Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 6.
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2008. október 01.
Előzménye: Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 5.
Idős Papp Lajos és családja 1940-ben a Forgácshátra, egy másik tanyára költözött. Rumpold Gyula (korábban tévesen írtam a nevét) intéző helyezte oda bizalmi állásba, kerülőnek.
Ez a kasznár és a tanyagazda után a legfontosabb beosztásnak számított. A kerülőség mellé egy kétcsövű puskát is kapott, sőt egy pitvaros házban lakhatott családjával. Nehéz szívvel váltak el a kashalmi barátoktól, ismerősöktől, de hamar beilleszkedtek az új helyen is, mert a Forgácsháton is sok ismerős család lakott. Szukács, Maros, Pásztor, B. Nagy, Lévai, Zékány, Csecskedi, Molnár, K. Szabó, Papp, Szakács, Erdei családok laktak huzamosabb ideig a Szentmihálytól mintegy két kilométerre lévő tanyán.
Itt már csak kettes, négyes pitvaros házak voltak. Szentmihályra dűlőút vezetett, a Csendőrköznél kötött ki (közvetlenül a városháza mögötti út). Az istállók (tehén, ökör, ló, sertésfiaztató) és a gazdasági épületek itt is zárt egységet képeztek a lakásokkal. Villany itt sem volt.
A közösségi élet színtere a dohánycsomózó épülete volt. Itt rendezték a bálokat, lakodalmakat, itt léptek fel a vándorcirkuszosok, színjátszó csoportok is. Az építkezéseket az uraság külső kőműsekre, ácsmesterekre bízta, de az alapanyagot ő biztosította.
A szükséges vályog mennyiséget a tanya melletti alkalmas földből a Szentmihályi cigányok vetették ki. A faanyagot az uradalmi erdőkből vágták ki. Nyers, gyalult ajtókat, ablakokat az asztalosok helyben készítették el a lakásokra, istállókra, gazdasági épületekre egyaránt.
A cselédség egy része nagy „kepében” dolgozott. Ez 25-30 kaszást, ugyanannyi félkezest, (marokszedő, kévehordó volt fél-pénzért) jelentett. Általában összeszokott társaságok voltak, akik éveken át együtt dolgoztak. Aratás után a cséplést is velük végeztették. Ezek a megbízható, régi kepés cselédek az uraságtól kaptak évente egy kis hold földet, mindig más táblában. A félkezes nem kapott földet, mert legtöbb esetben családtag, vagy napszámos volt. Aratás előtt és után alkalmi, de rendszeres mezőgazdasági munkát végeztek. Kapálást, kaszálást, télen favágást, tuskóásást, hasítást, rakodást végeztek.
Forgácsháton, mert kisebb tanya volt, nem volt külön intéző, ezért Török Antal józsefházi intézőhöz tartoztak. A tanyagazda helyben volt Nagy Miklós személyében. Id. Papp Lajos kerülő volt a másik fontos beosztású személy a tanyán.
A II. világháború itt is nagy felfordulást okozott. Először azzal, hogy a sor- és hadköteleseket innen is bevonultatták, majd kiküldték őket is az orosz frontra harcolni. Az itthon maradt család leste, várta a híreket, leveleket, ki sebesült meg, ki esett el, ki tűnt el, ki került hadifogságba. A front közeledtével először Hajdúnánás felől szovjet felderítő előőrsök érkeztek a földúton. A tanyán lévő kis iskolában szállásolták el magukat, de minden házat, épületet átvizsgáltak. Így látták meg Papp Lajos mezőőri puskáját egy szegre felakasztva a falon. Lőszerrel együtt elvitték, rekvirálták.
Forgácsháton 5-6 fő maradt, a többi tovább ment Szentmihály felé. Két nap múlva érkeztek tisztek, akik a két nagyobb lakásban, a tanyagazdáéban és a mezőőrében foglaltak szálást. Pappéknak a nagyszobát kellett kiüríteni, a hét tagú család és a szovjet tisztek csicskása - aki a szoba ajtaja előtt vigyázott és aludt - a kisebb szobába szorult. Ételről, italról e pár napon a családnak kellett gondoskodnia.
Minden étkezéskor id. Papp Lajosnak az asztalukhoz kellett ülni és először neki kellett szedni és enni az ételből. Féltek, nehogy megmérgezzék őket. Minden étkezés előtt a tisztek imádkoztak és keresztet vetettek magukra. A Forgácsháton a katonák között nagy fegyelmet tartottak. Itt zabrálás, zaklatás, szeméremsértés nem volt.
Amikor tovább mentek, helyüket román katonák foglalták el, akik már másképp viselkedtek. Az késő őszi időben kizavarták a teheneket az ólakból és helyükre saját lovaikat kötötték be. Ezt, amikor Papp Lajosné felháborodva szóvá tette, egy román katona meghallotta, s mivel értett magyarul, megfenyegette, baj lesz, ha nem fogja be a száját. Egy szakasz román katona volt a tanyára vezényelve, akik az iskolában voltak elszállásolva, maguknak főztek kondérban, az alapanyagot is maguk szerezték be.
Amikor tovább álltak, már semmi sem volt a régi. A vesztes világháború után más világ következett, az urasági birtokok megszűntek, jött a földosztás, a tanyák fokozatosan felszámolódtak. Mindenki húzódott be a környező településekre, főleg Szentmihályra és Bűdre, új életet, új lehetőséget kezdeni.
Folytatása: Tanyasi élet Bűd és Szentmihámy környékén 7.
Kapcsolódó cikk: Meló-dráma
Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Novellás kötet
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
