A pünkösd eredete

Sulyok Józsefné, 2010. máj. 21.

Eredetileg Európa-szerte elterjedt pogány eredetű tavaszköszöntő, termékenység, aratási ünnep volt. Eső-varázsló rítusok, pünkösdi király/királyné-választás kapcsolódtak e hagyományhoz. A pünkösd szó maga a görög pentekoszté szóból ered, jelentése ötvenedik.

Majd később a keresztény egyház is kapcsolódott az ünnephez, s így vált fokozatosan – eredeti tartalmát elveszítve - napjainkra vallási ünnep, melyet húsvét után ötven nappal tartanak, a kereszténység tanai szerint annak emlékére, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.

A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő 50. napon az aratás befejezését ünnepelte ekkor, ahol a pészach után ötvenedik napon, a hetek ünnepe az aratást, az első gyümölcsöket, majd később a Tízparancsolat adományozásának emlékét ünnepelték.

Pünkösdi királyság régi népszokás, mely szerint a falu első, pünkösd napján kiválasztott legénye királyi pálcát kap, s legénybíróként, „uralkodik” a következő év pünkösdjéig, vagy ennél rövidebb ideig. Tiszteletére díszfelvonulást, lóversenyt rendeztek. Régen a pünkösdi király mentes volt a közmunkák alól, s a kocsmaszámláját a falu fizette.

A pünkösdölés leginkább az Alföldön gyakorolt népszokás. Pünkösd napján a leányok egy ünneplőbe öltöztetett 5-6 éves kislányt - a „pünkösdi királynét” - közrefogva, táncolva, énekelve házról házra járnak. A szokás régi termékenységvarázslat emlékét őrzi.

Virágot is neveztek el róla. Pünkösdi rózsa vagy más néven bazsarózsa kétszikű, a boglárkafélék családjába tartozó növénynem. Lágy szárú és fás fajait egyaránt gyakran ültetik. A piros pünkösdi rózsa egyik változata a Mecsekben vadon is előfordul.