szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Az 1956-os forradalom 5. rész

Sulyok József, 2009. nov. 03.


Vásárosnaményból, a Sztálin út 49-ből


Előzménye: Az 1956-os forradalom 1. rész, 2. rész, 3. rész,4. rész

Fegyveres akciónk

 

A mi házunk oldalában lévő, nagyobb Eötvös kastélyt több hektáros kert vette körül, ebből 1945 után építési telkeket osztottak ki. Így alakult ki - köznyelven a Békás-negyed - a Béke utca és a Jókai utca felől is több házhely.

 

A maradó kastélykertben még megvolt, igaz elhanyagolt állapotban, a bokros, cserjés park, ami mögött volt az Eötvösök lóistállója. A báró családjának elmenekülése után a kastélyt államosították, lakókat tettek bele, s a hosszú istállóból pedig három katonai, tiszti lakást alakítottak ki. Komfortnélküli szoba, konyha, kamra, tornác helyiségekből álltak.

 

1956. október-ében sorrendben Kozma György, Szegedi Mihály és Rózsa József tisztek és családtagjai laktak bennük. Közel laktak hozzánk és nagyon jóban voltunk velük. Nem volt véletlen, hogy én gyerekkoromban katonatiszt szerettem volna lenni.

 

Egyik októbervégi, kora este szaladt át hozzánk Rózsa József hadnagy és mondta apámnak, hogy váratlanul három szovjet tiszt jött hozzájuk látogatóba. Szalonna, kolbász, kenyér van otthon, de semmilyen italuk nincs, amivel megvendégelhetnék őket. Ezért kérte, hogy adjunk már egy korsó bort.


Apám említette, hogy:
- Adok, de nincs az jól kiforrva, nem tisztult le még. Nem baj, jó lesz az nekik – mondta Józsi bácsi.

 

Át is vitték egy 10 literes korsóban a kiforratlan murcit. Kíváncsiságból öcsémmel utánuk mentünk. A bortól hamar jókedvre derültek, ők oroszul, a mi tisztjeink magyarul énekeltek felváltva. Néhány mozgalmi indulót együtt, de mindenki saját nyelvén dalolta. A mulatós hangulat közben, mi fiúk a falhoz támasztott dobtáras géppisztoly csodáltuk, s nézegettük. Ezt az egyik szovjet tiszt észrevette és a puskára mutatva kérdezte tőlem, hogy akarunk-e vele játszani?

 

Én sejtve, hogy mit kérdez bólintottam, hogy igen. Erre kivette a fegyverből a megtöltött, nehéz dobtárat, majd a csövét a plafon felé tartva meghúzta a ravaszt, nincs-e csőre töltve. A házigazda, Rózsa József szerencséjére nem volt. Ugyanezt végig csinálta a másik két géppisztollyal is, majd nyakunkba akasztotta és mutatta, hogy mehetünk az udvarra játszani. Induláskor Jóska bácsitól még elkértem az ajtó mellett felakasztott tiszti zseblámpáját és kimentünk a sötét kastélykertbe katonásdit játszani.

 

Kozma Béla az egyik ott lakó tiszt velem egyidős fia, a hetedik éves Laci öcsém és én. Nagy élmény volt, igazi fegyver a nyakunkban, csattogtattuk a ravaszt és lőttük az ellenséget. Én világítottam meg a három színre állítható tiszti zseblámpával a bokrokban meghúzódó képzeletbeli ellenséget. A játékban annyira belemerültünk, hogy észre sem vettük, a letaposott drótkerítésen keresztül kikeveredtünk a 41-es főútra. Ott is elég sötét volt, mert csak minden negyedik, ötödik villanyoszlopon volt lámpa, az is hol égett, hol nem.

 

A nagy esti csöndben egyszer csak halljuk, hogy a Főtér felől teherautók jönnek. Amikor a Papp Józsefék előtti íves kanyarban megláttuk az első autó lámpájának tompa fényét, a tiszti elemlámpát pirosra állítottam, és ahogy a nagyoktól láttam, huncutságból körözni kezdte vele.

 

A kocsik lassan jöttek és a mi lakásunk elé értek - ott volt egy közvilágítási lámpa, ami gyengén, de világított - amikor észlelték a piros fényjelzést. Nagy fékcsikorgással megállt a három katonai autó, kiabálva, káromkodva ugráltak le róla a katonák. Mi sötétben voltunk, így nem tudhatták kik állíthatták meg őket, mert ott nem volt közvilágítási lámpa. Egy hang oroszul, hangosan osztotta a parancsot, erre a katonák az út két oldalára állva közrefogták a teherautókat és gyalog indultak felénk.

 

Ezt látva nagyon megijedtünk és a letaposott kerítésen keresztül visszaszaladtunk a kastélykertbe, az elvadult, örökzöld bokrok közzé bújtunk és moccanni sem mertünk. Onnan lestük, az utcán, mintegy 15-20 m-re gyalogló, meg-megálló alakokat. Az út mindkét oldalára figyeltek, mert szemben, a mostani Mentőállomás helyén is egy bokros, fás kubikgödör volt. Négyen jöttek elöl, mögöttük lassan araszolt a három, nagykerekű teherautó s azok után még két katona zárta a sort. Minden kocsi rakományának tetején feküdt még egy katona, lábra állított golyószóróval, s a vezetői fülke fölött zászló volt kitűzve. Nappal láttuk más teherautókon, hogy a zászló fekete volt és benne fehér színű halálfej. A felnőttek mondták, hogy ezek lőszert szállító kocsik.

 

Akkor este nagy szerencsénk volt, hogy nem jöttek le a kövesútról és egyikünk sem köhögte, tüsszentette el magát a hideg földön hasalva. Amikor a két Eötvös kastélykert bokros utcafrontját elhagyva nem észleltek újabb mozgást, Lengyel Józsefék előtt felültek a teherautóra és tovább mentek.

 

Gyerek fejjel tudtuk, hogy nagyon veszélyes helyzetbe kerültünk. Kozma Béla le is szidott, hogy miért világítottam a lámpával. Amúgy kicsit meg volt sértődve, mert apja, Kozma György főhadnagy neki nem adta oda az ő tiszti lámpáját, így én lettem a játékban a parancsnok, nekem volt lámpám. A kocsik elhaladása után, azonnal visszavittük a három géppisztolyt, meg a lámpát Rózsáékhoz. A falhoz támasztottuk oda, ahonnan jó fél órája elvittük. A murcitól időközben még jobb hangulatra derült szovjet tiszt intett, hogy még játszhatunk a fegyverrel, de jeleztem, hogy elég volt s gyorsan hazasomfordáltunk a kerteken át. Az utcára már nem mertünk öcsémmel kimenni.

Másnap mondta édesanyám apámnak, hogy amíg Rózsáéknál voltunk az alatt kinn az utcán orosz katonák nagy kiabálással voltak. Előttünk ugráltak le a kocsikról és gyalog mentek tovább. Ő az ablakból nézte, de kimenni nem mert még a teraszra sem. Apám mondta, ők mulattak nem hallottak semmit. Öcsémmel hallgattunk, hogy mi voltunk az okozója annak a nagy zajnak, mert féltünk, ha elmondjuk verés lesz a vége. Sokszor eszembe jut, mi lett volna, ha egy sorozatot engedtek volna búvóhelyünk felé, hiszen nem láthatták, hogy gyerekcsíny volt az egész.
Folytatása: Az 1956-os forradalom 6. rész

 

Kapcsolódó cikk:
Cigaretta diktatúra


Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Gyermeksarok
Könyvek
__

Kapcsolódó könyv:
Az erő hatásai




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.szeptember 05., szombat / 20:53

Mezei tücskök ellen mitévő legyek?

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:50

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:25

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:34

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:20

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:48

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:46

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 14:44

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia