szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Tiszavasvári - Bűdszentmihály - népzenei világa

Sulyok József, 2009. jan. 19.


Lajó bácsi (Papp Lajos), a maga 84 évével velősen, némi humorral, önmaga példájával szokta bemutatni a két világháború közötti emberi sorsokat.

- Apámnak, anyámnak, s nekem együtt volt 8 osztályunk. Apámnak egy sem, anyámnak kettő, nekem hat. – szokta mondani.
El lehet képzelni, hogy a magafajta tanyasi, falusi fiú, lány többsége mire vihette a lehetőségek korlátai közé szorított nehéz életét.

 

Papp Lajos már gyermekfejjel ki akart törni, tűnni környezetéből. Sokak meglepetésére a vézna fiú cselédség helyett ácsinasnak állt. Pici korától a dal, a zene is vonzotta. Tetszett neki, amikor Kashalom tanyán faragó emberek által készített, lágy drótokkal, rézhuzalokkal felhúrozott „kótás” citerák, nem éppen tiszta hangjára a fiatalok táncoltak, mulattak a házak előtt.
Hegedűt 5-6 éves korában látott először, amit egy tanyasi ember, Tarnai Imre készített. Az apja a 10 éves bátyjának szánta, de azt nem érdekelte a muzsika. Lajó, amikor iskolába került, Bálintfy Béla, a „Pólasi tanító” éppen zeneoktatást szervezett a tanyán. Valakitől megtudta, hogy nekik is van otthon hegedűjük. Fel kellett vinnie, be kellett állnia a csapatba, s utol kellet érni azokat a tudásban, akik már jó pár foglalkozással előtte jártak. Ez annyira jól sikerült neki, hogy Nácsa Gáborné, a takarítónő a tanterem takarítása közben mindig őt kérte, hogy kísérje hegedűvel énekét. Elsők között a „Leszedik a szőlőt nemsokára” című és a „Túr a disznó, túr a mocsár szélen” című nótát tanulta meg.

 

A tanyasi, iskolai rendezvényeken többször bemutathatták tudásukat. Máig tartó mély élményt hagyott benne, hogy 9 évesen társával, Vinginder Jánossal a tanító kiválasztotta és fehér, szárnyas angyaloknak öltözve karácsonyi dalokat játszottak a meghatódott, meghívottak, szülők előtt.

 

Persze a mindennapi gyakorlás nem ment könnyen és simán. Bizony a csak egy helyiséges, pitvaros házban a kemence-sutban ülve tudott próbálni, nemegyszer gúnyos, „mit cincogsz” megjegyzések közepette. Az iskolázatlan, de a tanyán nagy tiszteletnek örvendő, széles látókörű, kistermetű apja vőfélykedett, ezért nagyon szerette a verseket, dalokat. Megszervezte, hogy társaival, Kós Sándorral és Orosz Mihállyal együtt ünnepeken, névnapokon verssel, zenével köszöntsék a jó ismerősöket, rokonokat.
Amikor inasnak állt, Farkas György híres szentmihályi ácsmesterhez már a Forgácsháton laktak, s új barátok, a Lávai, Anga fiúk közé került. Együtt kezdtek muzsikálni három hegedűvel, és egy kisbőgővel. Lajó volt a prímás, és ő tanította a többieket muzsikálni.

 

Szentmihályon először a Délceg, majd a Kálniczki zenekarral ismerkedett meg. Ezek öttagú, magyar népi zenekarok voltak. Prímás, segédprímás, kontrás, cimbalmos, nagybőgős összetételben. Játszottak bálokban, mulatságokban, lakodalmakban. Már csak Papp Lajos él közülük, ezért az utókornak örökítsük meg nevüket.
Délceg Miklós prímás, Kálniczki Zoltán segédprímás Tóth Lajos kontrás, Nagy Gyula kontrás, Erdei Sándor nagybőgős, Virág Gábor cimbalmos fordult meg az 1950-es évekig a zenekarban. Ide ült be kisegítőként először kontrásnak 17 évesen Papp Lajos. A Délceg zenekar kiöregedés, elköltözés miatt ebben az időben bomlott fel…
Folytatása: Tiszavasvári (Bűdszetmihály) népzenei világa 2. rész

Kapcsolódó cikk:
Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén

 

Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Néprajz, népszokások
Tudja-e, hogy

Egy kis líra

 




Hozzászólások (4)

Haga László Bertalan
2011. jan. 11. (3 260 napja)
                               Tisztelt Sulyok Úr!     Megtisztelő számomra, hogy reagált a megjegyzésemhez. Valóban, sokan nagyapámat, mások jó apámat tartották jobbnak. Kinek melyik volt a kedvesebb, ez nekem egyáltalán nem okoz problémát, mert mindkettőjükre nagyon büszke vagyok. Ami a tény, hogy jó visszaemlékezni az „emberi anti” világra, és Ön Sulyok úr nagyon sokat tett ez ügyben is Vasváriért! Remélem, hogy még sok ilyen jellegű írását lehet majd olvasni a régi, emberi értékekről, emberekről, mert nagyon sok kiváló ember született Vasváriban régebben, remélem, hogy manapság is így van. Jó volna, ha az összegyűjtött riportjait, dokumentumait, kiadhatná könyv formájában. Ennek nagyon sokan örülnének véleményem szerint, legalább is remélem… Sokan rácsodálkozhatnának ott Vasváriban erre a tényre, hogy Ön „Vasváribb” lett, a sok ott született embernél. Szomorúan olvastam, hogy a Kálniczkiak, és Papp Lajó bácsi is már eltávozott közülünk. Kívánok a munkájához, írásaihoz önnek, jó egészséget Sulyok Úr!   Tisztelettel, Haga László
Hankó András
2011. jan. 11. (3 260 napja)

          Tisztelt Uraim!

 

  Mindig érdeklődéssel olvasom a Szépzöld Hobbi rovatában megjelenő írásokat, s szerzőinek további jó munkát és kitartást kívánok.

  Örömmel tölt el, hogy a "Tiszavasvári-Bűdszentmihály népzenei világa" című cikkre reagálás (kiegészítés) történt, méghozzá egy érintett közvetlen-közeli hozzátartozója révén.

  Talán nagyképűségnek hangzik, de azt hiszem Bűdszentmihály-Tiszavasvári zenei életéről (nem csak népzenéről van szó) jelen pillanatban én vagyok az egyik legtájékozottabb.

  Sokat kutattam, olvastam, érdeklődtem, sőt írtam is róla. Nem okoskodni akarok, csupán pontosbítani egy-két dolgot.

  Sulyok úr cikke valóban a Kálniczki "bandáról", illetve

Papp Lajosról szól, tisztelettel megemlékezve Haga József népi zenekaráról. Miképpen válaszában megjegyzi, a "címválasztás túlmutatott az eredeti szándékomon", mert valóban nem csak egy zenekar működött abban az időben a faluban (korábban ez is volt városunk titulusa), sőt a népzenei világba nem csak a zenekarok tartoznak.

  2002-ben megírtam Édesapám élettörténetét "Szentmihály napszámosa" címmel. A 145 oldalon írtam mindkét zenekarról (a malacokkal nem foglalkoztam).

A 156-157 oldalon Édesapámat, Lénárt Istvánné Rózsika nénit és Rontó Józsi bácsit (helyesen:Haga Józsi bácsit, elnézést a tévedésért) Szentmihály úttörőinek neveztem s azt hiszem nem túloztam.

  Leírtam azt is, hogy a Kálniczki zenekar hogyan készült (145 oldal) a népi zenekarok megyei minősítő vizsgájára, tehát ennek a zenekarnak is volt "játékengedélye", törvényes minősítése.

