Szabó Zoltán
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2010. május 13.
Budapesten született 1882. november 25. én. Egyetemi tanulmányait részben Budapesten, részben Boroszlóban végezte.
Budapesti egyetemi évei alatt, 1902-ben tanulmányúton vett részt a Kaukázusban, és érdekes adatokat közölt a Kaukázus flórájáról. Boroszlóban a kiváló Kárpátflóra-kutató, Pax Ferdinánd professzor mellett dolgozott és ott szerezte meg a bölcsészeti doktorátust 1905-ben. Doktori értekezése „Monographie der Gattung Knautia” címmel jelent meg. A Knautia monográfia alaposságát bizonyítja, hogy a Flóra Európea negyedik kötetében az ő feldolgozása volt az egyik alapvető munka.
A monográfia alapjául szolgáló növénygyűjtemény a Természettudományi Múzeum Növénytárában található. Még ebben az évben a budapesti Tudományegyetem növénytani tanszékén tanársegédként dolgozott 1912-ig.
Oktatási feladatainak ellátása mellett foglakozott florisztikai kérdésekkel is. Még Boroszlóban választotta növénytani munkássága tárgyául a Knautia növénynemzetséget, melyről kisebb előtanulmányok után a „Knautia nemzetség monográfiája” címmel jelent meg alapvető munkája, melyet a Természettudományi Társulat a Bugát-díjjal tüntette ki.
A későbbiekben a Cephalaria nemzetséggel kezdett foglalkozni, de erről csak részletek jelentek meg. Még 1908-ban az Állatorvosi Főiskola magántanára lett. Tudományos munkásságának elismeréseként 1912-ben a budapesti Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán magántanári képesítést kapott. A következő évtől kezdve egyetemi adjunktusként dolgozott. Ebben az évben írta „Útmutató a növények gyűjtésére” című könyvét, amely az egész növény-országra, a virágosokra és virágtalanokra egyaránt kiterjedve részletesen foglalkozott a gyűjtés, a konzerválás és gyűjteménykezelés módszereivel, valamint útmutatást is adott a kezdők kutatásaihoz.
A Magyar Tudományos Akadémia Vitéz-díjjal tüntette ki a „Cephalaria genus monográfiája” című tanulmányát. 1917-ben az Állatorvosi Főiskolán nyilvános, rendkívüli tanárrá nevezték ki. Ebben a minőségben oktatta a később a „Botanika” című tárgyat. Meghívott előadóként 1923-ig tanította a mezőgazdász hallgatóknak a növénytant. Miközben több általános növénytani dolgozatot írt, 1923-ban jelent meg „A növények szerkezete” című könyvének első kiadása.
A könyv egységes keretbe foglalta mindazt, ami a növényi szervezet megismertetésének anyagául szolgálhat. Szabó Zoltán nem tartotta helyesnek az élettan és az alaktan teljes elkülönítését, ezért már a sejt ismertetésétől kezdve állandóan bevonta az élettani vonatkozásokat, végül pedig az egész szervezet működését ismertette, különös tekintettel az ökológiára. Az összehasonlító morfológiai részekben számos hivatkozást tett a rendszertani csoportokra, ezért függelékül a gyakorlati és tudományos rendszertani kifejezések összefüggését is közölte. Az élettani részekben a szervek működését és az életjelenségeiket ismertette. E könyv általánosan elterjedt tankönyv volt főiskoláinkon, egyetemeinken.
1923-ban a Közgazdaságtudományi Karon létesített mezőgazdasági növénytani tanszékre nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki. Így foglalkoznia kellett a gazdasági növénytannak azon részeivel is, amelyek a növénynemesítés alapjait képezték. Többek között a már nálunk is elterjedt genetikával, amelynek ezután buzgó terjesztője lett. Kísérleteket végzet a mácsonya teratologus elváltozott alakjának termesztésével a Botanikuskertben. E tárgykörben 1938-ban jelent meg „Az átöröklés” című genetikai könyve.
1926-ban egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki.
Az 1937-38-as tanévben a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karának dékánja volt. Dékánsága alatt több értékes újítással tökéletesítette a Kar szervezetét. Tudományos és oktató munkásságának elismeréseként 1941-ben a Corvin-koszorúval tüntették ki. Még ebben az évben a Pázmány Péter Tudományegyetem Tuzson János professzor utódjaként tanárnak hívta meg az egyetem növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékre, ahol 1944. május 18.-án Budapesten bekövetkezett haláláig dogozott.
Főbb munkái:
A Knautia genus monográfia. Bp. 1911.
Útmutató a virágos növények és harasztok gyűjtésére, konzerválására és növénygyűjtemények berendezésére. Bp. 1924.
A dipsacaceák virágzatának fejlődéstani értelmezése. Pécs. 1930.
A növények szervezete. Pécs. 1933.
Az átöröklés. Az általános örökléstudomány elemei figyelemmel a gazdasági és orvosi vonatkozásokra. Bp. 1938.
Kapcsolódó rovat:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
