szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Az 1956-os forradalom 7. rész

Sulyok József, 2009. nov. 06.


Vásárosnaményból, a Sztálin út 49-ből
Előzménye:Az 1956-os forradalom 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész ,5. rész, 6. rész

A gázolajjegy ára

Apám volt az első traktoros Vásárosnaményban. Mivel egyetlen traktora volt a SERNEVÁL-nak. Napközben savót hordott a Beregből a sertések ellátására, hétvégén meg a ludényosi gödörből hordta, az ott lakó cigányok által kivetett vályogot a házépítésekhez.
 

Szinte soha sem volt otthon. Ment a nyári melegben, s a legnagyobb hidegben is a fülke nélküli traktoron. Felvette a vastag sofőrbundát, alá a pufajkanadrágot, kabátot (ez gyakori viselet volt ebben az időben, nekem is volt kis pufajkám.) Lábára szőrös szárú csizmát húzott. Így ment dolgozni minden nap.

 

Egyik novemberi nap hallottuk, hogy püfög a Hoffer traktor a ház előtt, de sokáig nem jön be apám. Édesanyám mondta:
- Nézd már meg, miért nem jön apád?
Kimentem és láttam, hogy ül a vasülésben és nem tud felállni. Tarpáról hozta tartályban a tejsavót. Útközben végig esett az ónos eső. Belefagyott az ülésbe. Én segítettem neki kikászálódni úgy, hogy egy szerelővassal körbeszurkáltam kabátja mögött az ülést.

 

Kétnaponta menni kellett a községi tejcsarnokokba körjáratként. A SERNEVÁL vezetői november elején szóltak apámnak, hogy fogyóban a telepen a gázolaj, menjen a Község Házára, kérjen olajjegyet, mert az ÁFOR telepen csak arra adnak ki olajat. Apám bement a Tanácsházára, ahol a nagy zűrzavarban, mint illetékeshez, a Nemzeti Bizottság által megbízott Bordás Menyhérthez irányították, hogy ő osztja a gázolajjegyeket.

 

Korábbról jól ismerték egymást, szinte barátok voltak. Apám bement hozzá az irodába és kérte, hogy adja ki az engedélyt egy hordó gázolaj beszerzésére. Bordás felcsattant:
- Mit képzelsz, te Sulyok Jóska forradalom van, nem kaphat akárki gázolajjegyet!
Apám először meglepődött, majd ő is fennhangon válaszolt:
- Figyelj Menyus, akár forradalom van, akár nem, a disznóknak enni kell a telepen, mert a népnek sem lesz mit enni később!
Szó szót követett. Bordás Menyus váratlanul felkapta az íróasztalon, előtte lévő pisztolyt és azzal hadonászva kizavarta a szobából.

 

Apám felindultan ment ki az előszobába. Ott az ismerősök nyugtatgatták, csitították. Azután kiment az ÁFOR telepre, és valahogy elintézte a rendkívüli helyzetre tekintettel, hogy jegy nélkül is megkapta a gázolajat, de Bordás Menyhért viselkedését nem felejtette el. A forradalom leverése után hívatták apámat a rendőrkapitányságra, de hiába faggatták, nem tett Bordás Menyus ellen terhelő tanúvallomást, de tavasszal összefutottak a vasúti vendéglőben, és ott mindenki előtt felpofozta, majd azt mondta:
- Most már kvittek vagyunk Menyus!

 

A vendéglői eset után Bordás Menyhért kereste a békülés lehetőségét apámmal. Pár nap múlva apám anyai nagybátyjával, Balázsi Mózessel és annak szomszédjával az öreg Rékasi Miklóssal állítottak be hozzánk.

 

A két öreg érdekes személyiség volt. Mózes bátyám alacsony, köpcös ember volt. Ha egy kicsit ivott, mindig verte a mellét, hogy:
- Én nemes nemzetes Balázsi Mózes vagyok!
- Mire dicsekszik Mózes bátyám, mikor olyan szegény, hogy kinn a feneke a nadrágból! – tanultam el a tréfás választ szüleimtől.
– Mit csináljak, ha dédnagyapád elitta a vagyont - felelte.
– Ahogy látom, maga sem lett különb! – replikáztam.

 

Nem sértődött meg. Ilyenkor édesanyám öntött neki egy pohár bort. Italozását legidősebb fia Mózes elvesztése miatti keserűségével, bánatával indokolta. Tény, hogy a II. világháború előtti, ma is rejtélyes eseményének, Kassa provokatív bombázásának egyik áldozata az ő katonafia volt.

 

Az öreg Rékasi Miklós arról volt híres a faluban, hogy a két szemöldöke között, pontosan az orrnyereg fölött, a homlokában volt egy két cm-nyi lyuk, amit az I. világháborúban az olasz fronton egy „fáradt” puskagolyó fúrt oda. Nagy szerencséjére a csontok között megakadt, kioperálták, így életben maradt.

 

Nagy attrakció volt a kocsmákban, ha fizettek neki egy italt, a mindig nála lévő tintaceruzát bedugta a homlokába. Hátborzongató látvány volt. Majd, mint aki jól végezte dolgát, felült a kocsma előtt kikötött tehénszekerére és hazáig énekelte a Rákosi érában igencsak tiltott nótáját. „Horthy Miklós katonája vagyok én.” Hiába szóltak rá, hogy hagyja abba, mert baj lehet belőle, de az öreg ezzel nem törődött.
Bordás Menyhért a két öreg segítségével akart kibékülni apámmal, ami néhány pohár bor után sikerült is…

Folytatása: 1956-os forradalom 8. rész


Kapcsolódó cikk:
A két forintos

 

Kapcsolódó rovatok:

Kertészkedés
Hobbi
Könyvek
Fórum

 

Kapcsolódó könyv:
Elfeledett magyar mesterségek, népélet



 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.szeptember 05., szombat / 20:53

Mezei tücskök ellen mitévő legyek?

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:50

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:25

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:34

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:20

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:48

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:46

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 14:44

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia