Csipkebogyó, ahogy még nem ismerjük

Mártha Izabella, 2014. nov. 11.

---

Ha az óvodás gyereknek azt mondjuk, hogy rajzolja le a csipkebogyót, a legtöbben a vadrózsa (Rosa canina) tűzpiros termésére gondolnak.  A hosszúkás, kehely formájú, piros színű csipkebogyók 1,5-1,8 centiméteresek, a termézetben leggyakrabban előforduló fajok.

Palackra emlékeztető a Rosa sweginzowii ‘Macrocarpa’ narancsvörös színű termése. Ez a csipkebogyó akár 5 cm hosszúságot is elérheti.

A japán rózsa (Rosa rugosa) Kelet-Ázsiából származó rendkívül igénytelen növény, melynek piros színű, kerek vagy lapított termésével is gyakran találkozhatunk.

A Rosa sericea-t könnyű felismerni, hiszen a termés és a levél fonáki része enyhén szőrös, ezért is hívják sok helyen selyemrózsának. Különleges csipkebogyó termése körte alakra emlékeztet.

A virágzó Rosa multiflora egy igazi legelő a méheknek. Ezernyi apró virágából kifejlődő sok mini-csipkebogyó termés igazi ínyencség a madaraknak.

Az előzővel ellentétben a Rosa gallica ‘Scharlachglut’ óriási csipkebogyó terméssel dicskedhet.

A Rosa pimpinellifolia vadon termő fajával az Északi-tenger partvidékein találkozhatunk. Gömbölyű termése sötétbarnától a fekete árnyalatig megtalálható.

A Rosa setipoda is a vadrózsa fajokhoz tartozik, amely enyhén szőrözött, palack formájú tűzpiros termésével tűnik ki a többi rózsától.

Látjuk tehát, hogy a rózsát nem csak a virága miatt érdemes termesztenünk, hiszen a termésével is díszíti környezetünket. És ne feledkezzünk meg arról sem, amit már sokan tudunk, hogy csipkebogyó termése a C-vitaminon kívül számos olyan anyagot is tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani. Ilyen például a pektin, amely az emésztést segíti, a flavonoidok, melyek gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki.

Kapcsolódó cikk: Őszi ruhaköltemények kertünkben

 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások