Tárgy

Fogytiglanra ítél, fogva tart a Tárgy,
a sokszor semmit sem érő bóvli,
falon, sarokban, polcon porosodik,
útban van, mint tavasszal a ródli.

Textil, kavics, fa, fém, csont,
drágakő, üveg, porcelán,
körbezár, úgy tesz hogy keljen,
pedig mind emléktárgy csupán.

Miféle kényszer, vonzódás,
az együttélésre ítéltetés,
a haszontalan használ folyvást,
csecse-becse szerzés, késztetés.

Fogságra ítél, rabláncra fűz,
birtoklásától nem szabadulhatunk,
zsarnokként uralkodik, zsarol,
a jelenlétéért mégis ragaszkodunk.

Mint ha léte létkérdésünk volna,
érte áldozunk, ölünk, perelünk,
míg hagyatékunk lim-lom dombjáról,
fölös kacatként int búcsút nekünk.

Kapcsolódó cikk:

Időutazás a múltba

Hozzászólások

Hozzászólás készítéséhez kérem jelentkezzen be! Bejelentkezés