kertészeti Tanintézetben. Születésének 125. évfordulóján, 1975-ben a Kertészeti Egyetemen Emlékülést tartottak. 1983-ban Esztergomban emléktáblát helyeztek el szülőházán.
Főbb munkái:
A szőlőművelés és borászat kézikönyv
Az okszerű borászat alapvonalai
Szőlőmívelési káté
Szőlőink újjáalakítása amerikai szőlőfajok segélyével
Gyümölcstermesztés
A fatenyésztés, különös tekintettel a községi faiskolákra és befásításokra
A mezőgazdasági gyümölcstermelés és értékesítés
Magyar pomológia I - V. füzet
Kapcsolódó cikk:
Ürögdi Nagy Ferenc
Kapcsolódó rovatok:
Kertészkedés
Hobbi
Könyvek
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
