szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

A ló szeretete

Sulyok József, 2008. okt. 14.


„Feri” bácsi évtizedeken át volt a városi zártkert mindennapos munkása. Lovát szekerébe fogta, a szükséges mezőgazdasági szerszámokat felrakta, szántott, boronált, vetett, húzatott, terményt hordott rendelés és kívánság szerint.

 

Csendes, nyugodt ember volt, de alapos munkát végzet a gazdák megelégedésére. Ilyenkor megkínálták egy kupica pálinkával vagy egy pohár borral. Nem volt ellenére. A nagy nyári melegben mindig valahol az árnyékban delelt. Egy ilyen alkalomkor a Homokosnál, a dombon dolgozott, s delelt, amikor odaért a mezőőr.

Beszélgetésük közben Feri bácsi fentről meglátta, hogy én a kertben dolgozok és megjegyezte:
- Te Miska, nézd már ezt a bolond polgármestert. Ebben a forróságban izzad, dolgozik, pedig neki nem is volna muszáj!
- Azért csinálja, mert szeret kertészkedni. – válaszolta a mezőőr, aki később nevetve mondta el nekem „Feri” bácsi velős megjegyzését.

Az öreg nagyon szerette és megbecsülte lovát. Szavajárása volt és sűrűn hangoztatta, főleg ha volt benne egy kicsi:
- Asszony nélkül lehet élni, de ló nélkül nem! A lóban lehet bízni, de az asszonyban nem!

Mindig szép erőtől duzzadó lova volt. Történt az egyik télen, hogy az öreg lebetegedett és kórházba is került. Egészségénél is jobban féltette a lovát, odabent is azért aggódott. Távollétében természetesen a család gondozta, de beteg-látogatáskor sűrűn megjegyezték neki, hogy most már el kell adni a lovat, szekeret. Örülnek, ha Feri bácsi felépül, dolgozni már úgy sem tudna, minek akkor a ló, meg a szekér. A takarmány is sokba kerül, az állatorvos is, s ha nincs bevétel, miből lesz a kiadás. Feri bácsi még a gondolat ellen is tiltakozott, de a család eltökéltségét látva fokozatosan beletörődött a megváltozhatatlanba, s mire meggyógyulva hazakerült, már nem találta otthon kedvenc, Csinos nevű lovát. Kérésére azt sem árulták el, hogy melyik faluba vitték el, mert féltek, hogy utána megy és visszahozza.

Az amúgy is hallgatag ember búskomor lett, alig lehetett szavát venni. Lábadozva ki-ki ment az istállóba, hogy időközönként legalább a megszokott ló-szagot magába szívja. Eljött a tavasz. Az öregnek még rosszabb lett a hangulata. Ahogy felerősödött, mindennap kiment a zártkertbe, hátratett kézzel körbejárta saját földjét, majd leült a kunyhója elé, s csak nézett maga elé. Ha a dűlőn járók szóltak hozza, röviden válaszolt, de maga nem kezdeményezett beszélgetést. Ha kínálták itallal, már azt sem fogadta el. Egyik alkalommal látta, hogy földjétől nem messze egy lóval boronál jó ismerőse.
Odament hozzá, s kérdezte:
- Megengeded Jóska, hogy egyet, kettőt én is forduljak, és berenáljak a lovaddal?
- Örömmel „Feri” bátyám, egész nap sétálok a lovam után, legalább megpihentethetem viszeres lábaimat!


Feri bácsi boldogan boronálta a nagydarab földet, s nézte, hogy morzsolódik szét a fagy-szítta feketeföld. Mosolyogva fogta a szárat és az ostort a kezében. Elfelejtette korát, betegségét, szinte visszaröppent az időben. Amikor az utolsót sort is megkerülte, megsimogatta a ló nyakát, megpaskolta tomporát, majd megköszönte a lehetőséget, hogy még egyszer lovat hajthatott, elköszönt, s jókedvűen ment haza. Váratlan derűs hangulatán a felesége is elcsodálkozott. Otthon megmosta kezét, arcát, asztalhoz ült, megvacsorázott. Vacsora után kiment az udvarra, onnan az üres lóistállóba, kezébe vette sarokba állított ostorát, leakasztotta a szegről kedvenc lova megmaradt kötőfékjét, s majd felnézett a mestergerendára.

Időközben hazaért a fia is, és kérdezte az anyjától, látva az asztalon lévő üres tányért.
- Már apám is itthon van?
- Megvacsorázott, nem szólt semmit, csak kiment a hátsó udvarra. Régen láttam mosolyogni, most jókedvűen jött haza a Szentmihályi szőlőskertből. Nézd, már meg mit csinál olyan sokáig hátul! – kérte az anyja.

A fiú kiment az apja után. Az udvaron, a nyári konyhában nem találta. Benézett az istállóba, s megdöbbenve látta, hogy az apja a ló jászola előtt a mestergerendára felakasztotta magát. Övébe tűzve vele lógott színes, bojtos szíj ostora is, amit a nyíregyházi vásárban vett magának vagy 40 éve. Temetésekor fia, a koporsóba Feri bácsi mellé tette az ostort gondolván, odaát hátha szüksége lesz rá.

 

Kapcsolódó cikk: Hattyú, a lelőtt kutya


Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.szeptember 05., szombat / 20:53

Mezei tücskök ellen mitévő legyek?

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:50

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:25

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:34

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:20

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:48

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:46

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 14:44

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia