Feltörő gondolat

Sulyok József, 2013. ápr. 11.

---

Mint kövek alól a búvó patak,
lopva tör fel a gondolat,
majd visszatűnik, érlelődik,
fürkészőn az agy alatt.

Nyugtalan, csapong, kalandozik,
csiszolódva a szókincs habjain,
hogy fodrozódó tudat-értelemmé,
emelkedjen az ősösztön pajzsain.

A sejt rezdülés szavakba önti,
az elme, közlést akaró szándékát,
hogy gondolatfűzért alkotva,
teremtsen hang, szó, kép mágiát.

Kitör, s folyammá duzzad a térben,
a tapasztalás szülte preferencia,
hogy hömpölyögve terüljön széjjel,
mint értékközvetítő intelligencia.

Észlénye alatt hullámzó Mindenségben,
korlátot nem ismer, határtalan.
Tágul, terjeszkedik, birtokol,
még úgy sejti, úgy érzi, társtalan.

Ha egyszer mégis összefutna a térben,
emberközeli elmével a gondolat,
üzenetet, jelet, észleletet hagyva,
hitet rengetne az űrközi kapcsolat.
 

Kapcsolódó vers:

Télűző tavaszváró

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások