szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Tiszavasvári - Bűdszentmihály - népzenei világa 2.

Sulyok József, 2009. jan. 22.


Előzménye: Tiszavasvári (Bűdszetmihály) népzenei világa
A volt segédprímás Kálniczki Zoltán 1950-ben szervezte újjá az együttest testvérei és Papp Lajos bevonásával.
 

A zenekar felállása Kálniczki Zoltán prímás, Papp Lajos kontrás, Kálniczki Kálmán nagybőgős, Kálniczki Lajos cimbalmos volt. Több mint 15 évig voltak jóban, rosszban együtt. A zeneiránti szeretet, a zenéléshez való ragaszkodás gyönyörű példája volt, hogy a korábban prímásként játszó Kálniczki Lajos katonaként a háborúban elvesztett bal karját. Hegedülni már nem tudott, s mivel suszterek voltak, készítettek egy karcsonkra köthető bőrszíjat, s abban rögzítették a cimbalomverőt. Kiválóan megtanult cimbalmozni, csodálatos akkordokat ütött.

 

Kiemelkedő tudású és közismert volt a Haga féle cigányzenekar is, amely a Vasvári étteremben, (közismert nevén a „Nájlonban”) muzsikált és kísért országos hírű nótaénekeseket is. A zenekar tagjai Haga József prímás, Haga Bertalan segédprímás, Bari József kontrás, Rontó Béla brácsás, Megyaszai József nagybőgős és Rontó Sándor kisbőgős volt. Cimbalmos nem volt a bandában.
Szerényebb tudású, létszámú zenekarok is szerveződtek időközönként a településen.

 

Józsefházán háromtagú Faggyas zenekar regnált, Faggyas Sándor prímás, Béres Ferenc kontrás és Munkácsi Lajos cimbalmos felállásban.
Szorgalmatoson alakult a Kasnyócki féle együttes. Kasnyócki Gáza volt a prímás, Balogh József a kontrás, Kiss János a nagybőgős, Nagy András a cimbalmos.
Bűdön ténykedett Illés Bertalan prímás vezetésével egy cigányzenekar néhány évig, míg Szentmihályon Ábri György cigányprímás vezetésével egy családi zenekar rövidebb, hosszabb ideig. A gyengébb színvonalon játszó együtteseket gúnyosan „malaczenekar” jelzővel illették a többiek.

 

A Kálniczki zenekar mellett, majd annak felbomlása után Papp Lajos 1964-től 10 évig az Alkaloidában megalakult zenekarban játszott, először kontrásként, majd prímásként Virág Sándor nagybőgőssel, Acsai Ferenc klarinétossal, Vári Sándor cimbalmossal. Ez a zenekar főleg társadalmi ünnepségeken, mulatságokon lépett fel, s mindent játszott magyar nótától az operetten át a tánczenéig. A zenekar vezetője Acsai Ferenc volt. Ez az időszak már a népi zenekarok fokozatos háttérbe szorulásának korszaka volt. Tömegessé vált a családoknál a rádió, magnó, Tv, s a helyi zenészsztárok helyét a köztudatban országos hírű művészek foglalták el, de lakodalmak, bálok szerencsére akkor sem mentek ki a divatból.

 

Már csak kevesek emlékében él néhány zenészhagyomány, szokásjog. Párat elevenítsünk fel ezek közül. A bál rendezőjével, lakodalom esetén a vőlegény apjával mindig a prímás állapodott meg a fizetségről, amelyet a rendezvény után kaptak meg. Szentmihályon a bálokat a Gazda-, Földműves-kör és Ipartestület épületében, míg a lakodalmakat az udvaron felállított sátorban tartották. A lakodalom általában szombat délelőttől, vasárnap délig tartott, ha rövidebb időre szegődtek, arányosan csökkent a szokásos tarifa. A kialkudott és megkapott fizetséget minden esetben egyenlő arányban osztották szét. Náluk nem volt gyakorlat a „járni jár, de nem jut” közismert mondás. Egy-egy alkalommal félheti, egész-heti napszámnak megfelelő összeget is megkerestek. A felkapott zenekarokat hónapokkal előre lekötötték, de volt olyan is, hogy inkább elhalasztották az esküvőt, hogy a lakodalomban a kiválasztott zenekar muzsikáljon.

 

A kialkudott béren felül szokás volt a „kalapolás, tányérozás” a bálokban, mulatságokban. A zenekar egy rátermett tagja járt körbe pénzt gyűjteni. Az összegyűjtött pénzt egymás között „hányópénznek” nevezték a zenészek. A lakodalmakban, bálokban gyakorlott volt a nótarendelés. A rendelő a papírpénzt a prímás zsebébe dugta, vagy a cimbalomra dobta. Látványosabb, kivagyibb volta papírpénz vonóba húzása, vagy a megnyálazott pénznek a prímás homlokára ragasztása. A bál, a lakodalom végén a prímás minden pénzt kirakott a zsebéből. A zenekar többi tagja a gyűrött pénzt kisimította, osztályozta, majd egyenlő arányban szétosztotta. Az osztásból vita, gyanúsítgatás közöttük nem volt, de hallottak olyan zenekarról, ahol a prímással lehúzatták a cipőt, s abban találták meg a keresett pénz egy részét. A lakodalom végén a háziak a zenekarnak búcsúzóul sültekből, süteményekből kis ajándékcsomagot készítettek össze. A zenekarok tagjai a lakosság körében közismertségnek, népszerűségnek örvendtek. A település vezetői minden évben felkérték őket központi rendezvényeken való fellépésre majális, nőnap, utcabál, gyermeknap, felvonulás stb. esetén.


A zenekarok, ezt megtiszteltetésnek és elismerésnek vették. Eszükbe nem jutott, hogy pénzt kérjenek, e társadalmi munkákért. Legtöbbször egy pár virsli egy-két pohár ital volt a fizetségük. Az elismerő szavak, a boldog mulató arcok látványa, minden pénznél többet ért nekik.

A zenéhez, a hangszerhez való ragaszkodás szomorú története a Kániczki zenekar léte, felbomlása. Az egyik Kálniczki fiú, hogy zenélhessen tovább fél karral is megtanult cimbalmozni. A másik fiú Zoltán váratlanul súlyosan megbetegedett. Kórházba szállították, ahol életét megmentették, de hallását nem tudták visszaadni. Hetek múlva, amikor a kórházból hazajött, legjobb barátjával, zenésztársával, Papp Lajossal elment a „Nájlonba” egy italt meginni. Az étteremben Haga Bertalan és zenekara játszott. Mint általában, teltház volt. Amikor hosszú idő után meglátták megsüketült kedvenc prímásukat, többen kérlelték, hogy álljon ki a zenekar élére és játsszon valamit. Kálniczki Zoltán először nem akart pódiumra állni, de kedves barátja bátorítására felállt és játszani kezdett. A közönség meghatódva, könnyeivel küszködve hallgatta a süket prímás csodálatos muzsikáját. Nyilvánosan ekkor lépett fel utoljára, soha többé nem vette kezébe a hegedűt. Haláláig egyedül élt, Papp Lajos látogatta rendszeresen és látogatja eltávozása óta a temetőben is.

 

A zenészek, ha szakmailag riválisok is voltak, összetartó közösséget alkottak. Ha tehették meghallgatták egymást, s ha kellett húrral, vonószőrrel, hangszerrel stb. kisegítették a rászorulót. Ha valaki közülük elhalálozott, akkor a többiek a sírnál odaillő nótával, legtöbbször „Most van a nap lemenőbe” c. dallal és az elhunyt kedves, szomorú nótájával búcsúztak el. Ilyenkor a hegedű, nagybőgő fejére fekete, a vonó kápájára fehér szalagot kötöttek, s a zeneszámok elhangzása után, azokat levéve a nyitott sírba dobták. Így köszöntek el a végső útra induló zenésztársuktól.

 

Papp Lajos, 84 évesen utolsó prímásként sokszor morfondírozik, hogy élete végén lesz-e hegedűs zenésztárs, aki tőle zenével, fekete, s fehér szalaggal elköszön. Amikor kezébe veszi a hangszert, s egyedül rákezd a világhírű, csodálatos, szebbnél szebb magyar nótákra, zsigereiben érzi, fülében hallja, hogy játszik mögötte a sok régi kontrás, kis- és nagybőgős, cimbalmos, klarinétos. Utánuk küldi a dallamot, s kívánja, hogy nyugodjanak békében.

 

Kapcsolódó cikk:
Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 2.

 

Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Néprajz, népszokások
Tudja-e, hogy




Hozzászólások (2)

Sulyok Timea
2009. jan. 28. (3 916 napja)

Köszönjük az elismerő szavakat, lényegre törő volt!

Nagy Ferenc
2009. jan. 27. (3 916 napja)
Jó írás, gratulálok!


Friss hozzászólások

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé

2019.szeptember 23., hétfő / 09:18

Gömjuhar törzsén betegség

2019.szeptember 23., hétfő / 00:06

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 03., kedd / 18:54

Nem tudom milyen novenyt vettem? Az elado sem tudta megmondani.


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia