A nem is olyan közönséges aranyvessző

Sulyok Józsefné, 2010. márc. 18.

---

Lándzsás levelű, fűrészes levélzetű, 1 méter magasra megnövő fészkes, évelő növény. Nyár végén jelennek meg fürtszerű aranysárga fészekvirágzatai. Az aranyvessző cser és festékanyagokat, olajat, citrom és oxálsavat, vitamint tartalmaz

 

 

Az aranyvessző - Solidago virgaurea - napos helyet kedveli, de félárnyékban is megél, homokos vízáteresztő talajt kedveli. Legszebb cserjék társaságában, szegélynövényeként mutat, de nedves talajú sziklakertekbe is ültethetjük. Ősszel vagy tavasszal tőosztással szaporíthatjuk. Ha nem akarjuk, hogy elszórja magjait, akkor elvirágzás előtt hajtásait vágjuk le. Jól átvészeli a telet, a lisztharmatra igen fogékony.

 

Hajtásai vizelethajtó anyagot tartalmaznak, július-szeptember között gyűjtsük. Szárítsuk meg és teának elkészíthetjük. Fokozza a veseműködést, jó hatást fejt ki hólyaghurut, vesegyulladás esetén. Emellett reumás panaszok, duzzanatok kezelésére is alkalmas. Torokgyulladás esetén kihűlt teával gargarizáljunk.

 

Fénylő sárga virágzatai már messziről virítanak, vágott virágként sokáig friss marad a vázában.

 

 

 

Tipp! Teakeverék

Köszvényes panaszok esetére készíthetünk teakeveréket. 10 g nyírfalevél, 20 g aranyvessző, 10 g pongyolapitypang-gyökér, 10 g borsmentalevél. Forrázzunk le ¼ liter vízzel 1 púpozott evőkanálnyi mennyiséget, majd fedő alatt hagyjuk állni 10-15 percig, aztán szűrjük le. Naponta fogyasszunk el belőle kúraszerűen 1-2 csészényit.

 

Kapcsolódó cikk:
Gyógyuljunk lestyánnal!

 

Kapcsolódó rovatok:
Kertészkedés
Hobbi
Szaktanács

 

Kapcsolódó könyv:
Madárbarát kert
 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások (1)