Szaniszló Albert
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2011. szeptember 19.
Diószegen született, 1844. augusztus 30-án. Természettudományos érdeklődése már diákéveiben megmutatkozott s így középiskolának elvégzése után a pesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be s itt szerzett orvosi diplomát 1869-ben.
1869 és 1873 között a pesti Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán, mint tanársegéd működött az állattani és összehasonlító bonctani tanszéken. Korai írásait a „Orvosi Hetilap”-ban közölte.
1873-ra készült el a kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet új oktatási épülete, amelyben az addig ideiglenes helyeken működő intézetet összevonták. Ebben az évben kezdte itt tanítani Szaniszló Albert a természettudományi ismereteket.
Mivel 1873-1893-ig terjedően összesen húsz évet töltött az intézetnél, itteni működése élete fő tevékenységének tekinthető. 1884-ben jelent meg Kolozsváron „Vezérfonal a gazdasági tanintézetek és akadémiák állattani előadásaihoz” címen kiadott munkája, amely tíz éven keresztül oktatott állattani előadásainak anyaga. Oktatási céljának középpontjában a gyakorlati ismereteken alapuló természettudományos gondolkodás kialakítása állt.
Mint saját maga írta: sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a hallgató jól értse és ismerje meg a rovarok kifejlődési viszonyait, mint azt, hogy néhány, gazdaságilag nevezetes rovart, mondani szokás – praktikus szempontból – megtanuljon. Sokkal fontosabbnak tartom pl., hogy tudja egyáltalán, hogy mi a hernyó, mint azt, hogy 10-12 hernyót ismerjen.
A könyvének elején ismerteti azokat az alapvető biológiai tudnivalókat, amelyek szorosan tartoznak a tantárgyhoz, majd az állatok főbb csoportjait vázolja, végül könyve végén „Függelék a rovarokhoz” címmel kis gyakorlati összeállítást ad a kártékony rovarokról, az egyes kultúrnövények fajtái szerint csoportosítva.
Szakírói munkássága szinte tanári pályafutásával egy időben az „Erdélyi Gazda” című folyóiratban indult. A lap célkitűzése rokon a kolozsmonostori tanintézetével: nevezetesen népszerű gazdasági témájú cikkek közlése. Ez a szempont vezette „Növénybetegségek” című munkájának megírásánál is, amelynek első kiadása 1875-ben látott napvilágot Kolozsváron, amit több kiadás követett. A munka a kedvezőtlen életviszonyokból, sérülésekből, élősdiek által okozott károkból adódó betegségekkel, majd az üszög, a rozsda, és más gombabetegségek ismertetésével foglalkozik s az egyes gazdasági növények főbb betegségeit írja le.
1880-ban a kolozsvári egyetemen magántanárrá képeztették. Ebben az időben jelent meg „Útmutató a phylloxera (vastatrix) felismerésére és felkeresésére” című munkája Kolozsváron.
1884-től a kolozsmonostori állami vetőmagvizsgáló állomásának lett a vezetője. A magvizsgálatok java része a lóhere és lucerna-magvak arankatartalmára s a magyar csírázóképességének meghatározására vonatkozott, de egyéb szempontok szerinti vizsgálatok is történtek.
1884-ben Kolozsváron „Kártékony rovarok a mező- és kertgazdaságban, Praktikus gazdák és néptanítók földmíves és vincellériskolák számára” című munkája látott napvilágot. Könyvében a kultúrnövények azon ellenségeit s a velük szembeni védekezést írja le, amelyek a gyökéren, a száron, a levélen, a kalászon okoznak elváltozásokat. A magtárakban előforduló betegségekre is kitér, majd a takarmánynövények, a komló, burgonya, dohány stb. ellenségeiről ír, végül a gyümölcsfák kártevőiről is beszél. A szőlő kártevőit ugyancsak a növény egyes részeinek ellenségei szerint csoportosítva adja elő.
1890-ben „ A gazdát érdeklő káros és hasznos állatokról” címmel jelent meg egy kis füzet Kolozsváron. Sorra veszi ebben is mindazon apró állatokat, amelyek különböző ártalmakat okozhatnak, majd néhány hasznos állatról is szól. Külön fejezetet szentel a madaraknak.
1893. október 1-től a kassai Gazdasági Tanintézethez került tanárnak. Ebben a tanintézetben 1892-ig Páter Béla volt az állattani tanszék tanára, majd őt Kolozsmonostorra, Szaniszló Albertet pedig innen Kassára helyezték át. Tanította itt a növénybonc- és élettant, növénytant, növénykórtant, ásványtant, gazdasági állattant, hal-, baromfi-, méh-, és selyemhernyó-tenyésztést. Az intézetnél 1896-ig működött.
Élete utolsó éveiben Nagyenyeden, mint a Nagyenyedi Kollégium jószágigazgatója dolgozott. Nagyenyeden hunyt el 1913. szeptember 13-án.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
