szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Sivár udvarok életre keltése

Sulyok Józsefné, 2013. ápr. 03.


Aki az ország területét járja, mindenféle szívderítő látvánnyal találkozik. Az új lakótelepek környékén létesített parkokkal, pihenőhelyekkel, játszóterekkel. Annál elkeserítőbb sok helyen a régi építkezés, a magas házakkal körülvett szűk, sivár udvar, szürke beton. De egy kis ügyességgel és néhány órányi munkával lakásunk közvetlen környezetét barátságossá, élővé varázsolhatjuk.

 

Sivár udvarok életre keltése

Figyeljük meg udvarunkat, kap-e napsütést vagy teljesen árnyékban van-e. Ez a növények megválasztásánál a fő szempont. Zárt udvarba nem szükséges okvetlenül a környező természethez igazodnunk. A növény vízigényét pedig öntözéssel bőven kielégíthetjük, hiszen néhány négyzetméternyi területről van csak szó.

Különbséget kell tennünk a zárt köves és földes udvarok díszítése között. A kővel, betonnal, téglával, keramittal burkolt udvarok esetén célunknak a cserepes és ládás, valamint beton és műkő növénytartókba ültetett növények felelnek meg. A növényekből kisebb-nagyobb csoportokat képezünk, ügyelve arra, hogy a közlekedést ne akadályozzák. Az udvari lakások ajtaja mellé állított, a fali kosarakba, léckosarakba helyezett, s az ablakban zöldellő növények mind élettel, színnel tölti meg az udvart. A sivár falakat rácsozatra futtatott kúszónövényekkel tüntethetjük el, de ezekből képezhetünk pihenőket is.

Nagyobb a lehetőségünk, ha földes az udvar, mert ott nem csak edénybe, de szabadföldbe kiültetve is nevelhetünk növényeket. Ehhez a talaj előkészítésének nehéz munkája vár ránk. A forgalom figyelembevételével kijelöljük a díszítésre alkalmas területet.

 

Először a sarkokat jelöljük meg, majd ezeket zsinórral összekötve, megkapjuk a kertesítésre szánt területet. A legnehezebb talaj lazítására, erre lehetőleg ősszel kerüljön sor, és kössük trágyázással össze. Ha eső vagy erős beöntözés után kezdünk hozzá, könnyebb lesz a munka. Csákánnyal, ásóval forgassuk meg a talajt, a felszínre került köveket, téglákat egy helyre gyűjtjük. Lazítás után gereblyézünk, hogy a terület vízszintes legyen.

A fal mellett húzódó utat, falakat a köves udvarokhoz hasonlóan díszíthetjük. Az udvar felásott részében neveljük nyáron a cserepes szobanövényeket, földbe süllyesztve. Ezzel elkerülhetjük a tavaszi ki és az őszi beültetéssel járó gyökérbolygatást, a növény zavartalanul fejlődhet és kevésbé szárad ki. Akkor fejlődnek különösen jól, ha a „nyaralás” előtt legalább két héttel ültetjük át őket. A cserepes és ládás növényeket a hideg beállta előtt fagymentes helyre hordjuk teleltetésre.

A cserepes és kiültetett növények szépen kiegészítik egymást. Különösen szép udvart létesíthetünk, ha a vizet és a köveket is felhasználjuk díszítőelemként. A sima víztükörhöz kőlapos út vezethet. A kőlapok egymástól – közepüktől mérve – 50-60 cm távolságra legyenek.

 

A gyep szép a kertben, de gondozása sok időt vesz igénybe, helyette gyeppótló növényeket és sok-sok színes egynyári virágokat telepíthetünk. Az általános szempontok után a növényeket fényigényük szerint válogassuk össze.

Köves, napos udvarba valók:

Muskátli, leander, pálmaliliom, rozmaring, maszlag és bármely más egynyári növény (paprikavirág, petúnia, bársonyvirág, oroszlánszáj, lángvirág stb.), ha elegendő láda, cserép áll rendelkezésünkre. Itt „nyaraltathatjuk” a pozsgás növényeket, kaktuszokat is. A falak mellé helyezett ládákba az erkélyládák díszítésére alkalmas egynyári kúszónövényeken kívül a vadszőlő különböző fajai is felhasználhatók.

