szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Zöldségeskerti kalandok 1.

Mayerné Borics Erzsébet, 2012. júl. 25.


Kora tavasszal, nagy elánnal láttam hozzá az idei veteményezés előkészületeinek. Alapos megfontolás, vetési terv készítése, új zöldségfélék kipróbálása, és mindezek megvalósításához a zöldtrágyázás és mulcsozás, mint új „technológia” alkalmazása. Röviden összefoglalva, ezek a dolgok jártak a fejemben.

Zöldségeskerti kalandok 1.

Körbejártam a témát, rengeteget olvastam, és a gyakorlati tennivalók sorrendjének és mikéntjének kitalálása lefoglalta az amúgy is szűkös szabadidőmet. Mint arról korábban már írtam, az első feladatként, a meglévő hatalmas mennyiségű komposzt átrostálását és az ágyásokon történő szétterítését terveztem. Nos, így utólag értékelve azt mondhatom, a konzekvenciák levonása és a tapasztalatok már ekkor megszülettek.

 

Nem tudom miért, miért nem, de valahogy a komposzt rendszeres használata kimaradt a megelőző évek kertészeti munkálataiból. Az általunk készített nyitott tárolóban gyűjtöttünk minden zöldet, válogatás nélkül. A halom egyre nőtt, és a gondolat is, hogy ideje lenne kezdeni vele valamit. Egy fagymentes hétvégén aztán rászántuk az időt és energiát. A kiszórást követően a komposzt réteg messziről, mélyfeketén virított a veteményesben.
Így vártam márciust, hogy végre jöhessenek a magok. Lelki szemeimmel láttam már a gazdag termést.

 

Helyette azonban elsőként gazdagon kihajtott az összes, évek óta a komposztban szunnyadó gyommag…

 

Mi ebből a tanulság?

Soha többet nem teszünk bele kikapált vagy levágott gyomot! Ezt végérvényesen eldöntöttem, miközben sajgó derékkal, és zsibbadó térdekkel huzigáltam a gazokat.

 

A zöldtrágyázás. Ez volt a másik dolog, amit még soha sem próbáltam. A leírás szerint, a sorközöket (melyek legalább 30- 50 cm szélesek) kell a megfelelő növénnyel beültetni, majd levágni, és otthagyni. Ez lenne az alapja a mulcsozásnak, ami tulajdonképpen a föld folyamatos nedvesen tartását, tápanyag ellátását, a növények gyökérzónájának védelmét hívatná biztosítani.

 

A területen precízen kihúztuk a sorokat, a vetési terv szerint a földbe kerültek a vetőmagok, a hagymák, a sorközökbe zöldtrágya növények magjai. Elégedetten vártuk a további fejleményeket…

 

Ez mind szép, de máris gond akadt:
A magvetést követően szokatlanul meleg napok következtek, eső hiányában sem a haszonnövényeim, sem a mulcsnak szánt növények nem keltek ki kellőképpen. Továbbra is folyamatosan küszködtem a gyomokkal, a szárazsággal.

 

Hiába nézegettem gyakran a kertet, hiába bűvöltem, csekély volt a változás. Újabb magvásárlás, újabb veteményezés. A türelmes kertész optimizmusa munkálkodott bennem, e nélkül biztosan feladtam volna. Véleményem szerint a vetőmagok minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után, de azt hiszem a „technológia” is.

 

Még pedig a komposzt. Többféle lehetőségről olvastam, és naná, hogy a leggyorsabb megoldást választva, nem dolgoztuk bele a földbe. Emiatt a felületen gyorsan kiszáradt a finom, morzsalékos réteg. Lehet, hogy ez is hozzájárult a kezdeti sikertelenséghez. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy télen szinte alig esett csapadék.

 

Újabb tanulság: célszerűbb lett volna az őszi munkálatokkal egy időben elvégezni a komposzt bedolgozását, és télre megrendelni a szükséges hó mennyiséget… Mindig tanul az ember… főleg a saját kárán. No, de csak megjött az eső, a magok is komolyabbra vették a dolgot, és szép lassan, megkésve ugyan, de beindult az élet a zöldségesben.

 

Ahogy megjelentek az aprócska növények, közeledett a mulcsozás ideje. Ehhez rengeteg zöld hulladék kell. Amikor elérkezett az idő, levágtam és a sorközökben hagytam a spenót és mustár föld feletti részét. Amíg zöld volt, takart. Pár nap hőség, és zörgősre száradt mind.


Most következne a konyhai hulladék. Ezt végig gondolva, valahogy semmi kedvem nem volt a következő látványhoz: egyik helyen egy kis fonnyadt saláta levél, a másikon hámozott répa maradványok félbevágott citrommal, a következő sorban meg szürkére száradt krumpli héj darabok, aszalt fokhagymaszárral…

 

Így kellene kinézni egy veteményesnek? Inkább nem.
Ezért külön választottam a dolgokat. A konyhai hulladékból ázalékot készítettem, ami jó lesz a locsoláshoz. A mulcs pedig nem lesz semmiféle maszat! Miért is vettünk gally aprítót, ha nem használjuk ki a lehetőségeket?

 

Szerencsére eljött az első fűnyírás, ami az első mulcsadagot is jelentette. Okulván a gyomok okozta problémákból a lenyírt fűvel az alábbi módon jártunk el: a fű kaszálék is tartalmazhat magokat, ezért előzetesen gúlába raktuk, és minimum három napig (inkább tovább) érleltük. Közben locsoltuk, átforgattuk. A gyommagvak csírátlanítása ezzel megoldódott, tekintve, hogy a kupac belső hőmérséklete közel hatvan fokra is hevül. Égette a kezemet, ha belenyúltam. Ebből kiváló komposzt alapanyag lett, vagy zöld mulcsként felhasználtuk fel. A leggyakrabban ebben a formában volt szükség rá az idén.

 

Ezt kiegészítettem még csalán, fekete nadálytő, zsurló, bodza, gilisztaűző varádics gyűjtésével. Ezeket a gally aprítógépen leszecskáztam, a fűnyesedékhez kevertem. Aztán szépen rákerült a földre. Ez a szecskázott zöldanyag jó az ázalékba is. Valami förtelmes bűzös ez a lé, de hatásos. A biztonság kedvéért tápoldattal is megspékeltem. Két hordó üzemel, egyikben áztatok, a másikba tiszta víz került, és időnként átszűrök hozzá az ázalék léből.

 

Ötlet: egy befőttes üvegnyi kapormagot szedtem valamelyik korábbi évben, mert a belőle főzött tea a bélműködésre van jótékony hatással. Sok megmaradt, ezért tavasszal széjjelszórtam a veteményesben, csak úgy minden takarás és egyéb gondoskodás nélkül. Szinte az összes kikelt, és hatalmasra nőtt. Amikor elérték a virágzást, levágtam vagy kihúztam és bedaráltam. Ugyan így járt a magasra nőtt borágó is. Jó kiegészítője a mulcsnak, az ázaléknak, nem csak mennyiségében, minőségében is, hiszen valamennyi fűszer és gyógynövény kiváló erre a célra. Ezt követően minden, a kertben, a ház körül keletkező vagy gyűjtött alapanyagot leszecskáztam, összekeverem fűnyesedékkel, így a gyümölcsfák, (a szőlő) zöldmetszése, a díszbokrok nyírása után keletkező hulladéknak is eldőlt a további sorsa.


Ebben a formában, ha komposztnak tesszük félre, gyorsabban beérik, kisebb helyet foglal, és további gond nincs vele. Könnyű átforgatni, és nem kell rostálni, esetleg néha locsolni.

 

Aratás után sikerült szereznem szalmát, amit a zöld mulcsra terítettem. Egy része a repce aratása közben a földre visszaszórt darált szár volt. Tökéletes alapanyag.  Újabb ötletem: aki nem tud közvetlenül hozzájutni szalmához, ápoljon jó kapcsolatokat olyan ismerősökkel vagy gazdákkal, akiktől ezt be tudja szerezni. Bármilyen kis mennyiség is jól jöhet.

 

A növények fejlődése a nedves takarás következtében látványos volt. A pára és nedvesség-valamint tápanyagigényes uborkám a legnagyobb melegben sem kókadt, mert a mulcsból kétszeres-háromszoros mennyiséget kapott. Július elején már volt szabadföldi uborkánk.

 

Gondjaim azonban továbbra sem látszottak szűnni… Folytatása: Zöldségeskerti kalandok 2.

 

Kapcsolódó cikk:

Vitaminszüret a konyhakertekből

 

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia