Bor, mámor, Magyarország 2.

Scheftsik Tamás, 2011. nov. 07.

Kis hazánkban nagy büszkeséggel gondolunk a borokra. Ez nem véletlen, mivel a magyar nedűk némelyike világhírű, zamatuk egyedülálló.

Ahhoz, hogy minőségi borokat tudjunk készíteni, fontos a tőkék elhelyezése, és a fajták kiválasztása. 22 olyan bortermelő vidék van Magyarországon, ahol minőségi italokat készítenek, és itt találhatóak a legjelentősebb pincészetek is.

A borvidékek felsorolásában a következő jelentős régiónk a Balaton.

Somlói borvidék:

Magyarország legkisebb területű, de szintén történelmi jelentőségű bortermelő vidéke. A római kortól számolhatunk itt gazdaságilag jelentős szőlőtermesztéssel. A vidék a Somló hegy lábánál terül el, egy lélegzetelállító tájat létrehozva.

Fehérszőlők:

Szürkebarát: közismert és igen kedvelt szőlőfajta. Magyarországra 1300 körül érkezett meg az eredetileg francia származású gyümölcs. Bora gazdag ízvilágú, finom savasságú fehérbor. Hazánkban főleg félédes italt készítenek belőle.

Hárslevelű: a Kárpát-medence őshonos szőlőfajtája. A kilencedik helyen áll a magyar termesztési listán. Bora száraz, sűrű, fűszeres, virágillatú nedű.

Olaszrizling: Franciaországból került hazánkba a 19. század közepe tájékán. Nagy magnéziumigényű növény, mely anyagot a gyümölcsbe továbbít, így az a borba kerül. Az ital izomgörcsök ellen remekül használható. Íze a keserűmanduláéra emlékeztet.

Kékszőlők:

Shiraz: Perzsa eredetű, nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező borszőlőfajta. Hazánkban a 90’-években kezdték telepíteni, így nem csoda, ha neve még ismeretlenül cseng. A belőle készült bor ribizke és csokoládé illatú, testes, fűszeres ital.

Kékoportó: jellemzően inkább Portugiserként emlegetjük ezt a Közép-Európában elterjedt szőlőfajtát. Lágy, könnyű, csodálatos színű vörösbor, 2000 óta rozé és magas minőségű, bordeauxi jellegű ital is készül belőle.

Jelentős bortermelő között találkozhatunk a Halla és a Somlói Apátsági Pincékkel, valamint a Szent Márton Pincészettel.

Badacsonyi borvidék:

A római kortól szőlőtermelő vidék, a középkorban a terület nagy része egyházi tulajdonba került. Híres bora a badacsonyi ürmös, a 18-19. században a tokaji aszú hírnevével vetekedett.

Fehérszőlők:

Rajnai rizling: Német vagy Osztrák eredetű szőlőfajta. Bora kemény, illatos, zamatos. Cukortartalma a közepestől a magasig terjedhet.

Ottonel muskotály: a többi muskotály fajtával szemben jó hidegtűrő, 1852-ben nemesített fajta. Narancsvirág illatú, félédes, kevéssé savas bor készül belőle.

Kéknyelű: Ősi magyar szőlőfajta, neve a kékes árnyalatú levélnyélből származik. Bora halvány citrom színű, barackos, zöldfűszeres ízvilágú.

Rengeteg jelentős pincészettel büszkélkedhet. Többek között itt találjuk az Első Magyar Borházat, a Varga és a Kuti pincéket.

Balatonboglári borvidék:

Ezen a területen már a kelták is szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Kezdetben kifejezetten vörös, később fehérbortermelő vidék volt. Napjainkban 3:1 (fehér:vörös) arányban foglalkoznak mindkettővel.

Fehérszőlő:

Muskotály: bár ez nem egy szőlőfajta, hanem egy összefoglaló név, mégis érdemes így említeni, hiszen a területen jellemzőek ennek a típusnak a gyümölcsi. Magas cukortartalmú bogyói vannak, savasak, így az érlelést sokáig el lehet húzni, ízvilágukban pedig remekül visszaadják a szőlő eredeti zamatát.

Olaszrizling, Irsai Olivér, Királyleányka