szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 4.

Sulyok József, 2008. szept. 12.


Előzményei:

Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 1. rész, 2. rész, 3. rész

A tanyán az 1930-40-es években villany-közvilágítás nem volt. Koromsötétbe borult az éjszaka, ha nem világított a hold.

Féltek is az emberek, gyerekek a sötétben. Nem volt véletlen, hogy rémisztő szellemekről, boszorkányokról meséltek a legtöbbet. A cselédházakban eleinte olajmécses pislákolt, füstölgő kanóccal.
Nagy változásnak, fejlődésnek számított, amikor már petróleumlámpa világított a házakban. A lámpákat fényerejük alapján 5-ös, 10-es kategóriába sorolták. Az 5-ös lámpa a falra volt felakasztva egy szegre, ha nagyobb fény kellett, akkor a szoba közepén álló asztalra tették. A férfiak, ha rá akartak gyújtani, akkor nem pazarolták ilyenkor a gyufát, hanem a lámpaüveg fölé tartva izzították be a dohányt. A 10-es lámpa már flancosnak tűnt a szegény világban, nem is volt mindenkinek. A mennyezetről láncon, vagy lejjebb,- feljebb húzható dróton csüngött le a szoba közepén a mestergerendáról.


A tanyán való külső közlekedéshez viharlámpát használhattak egyesek. A lámpákat nem égették fölöslegesen, hamar eloltották, spóroltak a petróleummal. Beszélgetéshez, estézéshez, nem volt arra szükség, elég volt a tűzhelyajtón kiáramló, parázs adta sejtelmes fény. A petróleumot, mint minden mást, Bűdön, vagy Szentmihályon vásárolták meg a szatócsboltokban, de sokszor hiánycikk volt, így ha kifogyott a jó szomszédok, egymástól kértek kölcsön.

A lakásban vályogtéglából beépített tűzhely volt, amit konyhának neveztek. Ezen főzték, melegítették az ételt. Minden szoba sarkában volt egy kemence is, amit a közös pitvarból fűtöttek fel. Abban sütöttek hetente 4-5 kenyeret, és kalácsféléket. Télen jó meleget adott a padkára, sutba húzódóknak.
Az uraság minden családnak naponta egy hát szalmát és a szarvasmarhák által lecsupaszított csutkaizéket adott fűtés céljára. Ezen túl minden cseléd kapott négy szekér gallyat, egy évre, amit a saját házuk előtti rakodóba tároltak. A pitvarban és a tárolóban lévő fűtőanyaghoz gazdáján kívül más nem nyúlhatott.
Télen a szorgalmasabb cselédek disznót is öltek. A sonkát, kolbászt, húst a pitvarban lévő közös szabadkéményben füstölték meg, majd a kamrában, vagy a padlásrészükben tárolták. A gyorsabban romlandókat a földbe vájt szalmatetős, zárható verembe tették, ahol a krumplit, zöldséget is tárolták. Verem létesítésére is kapott minden cseléd jogot az uraságtól.


A közös pitvarból nyíló lakrészek berendezése nagyon egyforma volt. A család létszámától függött az ágyak száma. Ha sokan voltak, még az ágy alatt is volt éjszakára kihúzható „toli” fekvőhely, amit nappal betoltak a helyére. Karos lóca, asztal, néhány szék, sámli, mindenkinek volt. A falon, az ágyak mellett falvédők voltak felszegelve. A papírból, szövetből készült, vásárba, szatócsüzletekben vásárolt falvédők hímzett figurás, virágmintás díszítésűek voltak, többségükön állatfigurák is megjelentek. Így galamb, őz, kutya, énekesmadár, stb. A falvédőkre egyházi szent, intő, figyelmeztető, szerelmes, gazdasszony gondosságára utaló szövegeket írtak, hímeztek.
Az ágyakban szalma volt berakva, azt takarták szőtt pokróccal. A sebtében összetákolt ágyakat dikónak, priccsnek is nevezték. A szalmazsák ekkor még ritka helyen volt használatban. Dunyhával, pokróccal, nagykabáttal takaróztak hidegebb időben, ha nem volt elég párna, akkor kiskabátot, más ruhaneműt raktak a fejük alá, amit éjszakára levetettek magukról. A férfiak hosszú gatyában, ingben, az asszonyok alsó ingben aludtak. Ha nagyon hideg volt, a gyerekek lábtól feküdtek, és téglát melegítettek, amit beraktak a takaró alá. A gyerekek családonként változó időközönként, rendszertelenül fürödtek. Az idősebbek, öregek még ritkábban.


Volt olyan tanyasi ember, aki azzal dicsekedett, hogy 30 éve nem fürdött, mégis megvan. A férfiak egy héten egyszer szombaton „beretválkoztak, nyeles beretvával”. A nyiratkozást is helyben oldották meg. A férfiak egymás nyírták meg, lehetőleg az ügyesebb kezűeket kérték fel a feladatra. A kor szellemének megfelelően szinte minden férfinak volt bajusza.
A reggeli mosakodásnak nem kerítettek nagy feneket. A vizes- kupából sebtében szájba vett vízzel mosták meg az arcukat. Az asszonyok hetente mázolták fel a szoba földjét meleg vízben feloldott marhatrágyával, amit homokkal kevertek. Száradás után lyukas dobozból, vagy a vásáron vett, erre a célra gyártott cseréplocsolóból csurgatott vízzel szép figurákat, köröket, nyolcasokat, egyéb alakzatokat formáltak a padlózatra. A leomlott fal tapasztására lótrágyával kevert sárga-földet /agyagot/ használtak.


Betegség, baleset esetén, ha a beteg nem volt járóképes, szekéren, vagy taligán vitték be Szentmihályra az orvosi rendelőbe. Ha a beteg nem volt szállítható állapotban, az uraság küldött szekeret, kétkerekű taligát az orvosért, aki időközönként maga is kikocsikázott a tanyára.
A főző, mosó, mosdó edényeket nagy becsben tartották, ha kilukadt valamelyik, nem dobták el, hanem az időközönként megjelenő vándor, foltozó cigányok javították meg. De járt a tanyára drótostót, vándorköszörűs, több kofaasszony batyuval, kiabálva ajánlották az ezerédest, tűzkövet, cseh cigaretta-papírt, őrölt paprikát.
A szegény tanyasiakhoz még szegényebb koldusok is jártak koldulni. A tanyasi nép babonás kötelességének érezte, hogy adjon nekik, amit tud, főleg élelmet. Az őszi esős, sáros idő beköszöntével az épületek között marhatrágyából raktak ki gyalogjárót, amit tavasszal felszedtek, szekérre raktak és kihordták a határba az urasági földekre. Árnyékszék sokáig nem volt a tanyán, mindenki ott tudta le a dolgát, ahol tudta, Az 1930-as években építettek egyet a gazdatisztnek, kettőt a tanya közepére, de nem nagyon használta a szégyenlős nép, inkább kimentek a fasorokba, a gyerekek a trágyacsomó mellé dolgukat végezni.

Folytatása következik

 

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés

Kapcsolódó cikk: Lakodalmi előkészületek





Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia