szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

A hála halála

Sulyok József, 2008. júl. 03.


"Hála, ha van hallhatatlan, ha elmarad, az a halála"


A legtöbb ember másokkal szembeni jótéteményéért nem vár hálát, nem azért teszi. Alapvető emberi tulajdonság, a másokon való segítés. Ott lapul minden ember természetében, de a rossz szándék is, no meg a felejtés, a hálátlanság is. Jótét helyébe jót ne várj, vallják a pesszimisták. Nekik van igazuk? Nem hiszem, de néhány történet mintha őket igazolná.

 

Hálátlanság 1.

Egy nyíregyházi jó barátom nagyon izgatottan keresett meg 1988 telén, tudva, hogy nagyon szívemen viselem az erdélyi magyarok sorsát. Kérte, adjak neki tanácsot, mert egy rokon fiú télvíz idején átszökött Romániából a zöldhatáron azzal, hogy Nyugat-Európába akar tovább menni, de pár hétre itt szeretne meghúzódni nála. Nem akar zavarni, ezért azt kérte, hogy a Tisza melletti téliesített üdülőt adja oda erre az időre. Hiszen ismeri a környéket egy szer már nyaralt ott korábban. Így is történt, de a fiatalember, amikor a barátom enni vitt neki, jelezte, hogy rendőrök jártak az üdülőtelepen és nagyon fél, hogy ha a hóban meglátják a nyomát és odamennek a víkendházhoz, akkor ő lebukik, mert nincsenek magyar iratai.
– Mit ajánlasz, mit tegyek? Félek, hogy én is bajba kerülhetek. – mondta az ismerősöm
– A rendőrök azért járőröznek sűrűbben a hétvégi házaknál, mostanában mert megszaporodtak az üdülő feltörések. Az biztos, ha meglátják a fiút, igazoltatni fogják, ezért a legjobb, ha nem mozdul ki az épületből. – javasoltam.
A barátom kisebbik fiához korban is és arcra is hasonlított a rokon fiú, így az ő személyi igazolványát adták oda neki azzal, hogy a rendőrségen pedig bejelentik, hogy elvesztette iratait. Közben telefonon leszervezték, hogy Sopron környékén hol tud átmenni a zöldhatáron. A fiú még Székelyföldön kapta a tippet, hogy hol, s kihez kell menni, s hogy néz ki a határőr, aki önzetlenül segít székely felmenőire tekintettel. A barátom és a nagyobbik fia éjszaka indulva vitték Sopronig a fiút. Egész úton féltek az igazoltatástól. Szerencséjük volt, mert Dunántúlon csak egy helyen volt kisebb várakozás, elterelés karambol miatt. Az erdélyi fiút az egyik határ közeli benzinkútnál tették ki. Onnan már tudta az irányt, mert még otthon lerajzolták neki. Sietnie kellett, mert telefonon úgy értesítették, hogy kora reggel a segítőkész határőr lesz a jelzett helyen szolgálatban. Az ismerőseim azonnal visszafordultak, s indultak haza, de Budapesten elidőztek, intézni valójuk volt. Déltájban kapták Nyíregyházáról a telefont, hogy baj van, azonnal menjenek vissza a határra, a rokon erdélyi fiú ott várja őket, ahol kitették. Azonnal kocsiba ültek és felvették a megadott helyen a jól átfagyott fiút. Útközben elmesélte, hogy odament ahhoz a határőrhöz a kiserdő szélén, akire illet a személyleírás és kérte, hogy engedje át Ausztriába a zöldhatáron. A határőr ezen elcsodálkozott és mondta, hogy várjon. Majd oldalra ment. S egy másik határőrrel jött vissza, aki bevitte őt az őrsre, hogy jegyzőkönyvet vesznek fel. A fiú a várakozás közben jött rá, hogy nem ahhoz ment, aki átengedte volna a határon. Törte a fejét, hogyan szökhetne ki az épületből. Szólt az ügyeletesnek, hogy WC-re kell mennie. Az rámutatott egy ajtóra, hogy oda mehet. Bement, körbenézett és szerencséje volt, a WC kisablakán nem volt rács, így azon kimászott az épület mögé és elszaladt. Sem benzinkútra, sem vasútállomásra, nem mert bemenni, mert hátha keresni fogják, ezért kint fagyoskodott az utcán, míg érte jöttek. Visszavitték a Tisza-parti üdülőbe.
Pár hét múlva sikerült átszökni a zöldhatáron. Az ismerőseim ezt onnan tudták meg, hogy küldött egy levelet, hogy szerencsésen megérkezett Svájcba. Attól kezdve semmilyen életjelet nem adott magáról, nem tartotta a kapcsolatot. A segítő, nyíregyházi család Székelyföldön tudta meg, hogy időközben a jóképű, diplomás, több nyelvet beszélő fiú Svájcban elvett egy dúsgazdag lányt, akinek jól menő vállalkozásai vannak, üdülője a Spanyol tengerparton. A hírnek örültek, de az rosszul esett nekik, hogy másoktól kellett ezt megtudni, mert talán egy kis részük van benne, hogy a fiú megtalálta számítását.
A barátom súlyos beteg lett, hónapokig élet-halál között lebegett. Az orvosok azt ajánlották a nagy műtét után, hogy a gyógyuláshoz sok pihenésre, levegőváltozásra van szüksége. Az erdélyi rokonok is többször meglátogatták, s jelezték a megsegített fiúnak is, hogy mi történt a nagybácsijával. Nem reagált rá, nem volt benne annyi hála, jó szándék, hogy meghívja valamelyik üdülőjébe jótevőjét egy kis pihenésre.
Amikor meglátogattam az ismerősömet s erről a régi történetről is szóesett közöttünk, azt mondta: - Nézd Jóska, úgy ahogy helyrejöttem és a Tisza-parton is, de rosszul esett ez a hálátlanság, mert lehet, hogy az a pár hónap idegeskedés is rátett egy-két lapáttal az egészségemre.

 

Folytatása: Hálátlanság

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.június 26., péntek / 21:34

Muskátli bimbóban kukac?

2020.június 26., péntek / 21:32

Tiszafa ,50 éves tűlevelei sárgulnak

2020.június 26., péntek / 21:31

Ismeretlen fekete sàrga rovar a viràgodkertben

2020.június 25., csütörtök / 15:26

Profil módosítás - Visszajelzés

2020.június 23., kedd / 07:45

Nyárfa hajtás írtás

2020.június 20., szombat / 13:14

Nem nőnek a birsalma fáim


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia