Elfeledett szobanövények
Mayerné Borics Erzsébet, 2009. dec. 26.
Fogalmazhatnék úgy is, divatjamúlt növények. Nekem is van néhány, nagy becsben tartom őket.
Takarítás közben, a kezembe akadt egy régi, 1983-as kiadású „Szobanövényeink gondozása…” című könyv, és belelapozgattam. Feltűnt, mennyire más volt akkor a szobanövény trend.
Évek múltak, növények jöttek-mentek. Néhány kivétellel, szinte teljesen kicserélődtek a virágok a lakásban. Emlékszem a hatalmas levelű filodendronra, vagy könnyező pálmára, hosszú léggyökereivel. Sokáig díszítette a lakásunkat, egy idő után már nem tudtuk mihez hozzákötni, akkorára nőtt.
Később már a levelei sem voltak szépek, hiába fiatalítottuk meg. Talán ápolási hiba okozta, hogy végül is elpusztult.
A másik növény, ami sajnos nem szeretett nálunk, én csak úgy nevezem, a nagy levelű fikusz. Volt belőle tarka is, nagyon kedveltem, de ő, ezt nem viszonozta.
Gyakran benézek a virágüzletekbe, kereskedésekbe, de ezeket a növényeket mostanában nem látom. Hasonló tapasztalatom volt a sansevieriával, a fátyol asparagusszal, és a vízipálmával.
Az „anyósnyelv” vagy tigriske egyik kedves növényem. Több fajtája létezik. Szín és formagazdagsága is változatos, annak ellenére, hogy a köztudatban általában egy növénnyel azonosítják. Nálam jelenleg négy féle él. Még „vadászok” kettőre.
Nem fárasztok senkit sem latin elnevezésekkel (én is csak a könyvből tudom), de az egyik neve: S. trifasciata ”Silverhahnii”. Jellegzetessége, hogy fajtájában a legerőteljesebben fejlődik, a legszélesebb levelű és ezüstszürke színű. A másik a hullámos levelű S. kirkii.(Ha valaki ismeri, vagy esetleg tudna belőle adni, nagyon megköszönném.)
A tigriske annyira igénytelen növény, hogy ennél egyszerűbb már nem is lehetne. Jól bírja a száraz levegőjű fűtött lakást, dohányfüstöt. Közepes fényigényű, és vízigényű. Túlöntözni nem szabad. ”B” típusföldben érzi jól magát. Nyáron kiviszem az udvarra, tűző naptól védett helyre.
Az aranysárga csíkozású, (Goldenhahnii) a leglassúbb fejlődésű, egy törpe változat tulajdonképpen. Csak a könyvből ismertem.
Ősszel, benéztünk az egyik kertészetbe, ahol nemrég bővítették a kínálatot szobanövényekkel. Valójában nem volt szándékunkban vásárolni, ráadásul zárás előtt érkeztünk. Körbenéztünk, gyönyörködtünk, amikor megláttam.
Szomjas volt, szakadt és kifordulni készült a színes kaspóból. Egyetlen volt, és drága. Ez kell nekem! Akkor is, ha viharvert! Lealkudtam az árát, nem kértem a kaspót, és hazavittem. Így sikerült megszereznem a soha nem látott kis növényt.
A másik, mostanság ritkán látott virág a fátyol asparagus. A virágkötészetben gyakran alkalmazták vágott virágok kísérőjeként. Nem tartozik a hálás szobanövények közé, mert nem szereti a fűtött lakást. A páradús, kevésbé meleg helyet kedveli. Nálunk ez biztosított számára, talán ezért maradt meg mostanáig.
Rokona az „asparagus sprengeri” vagy a közismertebb, hagyományos asparagus. Nyáron kiviszem a szabadba, télen a pincében visszavágva telel. Fotója, egy korábbi cikkemben látható. Sajnos nem tudom képpel illusztrálni, mert a kertben él (most éppen téli álomban) további két fajta. Az egyiket csak kerti asparágusnak nevezem, kifejezetten dekorációs célzattal, virágcsokrok díszítőjeként használom. A pontos nevét nem ismerem. A másik viszont nem más, mint a zöld spárga. Ha nem vágjuk le étkezési célra a rügyet, magasra nő, és dísznövényként használható. Az évek során terebélyes bokorrá is fejlődhet.
A következő növény, amely jelenleg nincs nekem - de már egy barátunktól kaptam ígéretet egy kisebb példányra - a vízipálma. Régebben volt, de sajnos nem élte túl a gondoskodásomat. Igazán nem is pálma, még csak nem is rokona.
A szárcsúcsán növő levélüstöke miatt nevezték el pálmának. Mocsári növény, vízben állítva nevelhetjük. A leveleket megkurtítva, kb. 3 cm-es szárral, vízben vagy folyami homokban 3-4 hét alatt meggyökeresedik.
A páraszegény szoba klímájára jó hatással van. Tulajdonképpen nagyon egyszerűen nevelhető, csak nekem nem sikerült. Talán legközelebb…
Végül, de nem utolsó sorban, a borsarc nevű kis növény, amelyet kevésbé ismernek. Igényei megegyeznek a tigriskével. A borsfélék családjába tartozik, a trópusi Amerika az eredeti élőhelye. Fényes, húsos levelei vannak, nálam a sárgafoltos fajtája él. Még elég fiatal, a képen látható növény. Nyáron kitettem az almafa alá, és csodát tett vele. Eddig nem látott mennyiségű, új levelekkel hálálta meg. A munkahelyemen akadtam rá, és természetesen a magamévá tettem néhány hajtásdugványt belőle. Érzékeny a huzatra. Ámpolnanövény, ami nem más, mint kúszó és csüngő növények gyűjtőneve.
Régi könyvem sajnos már lapjaira szétesett, de még jól használható. Bármikor el tudok mélyülni benne, és rácsodálkozni arra, milyen csodálatos növényeket alkotott a természet. Hiába lettek divatjamúltak is!
Facebook Twitter GoogleStartlap
Egy kép sokat segítene!
Varga László