A sárgadinnye története
Sulyok Józsefné, 2010. júl. 19.
Régen ismert növény, amely az ókori Mezopotámiából, Egyiptomból és Szíriából kiindulva terjedt el. Hazánkban a 11-12. században már több oklevél említi.
A török hódoltság idején termelése megújult, új fajtákkal bővült. Lippay, mint régóta kedvelt és termesztett növényt írja le. Részletesen ismerteti a palántanevelését, melegágyi hajtatását, fészektrágyázását és metszését. Később is általánosan elterjedt nyári gyümölcs, amelyről több önálló könyv jelent meg.
Az ország egész területén megtalálható, de egyes termesztőfajtája – a hevesi mellett a csongrádi és a bihari – kiemelkedő jelentőségre tett szert. Az utóbbiak később inkább más zöldségnövényekkel, főként az uborkával és a paradicsom kezdtek el foglalkozni. A hevesiek az ország különböző tájain új dinnyeföldeket kerestek, és továbbra is dinnyetermesztők maradtak.
A század eleje, de különösen az 1930-as évek óta az ország különböző részeire vándorolva, mint dinnyések szerződtek. A nagyüzemi termelési technológia kialakulásának hiánya mellett többek között ez a nehéz „vándorélet” az oka, hogy a dinnye – különösen a sárgadinnye – termőterülete szántóföldön fokozatosan csökken, s ennek termését a kerteké csak részben helyettesíti.
A sárgadinnye jelentős vas, mészsó, vitamin és cukortartalmú, kedvelt, főként nyersen fogyasztott nyári gyümölcs. A konzervipar cukrozott gyümölcsöt, befőttet készít belőle, éretlen termése pedig kisebb mértékben savanyításra használható.
Dél-Ázsiából, valószínűleg Indiából származó, dudvaszárú, egynyári növény. Indái a talajon elágazva 3 méterre is elkúsznak. Főgyökér rendszere van, oldalgyökérzete finoman elágazó és nagyrészt sekélyen helyezkedik el. Vízszintesen a talajt több méterre is behálózza.
Idegenmegporzó, virágai egy és kétivarúak. A megporzást nálunk főként a méhek, kisebb mértékben más rovarok segítik. Önporzás az első virágokon fordul elő. Termése kabak, a magvak a gyümölcs közepén a hústól elválasztva helyezkednek el.
Melegigényes növény, a hidegre nagyon érzékeny, jó és sok termést csak meleg, napsütéses nyáron várhatunk. Hűvös, borús időben és nagy szárazságban a már kötődött kis termését is lerúgja. Víz-felhasználása nagy, a talajt gazdagon behálózó gyökérzetével azonban a nedvességet jól hasznosítja. A könnyen melegedő, lazább szerkezetű, levegős talajt kedveli.
Kapcsolódó cikk:
Kapcsolódó könyvek:
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.július 09., csütörtök / 16:35