Szigetelés a víz ellen
Szerző: Sulyok Timea Létrehozva: 2010. június 20.
Hazánkban az elmúlt hetekben sokat lehetett hallani az árvíz és esőzés okozta károkról. Ilyen esetekben joggal merül fel az ingatlan-tulajdonosokban a házuk utólagos vízszigetelésének lehetősége. Alábbi cikkünkben ennek módozatairól ejtünk szót.
Amikor már megtörtént a baj, beázott a lakás, feljött a talajvíz, beszivárgott az eső, nem sok mindent lehet tenni, csupán helyreállítani a károkat. Fontos, hogy már a helyreállító munkálatoknál hangsúlyt fektessünk a megelőzésre, s ha mód van rá, az épület problémás részeinél - szakember segítségével - terveztessük meg a víz elleni szigetelést. A szakértő nem csupán a kár helyreállításának költségvonzatait méri fel, de pontosan meghatározza, hogy az adott fal-típusnak mely szigetelési módszer a legkedvezőbb. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy melyek a leggyakrabban használatos szigetelési eljárások.
Kémiai alapú szigetelési eljárások
Ezen módszerek alapja, hogy kémiai szereket fecskendeznek a fal hajszálér-hálózatába (kapillárisaiba), melynek hatására azok vagy összehúzódnak, vagy tömítéssel telítődnek meg. Bizonyos kémiai anyagok befecskendezése (injektálása) hatására pedig szigetelő, víztaszító tulajdonság alakul ki. Ehhez az eljáráshoz pontosan ismerni kell a falazat mélyszerkezetét, anyagát, annak sótartalmát. A felhasználandó kémiai szerek mennyiségét előre nehéz megbecsülni, mivel a fal teljes erezet-hálózatát kívülről meglehetősen bizonytalan feltérképezni, annak állapotát felmérni.
A fentebb említett, főbb szigeteléseken kívül léteznek úgynevezett, porózus szárító-vakolatok, melyek azonban csak a fal felszínének kölcsönöznek száraz felületet, a falazat belső nedvességét nem tüntetik el. Mi több, a víz szabadba történő elpárolgását akadályozva, a nedves falak párolgása a belső térbe jut. A fal tehát továbbra is nedves maradhat.
Fizikai szigetelési eljárások
Ebbe az eljárási típusba alapvetően két szigetelési módszer tartozik, az egyik a mechanikai, a másik az elektro-fizikai szigetelés. Az előbbi esetében a falazatot valamilyen jelentős mechanikai hatás éri, azaz megbontják annak szerkezetét. Leggyakrabban a falat átvágják, s az így keletkező, vízszintes résen keresztül polietilén vagy krómlemezt "építenek" be a fal anyagába. A krómlemezes eljárás során a fémet sajtolással juttatják a megfelelő helyre. Ezek az eljárások, bár nagyobb beavatkozást jelentnek, akár 40-50 évig is megtarthatják a falazat szilárdságát és vízállóságát. Ritkábban előfordul, hogy alap-alátámasztást, furat-kiöntést vagy falkibontást alkalmaznak a szakemberek, de alapvetően a falátvágásos módszerek kedveltebbek.
Az elektro-fizikai szigetelési eljárás a víz molekuláris szerkezetére és annak tulajdonságaira épít. Abban az esetben ugyanis, ha mágneses teret hoznak létre, a vízmolekulák a negatív töltés irányba mozdulnak el. Ennek megfelelően, az elektro-fizikai (elektroozmózisos) szigetelésnél elektródák segítségével a vizet a falazat aljába mozgatják el, mintegy kipréselve azt a falazatból. Egyes esetekben ehhez nincs szükség áramforrás igénybevételére, azonban ezen eljárások hatása nem tart évtizedekig. Forrás: www.epitinfo.hu
Kapcsolódó könyv:
Pincék utólagos vízszigetelése
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