  Haga Józsi bácsinak kiváló zenekara volt. Tulajdonomban van egy 1936-os meghívó fénymásolata a "Mit susog a fehér akác" című 3 felvonásos operett előadására. Erdélyi M.-Szántó M. darabját a Bűdszentmihályi Iparos Olvasó Kör adta elő. "Zene kíséretet Haga József cigányzenekara szolgálja." Nem semmi egy operett komplett zenei anyagának játszása!

Mint kisgyerek emlékszem , amikor a Csordás kocsmában játszottak (a 40 lakásos ház helyén), nyári hétvégeken a mozi-fürdő (Hősök u.,ma Ruházati KTSZ)filagóriájában szórakoztatták a nagyérdeműt, majd 1957-től a "Nájlon"-ban.Sokszor megfordultunk, mint legények az étteremben, s nagyokat mulattunk Józsi bácsi briliáns muzsikája mellett, miképp később a Haga Berti zenéjén is. Berti (Berci) bátyámmal igen jó viszonyban voltam. Gyors beszédű kiváló ember volt. Szívhez szólóan játszotta a Pacsirtát.

  A Kiváló Dolgozó kitüntetéssel mindíg jó magyar forintot is adtak!

  Berti bátyámnak ha jól emlékszem, nem a párttal volt problémája, hanem Kiss elvtárssal, az Áfész elnökével (korábban községi páttitkár) és Horváth elvtárssal, a személyzetissel, ami a Halász Csárdába való áthelyezése miatt adódott a különben nagyon békés és jó temészetű embernek. Az idő haladt, az emberek igényei megváltoztak, az étterembe tánczenekart szerződtettek, Berti bátyámat a virtuóz hegedűművészt

és egyre gyengülő zenekarát kirakták a Petőfi úti Halász Csárdába. Ebből adódott a nézeteltérés.

  Sajnálatos halálakor ha jól emlékszem én írtam a nekrológot a helyi újságba, a Vasvári Hírmondóba.
Sulyok József
2011. jan. 06. (3 265 napja)

Tisztelt Haga Úr!  

Végtelenül örülök, hogy vette a fáradságot és kiegészítette a város múltbeli népzenei világáról írt cikksorozatomat.   Írásom eredeti szándéka az volt, hogy Papp Lajos (mindenki Lajó bácsija, aki nekem közel 30 éven át több volt, mint jó barát), zenei életútját örökítsem meg. Mikor, s hogyan tanult meg hegedülni, kikkel s milyen zenekarokkal játszott stb. Nem volt írásom témája minden zenész részletes bemutatása, de az utókornak mégis szerettem volna legalább a feljegyzés erejéig rögzíteni a többi zenekarok létét, tagjait.  

Azt elismerem, hogy a címválasztásom kiterjesztő volt, és túlmutatott az eredeti szándékomon. Hogy elkövettem ezt a kis hibát, utólag nagy szerencsének tartom, mert így ön „tollat ragadott” és megörökítette az utókornak két kiváló muzsikus, nagyapja és édesapja népzenei tevékenységét.  

Mert ők évtizedeken át ebben a városban nem „csak” úgy voltak. Lajó bácsi szerint is mind a ketten külön kategóriába tartoztak. Sokszor elmondta nekem, hogy szerinte Jóska bácsi a környék (Szabolcs, Hajdu, Borsod megyék) egyik legjobb, ha nem a legjobb prímása volt. Mindig megemlítette, ha szóba kerültek, hogy fia Berti is nagy prímás volt, a zenésztársak nagyon elismerték, de Jóska bácsi zenei tudása, egyedi stílusa lenyűgöző volt.  

Véleménye szerint, ha fiatalkorába Budapestre kerül, ma az ország híres prímásai között emlegetnénk. Édesapját, Berti bácsit már én is ismertem. Néhányszor még megcsodálhattam virtuóz zenei tudását is. Közel laktunk egymáshoz, és amikor betegen sétálgatott, többször összefutottunk és elbeszélgettem vele. Ilyenkor én is éreztem, megkeseredettségét. Halála után társaságban, rendezvényeken sokáig emlegették: emlékeztek milyen jókat mulattunk, amikor Haga Berti húzta.  

Tisztelt Haga Úr!

Mivel több évtizede csak vendégként jár haza, így nem tudhatja, hogy a Kálniczki fiúk már régen elmentek apja, s nagyapja után. És sajnos 2009. jún. 28-án Papp Lajost is eltemettük. Temetésén, mivel nincs prímásutód, aki elbúcsúzzon tőle, CD-ről szóltak a szebbnél szebb szomorú nóták. Most már abban az égi nagy zenekarban együtt játszhatnak, ahogy azt, http://www.szepzold.hu/az_oreg_primas">Az öreg prímás című versemben megírtam, Lajó bácsi halála előtt pár hónappal. Annak örülök, hogy amit elmesélt a zenei életről, tanyákról, egyéb helyismereti témákról fennmaradt, így legalább azok az emlékek nem ment el vele a sírba.  

Még egyszer megköszönve írását, üdvözlöm: Sulyok József

Haga László Bertalan
2010. dec. 29. (3 274 napja)
                  Tisztelt szerkesztőség!       Véletlenül jutott tudomásomra Sulyok József Úr, Bűdszentmihály és Tiszavasvári népzenei világáról írt cikke. Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy Sulyok József Úr nagy tisztelője vagyok! Ritkán lehet ilyen kellemes, humánus emberrel találkozni manapság.   Nos, a cikkéhez szeretnék pontosításokat írni, mivel Sulyok Úr nem Vasvári születésű, így csak az ilyen-olyan szóbeszédből tudta a cikkét megírni pontatlanul. Én Haga Bertalan fia, és Haga József unokája vagyok. Remélhetőleg én, hitelesebb információval szolgálhatok e tárgykörben, mivel ebből a cikkből az derült ki, hogy apámék „csak úgy” voltak…. Papp Lajó és Kálniczki Lajos bácsiékat én is ismertem, jó kapcsolatban voltak apámmal és nagyapámmal, és természetesen a zenekarral. Akkor még normális emberi viszonyok uralkodtak. Abban az időben mindenki népzenészi titulussal bírt, aki alkalmazott volt. Ez volt a szokás. Úgy tudom, hogy Zoli bácsiék nem voltak sehol sem alkalmazva, mint zenészek, nekik más jellegű munkájuk volt. (Jóval később, jöttek a „tánczenészek”, titulus.)   Apám vizsgázott „A” kategóriás hegedűs, és „B” kategóriás saxafonos volt. Úgy tudom, hogy Papp Lajó bácsiék nem voltak kategória vizsgázott zenészek. Ez persze nem volt probléma közöttük, mert mint zenészemberek jó barátságban voltak.   Apámék, több megyei, kelet-magyarországi népzenei versenyen indultak el, ahol is több első, második, és harmadik helyezést értek el, a nagyon sok jó zenekar előtt. (Akkor még élő zene volt mindenütt!) A vándorzászlót végérvényesen megnyerték, amit nem lehet egyszerűen ledegradálni. A drága nagyapám is egy ilyen versenyen halt meg, Mátészalkán! Sajnos nem bírta a szíve, a rendkívüli nagy terhelést. (Az ÁFÉSZ kötelezte, hogy menjen betegen is!) Én a mai napig őrzöm az okleveleket, és a vándorzászlót. Más ilyen díjakat, elismeréseket, rádió felvételeket nem tudhat magának a népzenészek közül abban a térségben.   Jó apám egy idő után kommunista lett, mert rászóltak jó szándékkal, hogy ideje lenne belépni már a pártba. Igaz, nem sok vizet zavart ott jó apám, csak fizette a párt bélyeget, és járhatott társadalmi munkába ünnepségekre, temetésekre Gadnai tanár Úrral együtt. (Jó társaságban volt! Sajnos még a temetőben is egymás mellé sikeredett nekik kerülni.) Minden zászlós ünnepet végig dolgoztak társadalmi munkában. Igaz, ezért apám kapott egy kiváló dolgozói kitüntetést, de pénz nem járt vele, ha jól emlékszem. (Érdekes módon, megvan ez is!) Ezek után a megyei pártbizottság is sokszor számított apámra és a zenekarára, természetesen társadalmi munkában. Sőt, a Belügyminisztérium is küldözgette az autót jó apámért, Benkei Úr, illetve elvtárs jóvoltából. (Egyébként nem volt rossz ember, szerintem.) A lényeg ebben a történetben, hogy rengeteg társadalmi munkát végeztek, és megismerték a környéket alaposan, és jó levegőn voltak, ellenben nem voltak még sem megbecsülve.   A nagyhírű nóta és táncdalénekesek is ámultak, hogy ennyire távol a fővárostól, ilyen magszerű zenekarral találkozhatnak. Nagyon sokszor hívták apámat külföldre dolgozni, de Ő Vasvárit semmi pénzért nem hagyta volna ott, pedig akkor számunkra mesés ajánlatokat kapott. Erről is megvannak valahol a szerződésajánlatok, mert akkor még dugdosni kellett, most pedig én tettem el jó helyre! Egyszer csak előkerülnek azok is.(Sajnos, nem volt mindig bölcs döntése.) Ha Budapestre jött, és engem meglátogatott, akkor nagyon-nagyon büszke voltam rá, mert a nagyhírű prímásoknak, zenekaroknak gyakran adott leckét, ha elvállalta, hogy játszik pár nótát a kérésükre. A párttal nem járt jól, de mást igazán nem is tehetett volna abban az időben. (Habár, az a világ nekem mégis jobban tetszett, mint a mai. Persze vannak, akik másként gondolják, de ők valószínű, hogy véletlenül belekeveredtek a forradalomba.) A politika már csak ilyen! Gerinctelen, ravasz és szörnyű! A szenzációs Rejtő Jenő is megírta, hogy: „Az igazság forgandó!”. Ezzel ellenben nem lehet vitatkozni.   Az 50-es évek elején nagyapámék a Csordás kertben muzsikáltak, miközben építették a „Nájlont” Rendkívül nívós szálloda, illetve étterem lett Lipcsei László jóvoltából, aki kiváló szakértelemmel vezette az üzletet. Nyitáskor itt kezdtek nagyapámék a zenekarral. Apám ekkor még valóban segédprímás volt, pár év múlva adta át a helyét a fiának. 1970-ig dolgozott a Nájlonban. E mellett nagyon sok bálon, mulatságon, esküvőn muzsikáltak a térségben. Később a párttal lett még is valamilyen afférja apámnak, így letették őket a Halászcsárdába. Hál Istennek, ezt már nagyapám nem érte meg. Ezek után már nem lehetett normális zenekara, csak maximum 4 fő, később 3! Apámat nagyon megviselte ez az igazságtalanság. Agyvérzés lett az ára. Nem volt már számára motiváció többé. Küszködött, szenvedett a sok rossz zenekari tag miatt, mert a jó kvalitásúakat nem fizette meg az ÁFÉSZ. Megkeseredett emberként halt meg drága jó apám.   Ennyit kívántam Sulyok Úr cikkéhez hozzáírni, remélem, hogy nem veszi zokon, és Kálniczki Lajos bácsi, és Papp Lajos bácsi sem, hogy kiegészítettem a történetüket. Egyébként kívánok nekik nagy tisztelettel, jó egészséget. (Csatolok 3 fotót, remélem, engedi a rendszer!)   Tisztelettel, Haga László          


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia