szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Természetes testradír: a szivacstök - Videóval

Sulyok Józsefné, 2011. okt. 28.


Más néven a luffatök zsenge terméséből savanyúság, az érettből pedig szivacs, szűrő, talpbetét készíthető, s dísztárgynak sem utolsó. Hogyan termesszük és hasznosítsuk háztartásunkban a szivacstököt?

Természetes testradír: a szivacstök - Videóval

A tökfélék közül a Cucurbita fajokkal ellentétben a szivacstök őshazájáról kevesebb eltérő vélemény alakult ki. A nyolc Luffa faj közül hét Ázsia és Afrika trópusi vidékein honos, míg egy Amerika meleg égövi tájairól származik. Valamennyi fajtára jellemző a száraz, hengeres termés. Egyéves növény, főgyökere mélyre-törő, a talaj felső 25-30 cm-es rétegében sűrűn elágazik oldalgyökerekre és emiatt jól tűri a szárazságot.

 

A kb. 1 cm vastag szára szívós, nehezen törhető el. Alakja szögletes, színe sötétzöld, a serteszőrök miatt érdes tapintású. A levelek szórt állásúak, alakjuk az uborka leveléhez hasonló. A levéllemez, a szárhoz hasonlóan érdes tapintású, kissé hullámos. A levél kellemetlen illatú.

 

A levélhónaljban álló virágok nagyok és sárga színűek. Feltűnően nagy mézfejtőiben sok nektár termelődik, számos rovart csalogat magához, ez igen jó beporzást eredményez. Az uborkaszerű termés hossza elérheti 30-40 cm-t is, csúcsát a bibe zárja le. Éretlen állapotban a sötét-zöld termések apró szőrökkel borítottak.

 

A szivacstök - Luffa cylindrica- melegigényes növény optimális fejlődéséhez 25-27 C-fok és magas páratartalom szükséges. A magok csírázása 10-14 C-fokon lassan, vontatottan halad, a zavartalan csírázáshoz 20 fok feletti hőmérséklet szükséges. Kelés után alacsonyabb hőmérséklet (6-8 fok) megfelelő a számára. Jól alkalmazkodik a nagy és párás meleghez, sőt virágzás ás terméskötés időszakában a magas hőmérséklet kifejezetten előnyös számára.

 

Viszonylag jól tűri az alacsony hőmérsékletet. Fagyra azonban érzékeny, 0 fok alatt nem csak a levelek, hanem a termések is fagykárt szenvednek. Fényigényes, a fény erősségének növekedésére pozitívan reagál. Kisebb árnyékolást elvisel, de tartós fényszegénység hatására a virágok fejlődése elmarad és termést sem köt. Virágzás és terméskötéskor igényli a legtöbb fényt.

 

Vízigénye fejlődésének első felében nagy. Virágzás után a nagy területet behálózó gyökérzete már távolabbról is kellő mennyiségű vizet szállít a termések fejlődéséhez. A nagy páratartalom a sikeres termesztés egyik alapfeltétele. Termesztése csak öntözött területeken igazán biztonságos. Száraz körülmények között a termések aprók maradnak és gyorsan öregednek.

 

A talaj iránt kevésbé igényes. Szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szik) kivételével szinte mindenütt termeszthető. Laza vagy középkötött, mélyrétegű homokos vályogon díszlik a legszebben. Agyagos, erősen kötött talajokon csak sínylődik, szára rövid marad, termést alig hoz. Közepes tápigényű, a fészektrágyázás is elegendő számára. A tápanyagokra fejlődésének második szakaszában van legnagyobb szüksége.

 

Helyrevetéssel és palántázással szaporíthatják. Palántanevelésre a magokat március végén, április elején vessük tápkockába, cserépbe, melyekbe 2-3 szemet tegyünk. Kelés után csak a fejlettebbet hagyjuk meg. A palántákat 20 fok körüli helyiségben, fényen, állandóan nedvesen tartva neveljük. A májusi fagyok után földlabdával együtt ültessük ki végleges helyére. Kiültetés előtt többszöri szellőztetéssel fokozatosan szoktassuk a külső környezethez a növényeke.

Április második felétől május közepéig lehet helyrevetni. Egy-egy fészekbe 4-5 szem magot tegyünk. Kerítés mellé ültetve nem kell tám-rendszert készíteni számára. Az indák 2-3 méter magasra felfuthatnak, de maradhat a talajfelszínen, bár ilyenkor nagy a rothadás veszélye. Az első kapálás alkalmával fészkenként egy, legfeljebb két erős növényt hagyjunk meg. Palántázás után alaposan öntözzük be a talajt. E szaporítással többször kell öntözni a talajt, mert kevésbé tűri a szárazságot, mint helyrevetve.

 

 

Növényvédelmi munkát nem igényel, speciális kártevője, betegsége nincs. Szedését a felhasználás módja határozza meg. Étkezési célra az erősen fiatal, még zsenge állapotú terméseket szedjük le. Kemény rostokat teljes érés után a száraz termésekből nyerhetünk.

 

A terméséből fiatal, éretlen állapotban helyenként uborkához hasonló savanyúságot készítenek. Ősszel az érett termések teljes kiszáradása után a külső, bőrszerű epidermisz eltávolításával, a termés alakját megtartva, előtűnik a rostos világosbarna szövedéke. A rostok a végleges megszáradás előtt is kinyerhetők a termés egyéb részeinek kimosásával. Az érett termésekből nyert száraz rostokból szivacs, törölköző, talpbetét formálható. Ipari feldolgozással különböző szűrők előállítására is alkalmas, emellett a papírgyártás anyagául szolgálhat. Festve, lakkozva különféle dísztárgyak készíthetők belőle.

 

Tipp! A szivacstök szárított szivacs állapotban ideális „táptalaj” lehet gombatermesztés esetén:

 


 

Kapcsolódó cikk:

A békebeli sütőtök

Patisszon: Csillag születik




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé

2019.szeptember 23., hétfő / 09:18

Gömjuhar törzsén betegség


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia