Ürögdi Nagy Ferenc
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2010. március 01.
Erdélyben, Sajószentandráson született 1804. márc. 8-án, apja gazdatiszt volt. Családja Biharból származik, ezt jelzi „ürögdi” előnév.
Alsó és középfokú iskoláit elvégezve, Marosvásárhelyen teológiát tanult, melynek befejezése után egy főúri családnál volt nevelő. 1831-34 között Tordán volt református lelkész. Ezután Zilahra került, az ottani református gimnázium tanára lett, bölcsészetet tanított, csakúgy, mint a kolozsvári Református Főtanodában, ahol 1836-tól haláláig dolgozott.
Az 1840-es évektől kezdte érdekelni a szőlőtermesztés. Egyike volt azoknak a hazánkban élő tanítóknak, akik mint tanult emberek, gyümölcs és szőlőtermesztést nemcsak gyakorolták, hanem szakkönyvek ismeretében és előadások révén korszerűbb és gazdaságosabb termesztést igyekeztek elterjeszteni környezetükben.
Nagy Ferenc és a hasonló gondolkodásúak 1844-ben megalapították az Erdélyi Gazdasági Egyesületet, melynek 1854-ben a titkára lett. Ebben a tisztségben szerkesztette az egyesület által kiadott naptárt, szervezte az egyesületi gyümölcs, szőlő, bor, termény és állatkiállításokat, illetve versenyeket. Nevéhez fűződik, az egyesület szőlő ás gyümölcsfaiskolájának létesítése. A szőlővesszőket Rajna vidékéről, Ménesről, Tokajból, Érmellékről hozta.
250.000 gyökeres és sima vesszőt rendelt az egylet nevében, amit szétosztottak a szőlőtulajdonosok között. A szőlészeti és gyümölcsészeti tagokkal együtt többször megtekintették Erdély legfontosabb gyümölcstermő helyeit és a nevezetesebb borvidékeket. Útjairól elsőrangú tanulmányt készített. Tapasztalatait az „Erdélyi Gazdaság”-ban tette közzé. Gyümölcsészeti témájú írásai az Erdélyi Gazdasági Egyesület „Évlapjai”-ban jelentek meg.
Gyümölcstermesztési elve az volt, hogy kevés fajtát kell termeszteni, de azokat jól megválasztani, figyelembe véve a talaj és az éghajlati viszonyokat. A külföldi fajtákból 500 gyümölcsfajtát gyűjtött össze, ezeket minősítette, és a legjobbakat faiskolában szaporította. Az 1860-as években nem győzte kielégíteni a helyi igényeket.
Szőlőtermelési elveit az Erdélyi Gazdasági Egyesület pályázatára beküldött írásában foglalta össze. Munkájából megtudhatjuk, hogy a múlt század 70-es éveiben a Fehér boros, Kövérszőlő, Somszőlő, a Piros boros, a Hóvíz, Leánykaszőlő terjedt el leginkább Erdélyben. Ezek közül szerinte a Som és a Leányka termesztése ajánlott elsősorban. A külföldi fajták közül a Rajnai rizlinget és a Ruhlandit javasolta. Meggyőződéssel hirdette, hogy a fehér szőlőfajtáknak van létjogosultságuk, a vörös szőlőfajtákat nem érdemes telepíteni. Foglalkozott a csemegeszőlők termesztésével is. Azt a megoldást javasolta, hogy az erdélyi szőlők nagy részét ki kell irtani, és helyére más fajtákat kell telepíteni.
Cikkei többek között a „Gazdasági Lapok”, a „Kertész Gazda”, a „Falusi Gazda”, az „Erdélyi Gazda”, és a „Borászati Füzetek”-ben jelent meg, csaknem 70 írás látott napvilágot. Írásaiban sürgetett korszerűsítéseket a gyakorlatban, saját tordai gyümölcsösében és szőlőjében meg is valósította. Boraival, gyümölcseivel több díjat nyer erdélyi kiállításokon. Kísérletezett magról nevelt gyümölcsfákkal és veteménymagvakkal.
A magyarországi szőlőkultúra legnagyobb kártevője a „filoxéra” 1875-től kezdődően két évtized alatt óriási pusztításokat végzett, főleg az erdélyi és a hegyvidéki szőlőket tarolta. Ezt a tragédiát Nagy Ferenc már nem láthatta, mert 1876. február. 22.-én Kolozsváron meghalt. Kívánságára Tordán az „ótárcai” szőlőben gyümölcsfái közé temették. Földi maradványait 1909-ben szállították Kolozsvárra, s ottani temetőben helyezték el. Fia Nagy Miklós a „Vasárnapi Újság” szerkesztője volt a múlt század végén.
Főbb munkája:
Mit termesszen a Torda - Aranyosi borvidék szőlésze, hogy szőlőiparával jólétre jusson? Kolozsvár, 1875.
Kapcsolódó cikk:
Tuzson János munkássága
Kapcsolódó rovatok:
Kertészkedés
Hobbi
Híres kertészeink
Könyvek
Kapcsolódó könyv:
Kerti tanácsok A-Z-ig
12 hónap a kertben
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
