A Föld tüdeje
Sulyok Józsefné, 2011. aug. 24.
A legnagyobb kiterjedésű, trópusi esőerdő, az amazonasi őserdő, mely a part menti síkságoktól az Andok lábáig húzódó terület, amely magába foglalja az Amazonas és Orinoco folyók vízgyűjtő területének nagyobb részét.
Az amazonasi őserdőre jellemző az Egyenlítő menti meleg, nedves éghajlat. Hiányzik az évszakok váltakozása, a nappalok és az éjszakák hossza között kicsi a különbség. Az átlagos havi középhőmérséklet 18 C-fok, kiadósak az esők, a páratartalma pedig elérheti a 90 %-ot. Az elegendő napsugárzás ellenére a fénynek kevesebb, mint század része jut el a fák koronája között, az őserdő talajára. Ezért van az őserdőben nappal is félhomály.
Az amazonasi őserdő nehezen járható, intenzíven termeli a föld feletti biomasszát és fafajokban nagyon gazdag - több mint 4000 fafaj, pálmák, liánok és epifiton növények. Az őserdő szélén találhatunk lombhullató fajokat is. Sok, gazdaságilag jelentős növény él ebben a térségben: kenyérfa, kaucsukfa, gyapot, különféle pálmák és értékes faanyagú fák – mahagónifa, ébenfa, szantálfa stb.
A gazdag növényvilágnak a szintén gazdag és színes állatvilág felel meg. Az itt található állatok többsége a fák koronájában él. Számos faj úgy éli le az életét, az akár 50 méter magasságban, hogy egyszer sem érinti a talajt. Több, mit 600 madárfaj és szintén megszámlálhatatlan rovarfaj honos ezen a területen. Az entomológusok egyetlen fán 950 rovarfajt számoltak meg. Egy hektárnyi területen akár 40 ezer rovar és gerinctelen állatfaj is él.
Az amazonasi őserdőnek három típusát különböztetjük meg: igapo – várzea – és eté.
Az igapo - mocsaras, az év nagyobb részében vízzel elárasztott erdő, számos pálmafajjal.
A várzea – ártéri, az év bizonyos szakaszaiban rendszeresen elárasztott erdő, esetleg sűrű, füves növényzettel.
Az eté – el nem árasztott, trópusi esőerdő. Az utóbbi típus fajokban a leggazdagabb.
Jellegzetes növények az epifitonok (kontyvirágfélék, broméliafélék), amelyeknek néhány képviselője léggyökereket fejleszt, pl. a liánok, kaucsukfák és mások.
Mindhárom típusnál több növényzeti szintet különböztetünk meg. A legfelső szintet az átlagosan 50 méter magas fák alkotják. Az átlagon felüliek közül - amelyek gyakran jóval magasabbak -, említést érdemel az ehető magvú paradió.
Kapcsolódó cikk:
A legnagyobb édesvízi növény
Első felvételek a világtól elzártan élő törzsről
Páfrányok, a hajdan volt uralkodók
A Föld napja - Videóval
Facebook Twitter GoogleStartlap
Pásztó Sándor faipari mérnök,nekem több is van