szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Cigaretta diktatúra

Sulyok József, 2009. szept. 17.


Egy nagy műveltségű, komoly beosztású házaspár ismerősöm mindkét tagja erős dohányos volt. A férj és a felség is naponta több doboz cigarettát szívott el.

Tudták, hogy káros, de a félelemnél nagyobb volt a nikotin utáni vágy. Elhessegették a veszélyt. Erősen munkált bennük a remény, hogy nem lesz súlyos következménye káros szenvedélyüknek. Annál is inkább, mert környezetükben ismertek embereket, akik szintén erős dohányosok voltak, és mégsem betegedtek meg, hosszú élet adatott nekik. Koruknál fogva, a rokonságban is ismertek olyan személyt, aki pipázott és a pipamocskot összegyúrva nyállal egész nap bagózott.

 

Ha szóvá tette valaki családjukból káros szenvedélyüket, mindig ezekre a kivételes esetekre hivatkoztak, hogy azok azt sem tudták mi a tüdőrák. Azt pedig végképp elhessegették maguktól, hogy a dohányzás többféle betegség kiváltója, felerősítője lehet mindaddig, amíg a feleség 55 éves korában meg nem betegedett. Ekkor már Máriának késő volt letennie a cigarettát. A súlyos kór nagy szenvedések után hamar elvitte. Egy nagycsalád, sok barát, az egész kisváros és a szakma is mély szomorúsággal gyászolta. A magára maradt férj a szörnyű gyász alatt, a temetéssel kapcsolatos intézkedések, jövőbeli kilátástalanságok közepette tovább dohányzott.

 

Pár hét múlva, egyik esti magányában végiggondolta közös életüket szeretett feleségével, majd maga elé vonta az éppen akkor reflexszerűen felbontott cigarettásdobozt, és gondolati monológba kezdett:

 

 

Te cigaretta! Te tetted tönkre boldog családi életemet, vitted el tőlem feleségemet idő előtt! Te uralkodtál rajtunk évtizedeken át! Reszkettünk érted, hiányod feszültté, idegessé tett. Bármilyen fontos hivatali, meghitt családi, kulturális rendezvényen voltunk, utaztunk vonaton, repülőn, alig vártuk, hogy vége legyen, hogy minél előbb Rád gyújthassunk.


Nem telhetett el ünnep, gyász, intim, pillanat nélküled. Állandóan életünk középpontjában voltál! Ahányszor csak Rád gyújtottunk, mindig erős lelkiismeret furdalást okoztál. Többször meg kíséreltünk elhagyni, de Te nem engedted. Erőszakkal tapadtál ránk.

 

Anyagilag is egy vagyonba kerültél a hosszú évtizedek alatt, hiszen már középiskolásként is szívtunk Téged. Mindig azzal érveltünk, hogy jól keresünk, telik Rád. Nem tudtunk úgy meginni egy kávét, egy pohár italt, hogy szinte észrevétlenül ne kerülj ujjaink közzé. A hamuzónk mindig tele volt utálatos csikkjeiddel, függönyünk, ruházatunk, bútorzatunk áporodott füstszagoddal.


Nem tudtunk semmilyen rendezvényt, műsort nélküled megnézni. Kékesszürke füstöd nemcsak tüdőnkben, de szemünk előtt is lengedezve kéjesen terpeszkedett. Parázsod fényénél még este is láttuk, ujjainkra rakódott, soha el nem távolítható, sárgás-barna nikotinjeleidet.

 

Te cigaretta! Feleségem halálos ágyán azt mondta, hogy nem lett volna szabad dohányoznunk, már régen erőt kellett volna venni magunkon, hogy abbahagyjunk. Szinte élete utolsó mondataként azt mondta könyörögve: - Szokj le István, amíg nem késő! Én már elmegyek, de Rád még szüksége van gyermekeinknek, unokáinknak. Én megbűnhődöm káros szenvedélyemért.

 

Most, ma itt, az esti csendben ketten vagyunk. Te, meg Én. Nézzük meg, ki az erősebb kettőnk közül. Te tovább akarsz uralkodni rajtam! Te semmi kábító anyag, Te emberek megrontója! Azt hiszed, hogy nélkülözhetetlen szenvedély vagy? Azt gondolod, hogy hatalmad van fölöttem? Úgy játszhatsz velem, mint egy csalfa céda, úgy rángathatsz, mintha rongybábú volnék? Azt hiszed, hogy veled szemben nincs saját akaratom, s azért a csodálatos slukkmámorért Téged soha el nem hagylak? Miattad elvesztettem a feleségemet, de vedd tudomásul, gyermekeimet, unokáimat nem akarom itt hagyni idő előtt! Egy doboz semmi vagy a sok közül, ami előbb megédesítette, majd megkeserítette az életemet. Szakítok veled! Ezt az utoljára kivett száladat sem szívom el. Erőt veszek magamon. Eltökéltem, hogy túlélem hiányodat, leküzdöm elvonási tünetedet! Teljesítem egyik korai áldozatod, kedves feleségem végakaratát. Nem kellesz többé! Ha beleőrülök sem gyújtok Rád többé! Nekem te többé nem parancsolsz, nem kényszerítesz mámorodba! Nem leszek megkötözött rabod! Kiszabadulok magam vállalta szenvedélyem kényszerű börtönéből!

 

 

István egy nagyot sóhajtott, majd maga elé vonta hamutartóját is, és szálanként szétmorzsolta márkás cigarettadobozának tartalmát, majd amikor az utolsóval is végzett felállt, odalépett a bárszekrényhez és a még ott lévő tartalékdoboz tartalmát is egyenként szétmorzsolta. Már nem perlekedett, szinte nem gondolt semmire, s dühe is fokozatosan csitult el. Az üveghamuzó hamar megtelt papír és dohány morzsalékkal. De Istvánt ez nem zavarta, így a szemét jó része a dohányzóasztalra csordult. István, mint aki jól végezte dolgát, nagy lelki megnyugvással feküdt le.
Reggelig az asztalon maradt a dohánymaradék.

 

Amikor felkelt első dolga volt kiönteni legyőzött szenvedélyét a kukába. Szabadságon volt. Hihetetlen feszültségben, erős akarattal önmegtartóztatással megállta, hogy nem gyújtott rá többet. Egyik zsebében cukorkát, rágót, másik zsebébe fogpiszkálót tartott, s ha a még le nem győzött reflexszel cigaretta után kutatott a keze, hol az egyik, hol a másik akadt a kezében, s került a szájába. Nem egyszer azt vette észre, hogy a fogpiszkálót szinte pempősre rágta, de akkor sem gyújtott rá. Az első munkanapon, a közös kávézáskor beosztottjai meglepődve fogadták a tényt, hogy a főnök többé nem dohányzik. Néhányan követték példáját és ők is leszoktak. István végleg győzött a cigaretta diktatúra felett, de mégsem volt maradéktalanul elégedett, és ma sem az, mert mindig eszébe jut, hogy milyen árat fizetett érte.

 

Kapcsolódó cikk:
Emberszemek a díszdobozban

 

Kapcsolódó rovatok:
Kertészkedés
Hobbi
Lakberendezés
Fórum

 

Kapcsolódó könyv:
Illatos kert

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.szeptember 05., szombat / 20:53

Mezei tücskök ellen mitévő legyek?

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:50

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 16:25

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:34

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 03., csütörtök / 15:20

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:48

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 20:46

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(

2020.szeptember 02., szerda / 14:44

Yukkám levelei száradnak, foltosak :(


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia