Erősödjünk fokhagymával!

Sulyok Józsefné, 2012. okt. 17.

A fokhagymát évezredek óta ismeri és használja az emberiség ételként és gyógyszerként is. Ismerhetjük az illóolajának szagát, és könnyfakasztó tulajdonságát. Sokan vonakodnak fogyasztásától, mivel kellemetlen utószagot áraszt, ugyanakkor nagy gyógyhatással bír.

A fokhagyma Szibériából, kirgiz sivatagi területekről származik. Néhány ezer évvel ezelőtt valószínűleg az ottani nomádok vitték magukkal a hagymát. I e. 3000 környékéről származó szanszkrit írások említést tesznek róla, része volt a sumérok étrendjének is.

Az ókori egyiptomiak istenként tisztelték a növényt. A piramisok építésekor a munkásoknak rendszeresen adtak a hagymából, hogy növeljék teherbírásukat. A papiruszukban mintegy 22 fajta betegségre javasolták a fokhagyma használatát.

Az ókori görögök és rómaiak további hatásokat ragasztottak a fokhagymára, úgy gondolták, hogy a skorpió harapástól a kutyaharapáson át, a lepra és az asztma kezelésére is alkalmas.
A középkorban a fokhagyma mítosza tovább dagadt, elsősorban ördögűzésre és más kitalált rémek ellen vetették be. Mivel a pestis járványt az ördögöknek tulajdonították, így a betegség ellenszereként is számon tartották. A növény Kr.u. 1000-ben már az egész világon ismert lett, melyben szerepet játszottak a hajós népek, valamint a keresztes hadjáratok.

Habár sok hiedelem kapcsolódott a fokhagymához, a modern tudomány mégis igazolja, hogy a régiek a legtöbb hatásban nem tévedtek. 1858-ban beigazolódott, hogy a fokhagymának baktériumölő tulajdonsága van, a II. világháborúban pedig fertőtlenítőként alkalmazták.

A fokhagyma révén meg kell említenünk a magyar vonatkozásokat is, hiszen Makó városa világhírű, többek között a fokhagyma miatt is. A városban a 19. század elején zsellérek termelték saját kiskertjeikben a növényt, és lassan elkezdődött a fellendülés.

Az 1860-as évek elején a legelőt szántófölddé alakították át, ahol most már szántóföldi fokhagymaművelést folytatnak. A század második felében a háborúkba bonyolódott olaszok nem tudták ellátni a nyugat európai piacokat, helyükbe a makói termelők léptek. A II. világháború után jelentősen visszaesett a termesztés, majd az 1950-es évektől a szövetkezetek újraélesztették. 1990-től ismét magánkézbe került a fokhagymatermesztés, melynek virágzása azóta is töretlen.

A fokhagyma számos gyógyhatását igazolták már, és a kutatások mai napig is folynak. Meg kell említeni, hogy a fokhagyma illóolaja csökkentheti egyes vírusellenes szerek hatékonyságát, ezért ilyen kezelés esetén mindenképpen konzultálni kell az orvossal.

Mind a friss fokhagyma, mind pedig érlelt fokhagyma kivonat igen gazdag olyan vegyületekben, melyek képesek megkötni a szervezetet károsító szabad gyököket. Ezen hatás révén számos betegségmegelőzésében és kezelésében játszik fontos szerepet. A 15-20 napig érlelt fokhagyma kivonatban ráadásul a hatásért felelős vegyületek (allicin, alliin) átalakulnak egy lényegesen stabilabb szerkezetté, így jobban hasznosulnak a szervezet számára.

A fokhagymában található hatóanyagok daganat gátló hatását számos esetben igazolták. Feltételezik, hogy a vastagbél daganatok megelőzésében és kezelésében is szerepet játszik a növény rendszeres fogyasztása, csökkenti a prosztata daganatok erősítő tulajdonságot.

A fokhagyma jótékony hatású a szív és érrendszeri betegségek kezelésében és megelőzésében. Emellett rendszeres fogyasztása jelentősen csökkenti a koleszterinszintet a vérben. Számos esetben nyert igazolást a növény vérnyomáscsökkentő hatása is. Kimutatták, hogy képes fokozni a szervek vérkeringését is. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a fogyasztása csökkenti a vérrög képződés kockázatát.

A fokhagyma illóolaja rendkívül csípős, de ennek megvan a jótékony hatása a betegséget okozó mikroorganizmusok területén. A növény kivonata képes bénítani olyan baktériumokat, melyek a tüdőgyulladás kiváltásáért felelősek. Tekintettel arra, hogy az illóolajok nagy résre tüdőn keresztül választódik ki a szervezetből, a fokhagyma jelentős szerepet tölthet be a felső és alsó légúti betegségek kezelésében és megelőzésében. A gyomorfekélyt okozó baktériumok ellen is hatásos a növény. Kimutatták, hogy a téli hónapokban 10-12 héten át rendszeresen szedett fokhagyma kapszula jelentősen csökkenti a megfázások számát. A hatásért valószínűleg a benne lévő allicin a felelős. A baktériumölő hatása mellett beszámoltak a hagyma bélféregellenes és gombaellenes tulajdonságáról is.

A népgyógyászatban a fokhagymát emésztési zavarok, fülfájás, izomgyengeség, fogfájás kezelésére javasolják. A fenti hatásokat azonban mindezidáig nem sikerült bizonyítani.

Kapcsolódó cikk:

Az évelő metélőhagyma