Az átültetést nem tűrik, ezért már a kis növényt aránylag nagy ládába ültetjük, a körülötte üresen maradt helyet csüngő petúniával, vasfűvel ültetjük be. A szabadföldben nevelt vadszőlők fagyállók, a ládában nevelt talaját, tövét minden télen lombbal kell takarnunk. Évek múlva az udvar falát nyáron zöld, ősszel, vörös lombszőnyeggel díszíti.

A földes, napos udvar növényvilága változatos. Tavasszal árvácska, sárga-viola, százszorszép, nárcisz, jácint, tulipán teheti kedvessé. Nyáron az egynyáriak tartása hoz szépséget az udvarba. Az egynyári dísznövények közül falak takarására a felkúszókon kívül a magas növésű seprűfű, a pillangóvirág, a Kleopátra tűje, továbbá a nagyra növő bársonyvirág, őszirózsa változatai alkalmasak. Takarásra használhatunk évelőket is: az aranyvesszőt, szarkalábat, kúpvirágot és az évelőként nevelhető kétnyári mályvarózsákat. A közepes magasságú dísznövényekből a legnagyobb a választék. Ilyen egynyáriak a körömvirág, az oroszlánszáj, a szépecske, a klárika, a szegfű, rézvirág, a díszdohány stb.

 

Az évelők közt is bátran válogathatunk: a krizantém, a cickafark, a kokárdavirág, a pünkösdirózsa, a margaréta, a nőszirom a legismertebbek. Az alacsony növények az utak, ágyások szegélyezésére használhatók. A legkevesebb munkával jár – a ternye, a tatárvirág, a kerti porcsin nevelése, mert állandó helyére vethető. Állandó szegélyt létesíthetünk nyári dugványozással az apró, húsos levelű évelő varjúháj-félékből és a kövirózsa változatokból, továbbá a madárhúrból, kakukkfűből, a törpe nősziromból, a nyúlfüléből.

Egyszeri telepítésükkel elvetettük a szegélyezés gondját. A gyepszegély, a pázsitot bármily szép is, mellőzük, gondozása sok munkával jár. Néhány szépen virágzó cserje: gyöngyvessző, aranyfa, törperózsa, szilvarózsa, és ha elegendő a hely, egy-két szép formájú vagy virágú fa is ültethető. Különlegesen szép lesz az udvar, ha rózsákat telepítünk. Sok-sok bokorrózsa, néhány magas-törzsű, a falak mellé rácsozva, utak mentén vázra kötött futórózsa illattal, színnel tölti be az egész házat.

Árnyékos, köves udvarok növényeit az erdei származású és kevés fénnyel beérőkből válogatjuk össze. A ládás örökzöld kecskerágók, a babérmeggy, a japán származású japánsom, további ládákban, cserepekben nevelt fukszia, vízifukszia és az északi fekvésű ablakba való többi egynyári díszítheti udvarunkat. Itt tarthatjuk, nyáron széltől védet helyen az árnyékos helyiségek szobanövényeit is.

 

Az árnyékos, földes udvarokba nagyobb cserepes, ládás, árnyékot kedvelő szobanövényeket kisüllyeszthetjük. Kiültetve szegélyként nevelhetjük az alacsony, folyton nyíló begóniát, sarkantyúkát, lobéliát, az évelők közül az árnyliliomot, az ibolyát, az ínfüvet, a bőrlevelet, repkényt, az örökzöld borostyánt és télizöldet.

A magasabb növények közül elsősorban említésre méltó a dália: egyszerű, telt, alacsony és magas változatai egyaránt díszítők. Könnyen nevelhető a harangláb is, magvai évről évre elszóródnak, kikelnek és tovább ültethetők, évelő, 3-4 évig marad egy helyen. Szépek az élénk színű, évelő lángvirágok, de csak öntözés mellett maradnak meg. Kevésbé ismert a kékvirágú olomir, a kénsárga papucsvirág, érdemes sokszínű gumós begóniával is foglalkozni, árnyéktűrése miatt.

A falakat borostyánnal és árnyéktűrő vadszőlővel futtathatjuk be. A fali kosarakba ugyancsak borostyánt ültethetünk, de mutatós ilyen helyen csüngő hajtásaival a télizöld, a repkény, a sárga virágú árvacsalán is.




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia