Szász Kálmán
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2011. október 25.
Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön született 1910. október 7-én. Édesapja a híres református Székely Miklós kollégium tanára volt. Apai dédapja, Szász Károly kiváló jogtudós, természettudós és politikus, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentős vezéralakja. Nagyapja Szász Béla a marosvásárhelyi „Székely Hírlap”-ot szerkesztette, filozófiai munkákat fordított magyar nyelvre, kolozsvári egyetem filozófia tanára volt.
Szász Kálmán a középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, itt is érettségizett 1928-ban. 1934-ben a bukaresti egyetemen gyógyszerészi, majd 1938-ban a kolozsvári egyetemen kémia-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt tevékenyen részt vett a diákmozgalomban. Vezetőségi tag volt a bukaresti Koós Ferenc-kör Diák osztályának, munkatársa az „Erdélyi Fiatalok” című főiskolai lapnak. Szerette az irodalmat, szívesen szavalt Arany és Petőfi verseket.
1934-36-ig alkalmazott gyógyszerészként működött szülővárosában, a „Szent György” gyógyszertárban. Tanári oklevelének megszerzése után áttelepült Magyarországra, s itt előbb ösztöndíjas munkatársként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Ásványtani Intézetében, majd 1939-1944-ig a Dr. Wander Gyógyszerész és Tápszergyár akkor létrehozott analitikus laboratóriumának vezetőjeként dolgozott. 1944-ben a Szatmár megyei Nagysomkút gyógyszertárába rendelték ki vezetőnek. Ezt követően katonai szolgálatra hívták be, melynek során hadifogságba került. Innen hazatérve a Kőbányai Gyógyszer-árugyár Növényvédelmi üzemének vezetésével bízták meg. Itt folytatta azután a nagy sikerű kutatófejlesztő munkáját. Az itteni gyógynövénytermesztésben, a műveleteljárás fejlesztésében korát messze megelőző munkát végzett, 1954-ig, mint a Növényüzem, 1954-től nyugdíjazásáig, mint a Növénykémia Kutató Laboratórium vezetője.
A Növényüzemben irányításával tökéletesítették az ún. ellenáramú szakaszos kivonatoló gépcsoportot, kifejlesztette a végtermék előállításához a szárazra bepárló berendezést és kísérletezett ugyancsak végtermék előállításához a centrifugális kromatografálás üzemi méretű megoldásával.
A kutatólabor vezetőjeként 1956-ig elsősorban a Digitális (gyűszűvirág) glikozidjaival és a Secale cornutum (anyarozs) alkaloidjával, annak kivonásával foglalkozott. Ez idő tájt merült fel benne a gondolat, hogy az importból származó Rauwolfia helyett a magyarországi erdőkben aljnövényzetként sok helyütt tömegesen előforduló, hasonló alkaloid-tartalmú Vinca minor-ral (kis télizöld meténg) kellene foglalkozni. Ezt a növény sok helyen „metélővirág” néven ismerik, mivel örökzöld lévén előszeretettel ültették temetőkbe, árnyékos helyekre gyeppótlóként. Talán Szász Kálmán is szülővárosában Sepsiszentgyörgyön figyelt fel először a vártemplom körüli sírokon díszlő kékvirágú növényre, melynek később olyan jelentős szerepe lett gyógyszergyártásunkban. Megindította és irányította az ez irányú kutatásokat. Hamarosan sikerült izolálni a vincamint, mely a növény egyik fő alkaloidja. Szász Kálmán kidolgozta a vincamin kinyerésének ipari módszerét. Megszervezte a növényi alapanyag begyűjtését. Márk Gergellyel közösen kidolgozták a szelekciós nemesítést is termesztésének módszerét. A nagyszabású munka során az egész ország területét felkutatták, hol terem a legjobb minőségű meténg. A legmagasabb alkaloid-tartalmú egyedeket a pécsi Lámpás-völgyben fedezték fel. Ennek növényállománya képezte később a mezőgazdasági üzemekbe eljuttatott szaporítóanyag alapját.
A kutatásokat meglepetésként érte, hogy a napon termesztett meténg hatóanyagtartalma 5-10-szeresére nőtt. Ebben az időben indította el munkatársával a rózsameténg kutatását. Néhány év alatt izolálták a több mint 80 alkaloid közül a rákellenes Vinblasztint és a Vinkrisztint. Ezeket ma is a rákbetegség bizonyos típusainak kezelésére használják. Nálunk 1974-ig termesztették, mert ekkor sikerült a szintetikus vinkamint előállítani.
Nevéhez fűződő jelentősebb találmány még a kísérleti adatok alapján munkatársaival (Farkas János, Takács István) kialakított U-extraktor – egy hatóanyag kivonásra szolgáló berendezés –, mely azonkívül, hogy az eddigi szakaszos üzemi gyógynövény-feldolgozás helyett a folyamatos üzemet biztosította, gazdaságosabb volt, és a környezetvédelmi feltételeknek is eleget tett. Ennek a gépnek a segítségével többek között komló, mákgubó, kávé, tea, paprika extrakcióját tudták végezni, s végzik ma is.
Szász Kálmán világosan látta, hogy egy folyamatos rendszerben nem elég csak a főműveletet gépesíteni, hanem az azt megelőző és követő műveleteket is. Munkatársaival kifejlesztette a növényi őrlemény folyamatos feltárásának eljárását. Ezzel lehetővé vált a bonyolult, munkaigényes begyúrás elkerülése. Kifejlesztették azt a folyamatos üzemi kigőzölő berendezést, mellyel a kiextrahált növények oldószer tartalmának visszanyerésére nyílt lehetőség. Ennek két nagy előnye is volt, egyrészt az oldószer visszanyerésével az eljárás igen gazdaságos volt, másrészt a környezetszennyeződés minimálisra csökkent, mert oldószer sem a levegőbe, sem a szennyvízbe nem került.
Az utolsó és legnagyobb jelentőségű kutatás – melybe részt vett - a CAVINTON nevű, eredeti gyógyszerkészítmény kidolgozása volt. Lőrincz Csaba, Kisfaludy Lajos, Szász Kálmán indították el a vinkamin molekula átalakításának kutatását, azzal a célkitűzéssel, hogy mellékhatásoktól mentes agyi értáguló gyógyszert állítsanak elő. Az 52 országban szabadalmaztatott CAVINTON ma is a magyar gyógyszeripar legsikeresebb terméke.
A gyógynövény-feldolgozással kapcsolatban 41 szabadalmat jegyeztek be, melyen Szász Kálmán neve szerepel. Közvetlen munkatársával, Lőrincz Csabával számos új eljárást, tudományt dolgozott ki utolsó éveiben. Halála után is még több mint tíz volt ezek közül szabadalmaztatás alatt. Szaktudását külföldi tanulmányutakon is gyarapította. Mint egyetemi docens, a budapesti és a szegedi Orvostudományi Egyetemen tartott előadásokat. Megszerezte a kémiai tudományok kandidátusi fokozatot. Ezen kívül számos kitüntetést, többek között a Munka Érdemrend arany fokozatát is kapta, de legbüszkébb a Wartha Vince, valamint a Kabay János emlékéremre volt, melyekkel kollégái, a Magyar Kémikusok Egyesületének, illetve a Magyar Gyógyszerészeti Társaságnak tagjai tisztelték meg.
Annak ellenére, hogy korának gyógynövénykutató vezéregyénisége volt, emberileg mindvégig nagyon szerény volt, ismerősein kívül sokan csak halála után tudták meg, ki is volt tulajdonképpen. Remek előadó volt, a magyar nyelvet nemcsak szerette, de szívügyének tekintette művelését is. Publikációi nemcsak szakmai, de anyanyelvi kincsi is Magyarországnak.
A rák – mely gyógyszerének magyarországi kidolgozásán olyan sokat fáradozott – okozta halálát. 1978. augusztus 23-án hunyt el Budapesten.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
