szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Varázserejű testdíszítés az ősi keletről - a hennafestés hagyománya 2. rész

Orbán Krisztina, 2014. szept. 17.


A henna egy Afrikában és Ázsiában őshonos növény, amelynek festékanyagát az emberi test ideiglenes díszítésére is használják. A hennafestés ősi hagyománya egzotikus motívumkincsével napjainkra a nyugati világot is meghódította, és Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Cikksorozatunk bevezető része itt olvasható.

Varázserejű testdíszítés az ősi keletről - a hennafestés hagyománya 2. rész

A hennafestés hagyománya több ezer éves múltra tekint vissza. Díszítő céllal már az ókorban is alkalmazták, amiről egyiptomi múmiák körmén és haján talált hennamaradványok tanúskodnak. Az azóta eltelt évezredek folyamán a hennafestés világszerte elterjedt, az egyes országokban azonban igen eltérő módon és gyakorisággal alkalmazzák. A köröm hennázása bizonyos kultúrákban, például a muszlim nők körében mára mindennapossá vált. Indiában a nők eredetileg csak a tenyerükön használták a hennát, a férfiak pedig egyáltalán nem, míg napjainkban a hindu nők karjukat, lábukat és vállukat, a férfiak pedig még mellkasukat és hátukat is díszítik vele. A henna kondicionáló hatásának köszönhetően az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb szerephez jut az európai és az amerikai nők hajszínezési gyakorlatában, a legnagyobb népszerűségnek azonban változatlanul a pakisztáni muszlimok körében örvend, ahol használata a férfiak körében is mindennapossá vált: hajuk mellett szakállukat, sőt gyakran mellkasuk szőrzetét is színezik vele. Iránban a henna állatokon is megjelenik: a háziak nagyobb ünnepeken legkedvesebb lovuk sörényét és farkát, néhol kutyájuk szőrét is megszínezik. A növény természetes élőhelyein a henna az örömünnepeknek olyannyira elengedhetetlen tartozéka, hogy az onnan elszármazó családok a világ távoli pontjaira is magukkal vitték, így a hennafestés hagyománya idővel mindenfelé ismertté vált, és a test díszítésének egyre szélesebb körben alkalmazott módja lett.

A hennafestés legfontosabb és legnépszerűbb alkalmazási területe azonban természetesen a fiatal nők testének ünnepi díszítése, s e téren is minden mást elhalványító jelentőséggel bír a menyasszony esküvő előtti megfestése. A hennaünnepet hagyományosan a menyasszony otthonában tartják, ám egyes országokban, például Bangladesben a vőlegény családja is tart egyet. E lakomával, zenével, virág- és illatárral tarkított harsány örömünnepre általában az esküvő előtti hét egy estéjén kerül sor, a hozzá kapcsolódó szertartások azonban néhol oly bonyolult rendszert alkotnak, hogy a teljes ceremónia több napig is eltart – Tunéziában például már egy héttel az esküvő előtt megkezdődik.

A menyasszony hennafestését leggyakrabban egy boldog házasságban élő nőrokon végzi, egyes kultúrákban ezzel szemben csak hajadon lányoknak megengedett, megint másutt pedig a jövendőbeli anyós kizárólagos joga és kötelessége. Tekintettel azonban arra, hogy a menyasszonnyal együtt az általában igen nagy létszámú násznép nőtagjai is megfestésre kerülnek, a hennadíszítésben gyakorlatilag bárki kipróbálhatja magát. Az egyes motívumokat a hajadonok általában korlátozás nélkül viselhetik, míg a férjes asszonyokra helyenként szigorú szabályok vonatkoznak. Több országban a vőlegényt is megfestik: India egyes vidékein például egyenesen a mátkájáéhoz hasonló gazdagságú díszítést kap.

Indiában, Pakisztánban, Srí Lankán és Bangladesben hagyománytisztelő családoknál a menyasszony hennaéjszakája a nász elengedhetetlen eleme: nőrokonai és barátnői ugyanis ilyenkor nem csupán díszítik az arát, hanem a feleség kötelességeiről is felvilágosítják. A menyasszony díszítése vőlegénye szemében tehát sok mindenről árulkodik: minél aprólékosabban kidolgozott mintát visel mátkája, annál hosszabb ideig kellett tartania a festésnek, vagyis annál alaposabb felvilágosítást kapott – tehát várhatóan annál jobb feleség válik majd belőle. Indiában az apró minták kusza hálózatát alkotó hennadíszítésbe gyakran belerejtik a vőlegény nevének kezdőbetűit, s a hagyomány szerint ha az újdonsült férj ezt a nászéjszakán nem találja meg, akkor gazdagon meg kell ajándékoznia hitvesét. Tekintettel arra, hogy az indiai házaspárok életükben először a nászéjszakájukon vannak kettesben, e kedves szokás segítségükre van abban, hogy minél hamarabb közel kerülhessenek egymáshoz.

A menyasszony hagyomány szerinti hennafestésére csaknem mindenütt egyfajta áldáshozó szertartásként kerül sor: az egyes motívumok leggyakrabban boldogság-, szépség- és szerencsevonzó céllal kerülnek az ara testére, míg a marokkói menyasszony geometriai formákból, főként háromszögekből és keresztekből álló díszítésének minden eleme vallási jelentést hordoz. India egyes vidékein az a hiedelem járja, hogy minél sötétebbé válik a henna az ara bőrén, annál hevesebben fogja majd szeretni a férje, míg másfelé a henna besötétedése annak jele, hogy anyósa kedvelni fogja a fiatalasszonyt. Bármiféle babonák tarkítsák is azonban, a menyasszony hennadíszítése – ha hagyományos keretek között zajlik – mindig és mindenütt pozitív tartalmat hordoz, így e kedves ősi szokás esetében, bármily szemet gyönyörködtető is, valóban nem öncélú hivalkodásról van szó.

Kapcsolódó cikk: Varázserejű testdíszítés az ősi keletről - a hennafestés hagyománya 1. rész




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé

2019.szeptember 23., hétfő / 09:18

Gömjuhar törzsén betegség

2019.szeptember 23., hétfő / 00:06

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 03., kedd / 18:54

Nem tudom milyen novenyt vettem? Az elado sem tudta megmondani.


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia