A mégsem olyan közönséges vadszőlő

Sulyok Józsefné, 2015. okt. 09.

Mi leginkább az ősszel tapasztalható csodás szín kavalkádjáról ismerjük fel. De mi jellemzi még ezenkívül ezt a csodás fásodó kúszónövényt?

Észak-Amerika keleti részéről származik, Kanadától Floridáig és Mexikóig is elterjedt. Európa 1622-ben hozták be, és egész Közép és Dél-Európába elterjedt. Gyorsan növő, igénytelen kerítésekre, falakra futtatják vagy temetőkbe ültetik.

Fásodó kúszónövény, amely gyakran 6-12 m magasra felkapaszkodik. Tavaszi hajtásai világospirosak, később sötétzöldek, idősebb hajtásain olykor léggyökerekkel. Indái elágaznak, melyeken tapadókorongok vannak.

A kacsok és a levelek szabályos 2 sorban rendeződnek, levelei többnyire öt tagúak, színén fakó sötétzöld, fonákján fehéres-zöld, ősszel a lomb sötétvörösre színeződik. Júliusban virágzik, a virágok jelentéktelenek, kis bogernyőkben a levelekkel átellenesen helyezkednek el. Bogyója kerek, borsó nagyságú, kékesfekete, szív alakú maggal.

A kerti munka közben lehulló ágai a talajban gyorsan meggyökeresednek, kivadulása ezért nagyon gyors. Fénykerülő indái tárgyak közelében azonnal tapadókorongot fejlesztenek, és egy megkeményedő váladékot választanak ki, amellyel szinte odacementeződik, de annyira, hogy indák eltávolításkor az épület fala megsérülhet.

Kapcsolódó cikk: A legvirágzóbb levendulafaj