szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Az 1956-os forradalom 3. rész

Sulyok József, 2009. okt. 22.


Vásárosnaményból,a Sztálin út 49-ből

Előzménye: Az 1956-os forradalom 1. rész, 2. rész

Jene Józsefné szerencséje?!

A kezdeti barátságos, integetős szovjet katonai átvonulást felváltotta a lőszeres kocsin, a ládákon fegyverét tűzkészen tartó katona félelmetes képe, a lehajtott ponyvás személy és anyagszállítás a hatalmas kerekű gépkocsikon, a lezárt toronnyal közlekedő tankok hosszú sora.
 

A lezárt tornyú harckocsit nehezebb volt vezetni a kövesúton, hiszen a parancsnok nem tudta rádión segíteni a vezetőt, aki csak egy kis nyíláson látott ki és csak előre. Próbára tette a navigálást a lánctalpak alatt csúszóssá vált októberi, novemberi út.

 

Nem minden tankvezető tudott megbirkózni ezzel a mintegy kilométeres, kritikus szakasszal, a Sztálin úttal…Szinte hihetetlen, hogy a Főtéren, a Református templom és volt Kultúrház közötti derékszögű kanyart egy eset kivételével könnyebben vették be, mint a lejjebb, szomszédunk Papp József-ék előtt lévő enyhe kanyart.

 

Egy harckocsi azonban a Főtéren is elnézte a balkanyart, és a szemben lévő gyógyszertár „ószlagában” kötött ki. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős volt. Az épületet alá kellett dúcolni és az üvegportált bedeszkázni. Viccelődtek is ezen sokáig az emberek, hogy mért ment az orosz tankostól a gyógyszertárba? Talán egy kis tiszta szeszért?

 

Egy esetben pedig a Kraszna hídnál egy termetes diófának ment neki egy tank, üzemképtelenül néhány napig ott rostokolt. De a kisebb balesetek ellenére mi, utcabeliek kezdtük megszokni a nagy járműforgalmat, ami egyirányú volt, befelé jöttek, kifelé nem mentek.

 

Elődeink előre látóak voltak és elég szélesre hagyták a sorsszerűen soknevű utcánkat. (Pár évtized alatt volt Eötvös, Sztálin, Jókai, majd az Eötvös kastélytól kifelé megfelezték és onnan lett Ifjúság út). Az út mindkét oldalán járda volt és egyre mélyülő árok. Előttünk már mintegy másfél méteres volt az árok, mellette egy elterülő lapos vízállásos rész volt. A szomszédunk, Papp József háza előtt, míg a másik oldalon szép Kiss Pálék előtt megszűnt a járda.

 

A gyalogosoknak ki kellett menni az úttestre. Az egyik piaci napon Jenei Józsefné - aki férjével és három lányával az Eötvös kastélyban leválasztott szoba-konyhás bérlakásában lakott - jött haza a bevásárlásból. Egyik karján gyékényből fonott szatyor volt, a másik hóna alatt egy élő pulyka.
A mi házunk előtt járt, amikor hallotta a zörgésről, hogy újabb harckocsi alakulat jön a Főtér felől, a kövesúton. Beállt a mi hídbejárónkra, s várta, hogy a konvoj elhaladjon mellette. A forgalomnak háttal állt, s nem vette észre, hogy egy harckocsi nem jól vette be az enyhe ívű kanyart, s míg a többi az úton csörögve-csattogva haladt el mellette, mögötte az árokban szinte hangtalanul küzd, kapaszkodik a lecsúszott tank, hogy újra a kövesútra térjen. Az árokban haladó harckocsi vezetője akkor észlelhette maga előtt asz emberi alakot, amikor a mély árokból felkapaszkodott a hídbejárónkra, de már késő volt.


A harckocsi eleje belökte az asszonyt a híd másik oldalán folytatódó mély árokba és átgázolt rajta. Néhány méterre a tank megállt, a katonák kiugráltak belőle és a sáros, véres, magatehetetlen testet az árokpartra fektették, majd visszaszálltak a harckocsiba, kikapaszkodtak az árokból és az elhaladt konvoj után eredtek.

 

Az arra járók kiabálására az utcabeliek rohantak segíteni, s mivel nálunk nem volt otthon senki, a szomszédba, Papp Irén védőnőhöz vitték be a sáros, alélt asszonyt, s onnan vitték a kórházba. Majd később mondták a felnőttek, hogy a bajban Jenénének nagy szerencséje volt.

 

Amikor a harckocsi az árokba lökte, annak aljára, a mélyedésbe esett a két lánctalp közzé. A szatyrot az egyik lánctalp tépte le a karjáról, a másik oldali a pulykát darálta szét, s annak vérétől lett csúnyán véres. Életben maradását annak is köszönhette, hogy még nem fagyot fel a talaj, s így a tanktest belenyomta a sárba.

 

Súlyos maradandó sérülésekkel úszta meg e szörnyű balesetet. A kórházból kikerülve sokáig lábadozott és igazán sohasem gyógyult meg. Mondták is az utcabeliek, hogy szerencsés megmenekülése felért egy újjászületéssel. Megmenekülését édesapámnak is köszönhette, mert a feliszapolódott árkot, várva az őszi, téli csapadékot, kitakarította, hogy a nagy víz akadálytalanul folyjék le. Így keletkezett az a mélyedés, ahová Jene Józsefné zuhant…

 

Kár és haszon

Jene Józsefné balesete után több tank is az előttünk lévő árokban kötött ki. Nemcsak a kútgyűrűkből kiépített hídbejárónkat törték össze, de úgy jártak be a házunk előtti kiskertünkbe is, mint aki virágot akar szedni. Összetörték a drótkerítésünket, az orgonabokrokat és édesanyám nagy büszkeségét, a piros színű, futó rózsalugasunkat is.

 

Egy kora reggel arra ébredtem, hogy édesanyám sír az ablaknál és kiabálva mondja:
- Nézzétek, a tank csöve mindjárt betöri az ablakot!
Az ablakhoz mentünk és láttuk, hogy egy harckocsi forgolódik az előkertünkben és csöve fél méterre sincs az ablakunktól. Ez többször is előfordult a nagy invázió alatt. Úgy felszántották házunk előtt a gyepes közterületet, hogy tavaszig alig tudtunk kijárni az utcára.

 

Novemberre jól felfagyott, így tavaszra maradt a terep, árokrendezés, új hídbejáró, kerítésépítés. Az árokásás közben megtaláltuk Jenéné csuhé szatyrát a cafatokká taposott pulyka tetemét. Az árok partján gereblyélés közben vettem észre, hogy egy vasdarab áll ki a földből. Ásni kezdtük a szomszéd gyerekekkel, majd a felnőttek is segítettek.

 

Egy T-34-es harckocsi páncélból készült, jókora sárhányó darabját találtuk meg, ami az árokba való forgolódáskor szakadt le a tankról. Mintegy igazi kincset, hadizsákmányt vittük be az udvarra. Minden fiú csodájára járt az utcából. De még a felnőttek is megnézték, s kérdezték mi a tervünk ezzel a tanksárhányóval?
- Eladjuk a vasgyűjtőbe! - válaszoltam.
- Ne vigyétek oda - jött a kioktatás - mert elkobozzák tőletek, hiszen ez páncélanyag, fontos katonai termék, ingyen be kellene szolgáltatnotok!

 

Attól, hogy elkobozhatják a hadizsákmányunkat, megszeppentünk és csak egy, jó évvel később, nyáron kisszekérre tettük, s az öcsémmel végighúztuk Vásárosnaményon, a varsányi úton lévő vasgyűjtőbe eladni. Minőségi páncélanyag volt, így sok pénz kaptunk érte, nekünk legalábbis soknak tűnt. De a pontos összegre már nem emlékszem. Öcsémmel hazáig tervezgettük, hogy mit vegyünk érte. Mikor hazaértünk és mutattuk a pénzt, s közben felváltva mondtuk ötleteinket, mit szeretnénk venni. Édesanyánk azt válaszolta:
- Szegény világ van, nem játékot veszünk, kell a pénz másra!
De azért pár fillért kaptunk, hogy Simon Pali bácsi boltjában vegyünk magunknak néhány szem „stolverc” cukrot. Végül annak is nagyon örültünk.

 

Az összetört kerítésért, kapubejáróért, rózsalugasért semmilyen kártérítést nem kaptunk. De a leszakadt tanksárhányó eladásából néhány szem cukorkával kárpótolt bennünket az élet. Az iskolába külföldről behozott CUNE csomagból sem jutott nekünk.

 

Egy jó barátom, a boltos fia, Simon Gyuri is csak egy durva, vízhatlan esőkabátot kapott, amit nem szeretet hordani, de más nem volt, ezért mindig ráadták. Az összes tíz év körüli fiú a cigányfiút, Rózsa Micut irigyelte, mert neki egy igazi amerikai farmer nadrág jutott, aminek hajtókájába valamilyen kemény tárgy volt belevarrva. Azt hitte egy dolláros lehet ott, de amikor bicskával felvágták az anyagot, egy lapos kavics esett ki belőle. De még így is Micu járt a legjobban közöttünk. Az imperialisták, meg a farmer képébe betették lábukat az iskolánkba…

Folytatása: Az 1956-os forradalom 4. rész

 

Kapcsolódó cikk:

Emberszemek a díszdobozban

 

Kapcsolódó rovatok:

Hobbi

Könyvek

Fórum

Szaktanács

 

Kapcsolódó könyv:

Elfeledett magyar mesterségek, népélet

 

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.szeptember 05., szombat / 20:53

Mezei tücskök ellen mitévő legyek?

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:50

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:25

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:34

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:20

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:48

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:46

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 14:44

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia