Szakátsy Gyula
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2011. július 25.
Kassán született 1897. július 27-én. Apja, Szakátsy Gyula postai segédtiszt volt, 1900-ban halt meg. Édesanyja Rudó Jolán varrónővolt.
Az elemi iskolát Sátoraljaújhelyen, a középiskolát Zsolnán végezte. A háború kitörése után érettségizet. 1915 októberétől katonai szolgálatot teljesített 1919-ig, ekkor olaszországi hadifogságból került haza. Édesanya közben meghalt. Teljesen egyedül maradva, állás, anyagi segítség nélkül 1924-ig továbbszolgált, hogy közben iskoláit elvégezhesse. 1920-ban a miskolci gimnáziumban latin különbözeti érettségit tett, és beiratkozott a miskolci jogakadémiára, ahol két alapvizsgát tett, anyagiak hiányában azonban tanulmányait nem tudta folytatni.
1924-1931 között a Grüssner – Botlik szőlőtelepen dolgozott Tibolddarócon és Szücsiben, 1930-ig irodai alkalmazottként. 1930-ban Budapesten elvégezte a Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyamot, majd telepvezető lett.
1931. február 1-én a dánszentmiklósi Ceglédi Takarék Egyesület gyümölcs- és szőlőtelepének vezetője lett, itt több mint tíz évet töltött. 1944 novemberében, a front közelsége és felesége betegsége miatt előbb a dunántúli Páli községbe költöztek, majd a Stájerországi Mitterndorf községbe menekültek.
A felszabadulás után Dánszentmiklós község Nemzeti Bizottsága távollétében igazolta és hazahívta. Az első lehetséges alkalommal hazatért, s miután a monori járás is igazolta, a dánszentmiklósi Ceglédi Takarékszövetkezet alapján megalakult termelőszövetkezet elnökévé választották.
1947. január 1-én a Földművelésügyi Minisztérium által alakított gyümölcsfavédelmi akció országos szakfelügyelőjévé nevezték ki, s ennek a kísérleti telepét vezette 1947-48-ban, Ágasegyházán. Mikor a kísérleti telep állami gazdasággá alakult, egy ideig az üzemszervezési és szakellenőrzési osztályán dolgozott, majd 1949-ben elbocsájtották, mint volt Horthysta katonatisztet. Nyárlőrincen telepedett le, kisfái és helvéciai állami gazdaságoknak végzett üzemstatisztikai munkákat.
1951. január 1-től a Mezőker Vállalat megyei agronómusa és termelési csoportvezetője volt, 1951. augusztus elejéig. Ekkor ismét Nyárlőrincre került az állami gazdaság üzemegység-vezető agronómusaként. 1952-től a Kertészeti Kutató Intézetben az üzemszervezési csoport vezetője volt. 1956-tól haláláig az Újfehértói Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos osztályát vezette.
Szakátsy Gyula az almafák életének alapos ismerője volt. Gyakorlati és tudományos ismeretei lehetővé tették, hogy munkásságának középpontjába fontos termesztői célkitűzések megoldását állítsa és felkutassa az almafák rendszeres terméshozamát biztosító módszereit. Elsők között adott hangot annak, hogy téli-alma termelésünk helyzete nem kielégítő, a terméseredmények hullámzóak, termésátlagaink periódikusak.
Almafáink általában nem teremnek rendszeresen, hanem egyik évben roskadnak, a következő évben pihennek, alig teremnek. A belső ellátás és az export nagymértékben függ a termeléstől. A télialma-fajták termesztése dombvidéken, alacsonyabb hegyvidéken ajánlott, külföldi példákra hivatkozva javaslatot tett bizonyos fajták tájkultúrává alakítására. Hangsúlyozza ezen fajták előnyeit, leírja gondozásuk módját, a kártevők elleni védekezést.
„Az almafák rendszeres termésének biztosítása” című, 1959-ben megjelent könyvében Szakátsy Gyula kutatói munkásságának egyik jelentős eredményét foglalja össze. A módszert a szerző 1953-ban nyújtotta be a Földművelésügyi Minisztérium újítási bizottságához, ahol ezt el is fogadták.
A termőegyensúly fogalmához szorosan kapcsolódik a termőfa egység fogalma, melynek kidolgozása szintén Szakátsy Gyula nevéhez fűződik. A kutatási eredményekről Szakátsy Gyula a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatói osztálya, valamint Mezőgazdasági Könyvkiadó megbízásából több szakkönyvet és tankönyvet írt. Munkásságát a hazai és külföldi szakirodalom többször méltatta. Módszerét mindkét Németország, Svájc és Ausztria is átvette.
Életének utolsó éveiben a nagyüzemi gyümölcstermelés üzemszervezési és üzemgazdasági kérdéseinek kidolgozásával végzett maradandó munkát. 1958. november 21-én hunyt el Debrecenben, november 25-én helyezték örök nyugalomra a kecskeméti Budai református temetőben.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
