Dísznövények betegségei 1. rész
Sulyok Józsefné, 2012. jan. 25.
avagy a kártevők és az ellenük való védekezés
Sok szép dísznövény pusztul el vagy veszíti el díszítő hatását a helytelen gondozás, a betegségek vagy állati kártevők következtében. A baj időbeni felismerésével, a védekezéssel megelőzhető a pusztulás.
Az élettani betegségek nem fertőzők. Adódhatnak hibás öntözéstől, megfázástól, fény vagy tápanyaghiányból, a talaj rossz szerkezetétől és még sok más okból.
Túlöntözés esetén a növény levele sárgul, és nem fejlődik. Kezdetben könnyen javíthatunk a bajon. A cserép alatt levő edényből az összegyűlt vizet kiöntjük, és néhány napig nem öntözzük. Gyakran a cserép alján lévő lyuk eldugul, ezen nagyobb szöggel segíthetünk. Előfordulhat, hogy a cserép alján nincs nyílás, ilyenkor a növényt át kell ültetni. Mindkét esetben vizsgáljuk meg a növény gyökérzetét. Ha a gyökerek elvesztették eredeti színüket, az elrohadt gyökérvégeket, 1 centiméteres egészséges résszel együtt vágjuk le. Ekkor a növényt gyakran kisebb cserépbe, de okvetlenül friss földbe kell ültetnünk. Átültetés után a növényt mérsékelten öntözzük, így rendszerint hamar helyrejön.
A kevés víz okozta bajt gyorsabban észrevesszük. Ilyenkor a levelek fonnyadnak, az alsók elszáradnak. Alapos öntözéssel rendbe hozhatjuk a növényt, de néhány levél rendszerint elpusztul.
A téli hónapokban gyakori a megfázás. A növények megválasztásánál és elhelyezésénél már gondoljunk a fűtési lehetőségekre, s arra, hogy a szellőztetésnél ne csapódjék közvetlenül a növényre a hideg levegő. A teleltetés alatt 6-8 foknál nagyobb nappali hőingadozás lehetőleg ne legyen. Káros mind a magas, mind az alacsony hőmérséklet.
Az utóbbi többször okoz bajt, különösen, ha hosszabb ideig tart a lehűlés. A hideg hatására a növények levele megsárgul, vagy olajfoltszerű elváltozást mutat. A fokozott lehűlést a növény könnyebben elviseli, mint a hirtelen hőmérséklet-csökkenést. Megfagyást okozhat, ha az ablak között tartott növény érintkezik a külső üveggel.
A fény okozta betegségeknél a fényhiány a gyakoribb. A kevés fény mellett tartott növények nem virágzanak, megnyúlt hajtásokat hoznak. A túlzott fény a friss szaporításnak, az újonnan átültetett és árnyékot kedvelő növényeknek árt. A levélen perzselés keletkezhet.
Tápanyaghiány a cserepes növényeknél sokszor előfordul. Ilyenkor a fejlődés megáll, vagy a növény az előző leveleknél lényegesen kisebbet hoz, s a bimbó kinyílás előtt lehullik. Ha a cserépből kiütött földlabdát a gyökerek teljesen átszőtték, átültetéssel a bajon segíthetünk. Ha azonban a gyökerek még nem szőtték be a talajt, s a növény fejlődése nem kielégítő, akkor a föld tápanyaga nem elegendő. Szerves vagy szervetlen trágyákkal megszüntethetjük a tápanyaghiányt.
A cserepek földje a folyamatos öntözés következtében tömődötté, gyakran mohássá vagy algássá válik, levegőtlen lesz. A gyökér nem fejlődik, ami a lombozaton is meglátszik. Ezt elkerülhetjük, ha időben meglazítjuk a cserép földjét. A leromlott növényi szervezetet hamarabb támadják meg a betegségek, mint az egészségeseket.
A különböző élettani betegségek mellett a növényeket növényi és állati kártevők veszélyeztetik. Életmódjukkal és az általuk okozott kóros elváltozásokkal meg kell ismerkednünk, hogy a bajt felismerve, időben védekezhessünk ellenük.
A növényi élősködők a növényvilág alacsony származású tagjai, lehetnek baktériumok, vírusok és gombák.
A baktériumok szabad szemmel nem látható igen apró, gyorsan szaporodó, egysejtű élőlények. Csak a beteg növényi részek megsemmisítésével és a talaj fertőtlenítésével védekezhetünk terjedésük ellen.
A vírusok még az előzőnél is kisebbek, csak az általuk okozott bajt vehetjük észre. Ez a levelek fehér vagy bronzfoltosságából, a virágok fehércsíkozottságából áll. Gyakori vírus jelenlétének hatására az egész növény törpe-szártagúsága, vagyis a hajtáson levő levelek, a rendes fejlődéstől eltérően, sokkal sűrűbben helyezkednek el.
Megelőzhető a baj, ha csak egészséges növényekről szaporítunk, és a szívószájú kártevőket, a különböző tetveket írtjuk. Ezek, ha egyszer vírusos növényből szívásukkal táplálkoztak, a későbbiekben, egész életükben minden más növényen szúrásukkal fertőznek, tovább viszik a bajt. A beteg növényt, s annak földjét, cserepét semmisítsük meg.
Facebook Twitter GoogleStartlap
A schefflera a száraz levegőre és a huzatra, valamint a túlöntözésre is érzékeny. Nem szereti a tűző napot sem. A foltok utalhatnak gombás megbetegedésre, de ezt látatlanba nem lehet beazonosítani és eldönteni!
Varga László