Világvége legenda

Sulyok József, 2012. dec. 17.

---

Sápad a Hold, mi lesz véle,
mindjárt itt a világvége,
a Föld eltűnik, vonzás szűnik,
világűrbe porként szökik.
Ő sem maradhat régiben,
árván bolyonghat semmiben.

Jaj, ez olyan viszolygó,
érkezhet egy kisbolygó,
nem sejthetjük, merről jön,
hipp-hopp itt van, nem köszön.
Golyóbisunk meg se moccan,
amikor az, hozzákoccan.

Vagy lesz nekünk Nibirunk,
ennyit talán kibírunk.
Több ezer éve megszökött,
ott bujkál a Nap mögött.
Misztikus egy égi test,
láthatatlan képet fest.
 

Fénycsóva jön lángüstökön,
az vág minket jól üstökön,
tűzvirágát kivirítja,
Földünk kérgét megpirítja?
Ha száguldana fenn az égen,
látnunk kéne’ nagyon régen.
 

Másik ötlet is vad, bizarr,
Napkitörés, majd Napvihar,
hatalmas égő valami,
Földet pusztító cunami.
Nagy Akarat ideküldi,
a többi bolygót kikerüli?

Rengetegszer megálmodták,
nem jött be, elhalasztották.
A Maják is ötezer éve,
jósoltak a világvégre,
csak négyezret tévesztettek,
ezer éve, ők kivesztek.

Mégis dúl a hisztéria,
túlélési sokk, praktika.
A butaság határtalan,
a józan érv hatástalan.
Bűvöl a legendárium,
Maja kör kalendárium.

 

Kapcsolódó cikk:

Nem jöhet még

Nem érdemes

Hajnali derengés

 

 

 

 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások