szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Az 1956-os forradalom 4. rész

Sulyok József, 2009. okt. 28.


Vásárosnaményból, a Sztálin út 49-ből
Előzménye: Az 1956-os forradalom 1. rész, 2. rész, 3. rész


Bacsó János tragédiája


Lakásunktól vagy 500 méterre Vitka felé, a második kanyarban, a Búzakalász utca elején laktak Bacsóék, akik a II. világháború után a Tiszaszalkához tartozó Bag-tanyáról költöztek be Naményba.
 

Úgy emlékszem, hogy egy lány és négy fiú volt a családban. A legkisebb fiú János, 17 éves volt és harmadéves inas volt az utcában lakó Lakatos István ácsmesternél. Bacsó Jánost mai napig tisztázatlan okból és körülmények között 1956. november elején állítólag dezertáló szovjet sorkatonák a 41-es főúton, lakásuktól mintegy 25-30 m-re lelőtték.

 

Délután fél 5 körül dördültek el a lövések. Az utcánkban lakók az alábbiak szerint mesélték akkor a történetet, ami utólag kiderült, nem hitelesen. Az elterjedt történet szerint Bacsó János egyik este hazavitte Lakatos István mesterének a kölcsönkért gyalut, s ha már ott volt, meghallgatta a rádióból a híreket, mert nekik otthon nem volt még rádiójuk. A hírek meghallgatása után hazaindult. Közel laktak, vagy 200 m-re.

 

A budapesti nyugtalanító hírek okán és a nagy katonai forgalom miatt Vásárosnaményban is felhívták a figyelmét az embereknek, nem tanácsos sötétedés után az utcán járkálni. Bacsó Jani a mély árokba húzódva ment hazafelé, amikor Nyíregyháza felől oldalkocsis kerékpáron utazó két részeg, orosz katona lelőtte, majd továbbhajtott. A lövés hangjára kimerészkedő utcabeliek holtan találták meg a fiút. Később az a hír is elterjedt, hogy elfogták a szovjet határ felé igyekvő, dezertáló katonákat. Hadbíróság elé állították őket, mind a kettőt halálra ítélték. Állítólag az áldozat édesanyját és nővérét átvitték Ungvárra, az ítélethirdetésre.

 

Azonban ez a tragikus, egész Vásárosnamény lakosságát megdöbbentő esemény nem így történt. A hiteles történetet a ma több mint 80 éves Lakatos István, Bacsó János volt mestere és Végh István, ma 65 éves, részbeni szemtanú visszaemlékezése garantálja.

 

a máig ismeretlen elkövető(k)Lakatos István ezekben a napokban is megengedte ügyes, utolsó éves tanulójának, hogy műhelyében, szerszámaival egy külső köpenyajtót készítsen Balázs Sándornak, aki a Dózsa György és Petőfi Sándor út sarkán lakott. Az ajtót a tragikus nap kora délutánján vitte el a megrendelőhöz felszerelni. Közben Nyíregyháza felől jött egy ponyva nélküli, platós kisteherautó.

 

Állítólag két dezertáló szovjet katona lopta el. A platón egy komplett harckocsi motor volt elhelyezve. A gépkocsi nem tudta bevenni a Bacsóék előtti éles, nagykanyart és kisodródva ott, ahol ma Gecsei Sándorék laknak, egy nagy platánfa mellett a 2 m-es mély árokba csúszott.

 

A felnőttek nem mertek odamenni, de négy 13-14 éves fiú kíváncsi volt és odament nézelődni. Tokaji Mihály, Antal Ernő, Sánta István és a hiteles történetet nekem elmesélő Végh István. Az orral árokba csúszó kisteherautót a két fegyveres szovjet katona őrizte. Az egyik szőke, átlagos magasságú, a másik fekete hajú, hosszú, vékony ember volt. Nem látszottak részegeknek. Az iskolás fiúk három óra körül mentek oda, s mivel oroszt tanultak, szóba elegyedtek a katonákkal. Valamennyit megértettek a beszédjükből, s többek között azt magyarázták, hogy ők a Szuezi csatornához indultak.

 

Nem volt tudomásuk arról, hogy valójában hová is vezényelték őket. A beszélgetés közben fél 4 körül Bacsó János is odament a fiúkhoz. A szőke orosz katona megkérdezte tőle hány éves? Jani mondta, hogy 17. A katona nem hitte el neki és egyre idegesebben, ingerültebben többször is rákérdezett. Ez nem lehetett véletlen, mert Bacsó János 17 éves létére magasra nőtt, legalább 190 cm volt.

 

A szőke katonán látszott, hogy nem hiszi el a korát, azt gondolhatta, hogy hazudik. Míg a többi fiúval barátságosan diskurált, addig Bacsó Jánossal nagyon ellenségesen viselkedett. Talán attól félt, hogy valamilyen ellenséges szándéka van, ezért tagadja le a korát, mert az lehetetlen, hogy ennyi évesen, ilyen magasra nőjön. Egy jó fél óra múlva Bacsó János mondta a fiúknak, hogy hazamegy enni, mert még vissza kell mennie a mesteréhez gyalulni. Elköszönt és hazament.

 

Végh István-ék fél 5 körül, sötétedéskor indultak hazafelé. Az Oncsán, ma (Dózsa Gy. út) mentek, s a tragédia helyszínétől mintegy 300 m-re lévő Braun féle gabonaraktárhoz érve hallották a lövéseket. Nem mertek visszamenni, megnézni, hogy mi történt. Másnap tudták meg, Bacsó Jánost lőtték le. Gyalog ment az út közepén és a lakásuktól mintegy 30 m-re, hátulról érték a lövedékek. Négy lövést kapott, ebből kettő tüdőlövés volt. Még élt, amikor megtalálták és azonnal elvitték Mátészalkára a kórházba, ahol mestere Lakatos István kétszer is meglátogatta, de beszélni már nem tudott vele, eszméletlen állapotban volt, zihálva lélegzet és a száján gyenge, habos vér jött ki. Majdnem egy hétig élt még. Temetésén nagy tömeg gyűlt össze. Szinte az egész település lakossága jelen volt. Görög-katolikusok voltak, Vásárosnaményban ilyen feleket nem volt, ezért a nagydobosi Görög-katolikus pap temette el.

Lakatos István ácsmester motorkerékpárjával János édesapját is mindig vitte magával beteget látogatni a mátészalkai korházba, s amikor fia meghalt, azt mondta neki:
- Látod Pista, a legjobb kell mindig a jó Istennek is! Végtelenül rendes, tisztelettudó, szorgalmas gyerek volt János. Szülei sohasem heverték ki elvesztését. - vallja ennyi év távlatából Lakatos István.

 

Vásárosnaményban hatalmas, sokáig tartó felháborodás volt a szörnyű esett miatt. A lövések eldördülése után a gépkocsit hátrahagyva a két katona, félve a következményektől, megszökött. A nép megnyugtatása végett, a Rákóczi utcában lévő rendőrőrsön berendezkedett szovjet, katonai parancsnokság parancsnoka az ott összegyűlt embereken keresztül azt üzente, ígérte, ha elkapják a dezertáló katonákat, a naményi Főtéren fogják őket agyonlőni. A két katonát lakatos István tudomása szerint nem találták meg, s nem ítélték el. Azt, hogy ennek ellenkezőjét terjesztették az talán a felháborodott lakosság megnyugtatása végett történt.

 

A megszállt településen a baj nem járt egyedül. A temetés napján Kisvárda felől egy teherautón több ember érkezett átutazóként Naményba és a Dohánybeváltó előtt lévő szovjet, hősi emlékművet ledöntötték. (Az alatt volt eltemetve Jablokov hadnagy, II világháborús szovjet áldozat, akit a német katonák lőttek le, a Református templom tornyából, amikor Vitka felől a Kraszna töltésén lovagolt.) Az emlékmű ledöntésén feldühödött szovjet parancsnok egy napot adott a naményi, községi vezetőknek, hogy helyreállítsák, mert ellenkező esetben a Kraszna híd melletti vágóhídnál beásott tankokkal szétlöveti Vásárosnaményt. Ezt nem kockáztatták a vezetők és gyorsan, úgy ahogy helyreállíttatták a síremléket, majd tavasszal csináltatták meg rendesen.
Folytatása: Az 1956-os forradalom 5. rész

 

Kapcsolódó cikk:
Katonasors a II. világháborúban

 

Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Egy kis líra
Novellás kötet
Könyvek
Gyermeksarok

 

Kapcsolódó könyv:
Asztalosmunkák

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.szeptember 05., szombat / 20:53

Mezei tücskök ellen mitévő legyek?

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:50

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:25

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:34

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:20

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:48

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:46

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 14:44

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia