Villási Pál
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2009. július 13.
Léván született 1820. november 3-án. Eredeti családi neve Gápel. Apja építész volt, aki hobbiból haszonkertészettel is foglalkozott. Valószínű, hogy Villási érdeklődését ez keltette fel a kertészet iránt.
A gimnáziumot szülővárosában végezte el, azután a nagyszombati líceum következett, végül a győri jogakadémián szerzett diplomát. 1842-től a Bars megyei főügyész mellé került gyakornoknak. 1843-44-es országgyűlésen a megye Ambró Antal országgyűlési követ mellé küldte jurátusnak. Bekapcsolódva a reformkori ifjúsági életbe, hamarosan a reformkori eszmék híve lett. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy 1844-ben nevét Villásira változtatta. 1845-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett, s a következő évben, mint Bars megye tiszti ügyésze dolgozott.
1848 őszétől a Görgey hadtest lovas-tüzéreként végigharcolta a szabadságharcot. Részt vett a dicsőséges tavaszi hadjáratban, s Görgey hadnaggyá léptette elő. Világos után ő is bujkálni kényszerült, később sem térhetett vissza a jogi pályára. 1850-1862 között Hont megyében, a Szulyovszky családnál nevelősködött. Itt kezdett el kertészkedni, s ezt a munkát annyira megszerette, hogy 1866-ban 46 évesen beiratkozott a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetbe, amit sikeresen el is végzett. Ezután Pozsonyban, felesége birtokán gazdálkodott, de mivel értékpapírokba fektetették tőkéjüket elvesztették, kénytelen volt más megélhetés után nézni, egy biztosító társaság tagja lett.
1875-ben teljesült vágya, a kassai, majd a keszthelyi Gazdasági Tanintézetben lett a kertészet tanára, s egyben az ottani kertészet vezetője. 1879-ben egy évre a magyaróvári Akadémiára helyezték, majd visszakerült Keszthelyre, mint a tanintézet tanára és főkertésze.
A XIX. Század második felében Entz Ferenc munkatársa révén a hazai gyümölcstermesztésben kezdett terjedniaz a nézet, hogy a gyümölcstermelés igen jövedelmező gazdasági terület lehet, mivel hazánk adottságai számos gyümölcsféleség termesztésére kiválóan alkalmasak.
Villási, Entz nyomdokain haladva azt hirdette, hogy a gyümölcs nem luxus, hanem szinte nélkülözhetetlen táplálék. A gyümölcstermelés népszerűsítése érdekében 1879-ben megjelentette „A gyümölcstenyésztés tana” című munkát. Ez egy fordítás volt. A könyv első részében a szaporítási módokat, a faiskolai és nemesítési munkákat ismerteti. A következőkben a gyümölcsfa-ápolási munkákkal, majd a gyümölcs többirányú hasznosításával foglakozik (lekvár, aszalás, szesz, gyümölcsbor és ecetkészítés). Végül a „Gyümölcsészet” című részben gazdag fajtaválasztékokat ismertet. A munkával azt is el kell érni, hogy itthon megismerjék a külföldi fajtákat, a hazai termesztők össze tudják hasonlítani az itteniekkel.
Villási legfőbb érdeme a „Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek” című lap létrehozása és szerkesztése. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kiadásában havonta megjelenő kiadvány tanulmányokat közölt a gyümölcstermesztés, a gyümölcsfanevelés, a gyümölcstan, a gyümölcsértékesítés és a zöldségtermesztés tárgyköréből.
Villási azt hirdette, hogy fajtagyűjteményre törekedjenek a termesztők, hanem inkább arra, hogy kevés fajtát ültessenek, azokat viszont szakszerűen gondozzák. Villási elsősorban a csonthéjasokat és azok közül is a szilvát igyekezett népszerűsíteni, mert azok kivétel nélkül mindenütt jól termeszthetők, gyorsabban fejlődnek és teremnek, mint a lágy-magvúak. Az utóbbiak közül elsősorban az almát ajánlotta, de úgy, hogy csak az adott vidéknek megfelelő fajtákat érdemes telepíteni. Bíztatott a kajszi termesztésre is.
A „Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek” cikkeinek jelentős részét Villási írta. Számos fajtaleírást közölt, a cseresznyefák, korai őszibarackok ismertetésével foglalkozott. A lap szerzői között olyan neves embereket is találunk, Balogh Ákost, Bereczki Máté, Csanádi Gusztáv stb.
A magas színvonalú szaklap számos kitűnő fajtaleírást közöl. Villási nagy hangsúlyt fektetett az oktatás és az ismeretterjesztés kérdéseire is. Lapjában sokat foglalkozott a konyhakertészet, azaz a zöldségtermesztés népszerűsítésével.
Készült egy magyar pomológiai könyv megírására, de a Keszthely és Budapest közötti utazások, a lapszerkesztés egyre jobban fárasztották, és egészsége is megromlott. 1886-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött. Már csak lapját szerkesztette 1888. december 26-án Budapesten bekövetkezett haláláig.
Főbb munkái:
- A gyümölcstermesztés tana. Vezérfonal gyümölcstermesztési előadások és önképzés számára. Lucas Ede és Medicus Frigyes ilyen című munkájának 5-ik kiadása nyomán magyarra fordította, illetve átdolgozta.
- A gyümölcstermesztés szükségességéről hazánkban.
Kapcsolódó cikk:
Angyal Dezső
Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Kertészkedés
Szaktanács
Fórum
Webáruház
Kapcsolódó könyv:
12 hónap a kertben
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
