Fogfájásra is jó a vörösfenyő?

Sulyok Józsefné, 2015. dec. 18.

Az európai vörösfenyő kora elérheti a 6-800 évet, akár 50 m magasra is megnő, a törzsének átmérője 1,5 m is lehet.

Leginkább nyáron a száraz levegőt, a meleg fekvést kedveli, télen viszont a ködmentes, hideg helyeket. Agyagos, vályogos, jó tápanyag-ellátású, jól szellőzött, mély vagy közepes rétegű talajt részesíti előnybe. A fejlődésének nem kedveznek a csúszó lejtők, lavinavölgyek és a sziklás termőhelyek. De ettől függetlenül ezeken a termőhelyeken is megtalálható. A városokba telepített fák növekedése igen rossz, mert a füstgázok miatt a növekedése megáll.

A vörösfenyő csak a Közép-Alpokban őshonos, a Szudéták keleti részén, a Magas-Tátrában és a Lengyel-alföldön is előfordul. Faanyaga igen értékes, ezért az elterjedési területén túl is megtalálható. A 16. század folyamán a dombvidékre is betelepítették.

Ősszel lehulló tűlevelei nagyon hamar kedvezően hatnak a talajra. Utána már az igényesebb fajok, így a cirbolyafenyő, lucfenyő megtelepedésére is mód nyílik. Ezért a vörösfenyőt kifejlett pionír fajtának tartják.

A fényigényes fának karcsú, kúp alakú koronája van, ami nagyon szabályos és sűrűn ágas. Idősebb korban kissé ellaposodik és ritkássá válik. Az oldalágak között kissé ívesen felemelkedő kisebb oldalágak is fejlődnek.

A fiatal hajtások szalmasárga színűek vagy világosbarnák, kopaszok. A fiatal fa kérge sima, sárgás, később módosul, és kb. 10 cm vastag, mélyen repedezett, kívül szürkésbarna, belül vöröses-ibolyás, pikkelyes héjkéreg alakul ki. Ezen belül helyezkedik el a sárgásbarna szijács, majd a magas gyantatartalmú barnásvörös geszt. Az utóbbinak a színe idővel tovább sötétedik.

Az összes őshonos tűlevelű fenyő közül a vörösfenyő fája a legtartósabb és a legkeményebb. Magas gyantatartalma révén az időjárási viszontagságoknak jól ellenáll. Kiváló építőfa, a hídépítésen is alkalmazzák, emellett szerkezet és díszítőfának is alkalmas. Sok vasúti talpfa, kerítésoszlop, ablakkeretek, ajtók, padlók, lépcsőfokok, bútorok készülnek belőle. A vegyiparban is felhasználják kádak készítésére, mert a fa saválló. Rugalmas, szívós, könnyen hasítható, jól szárad.

A barkaszerű porzós virágzatok gömb vagy tojás alakúak, kénsárga színűek. A virágok szórtan állnak, nagy számban alakulnak ki. A háromszögletű, világosbarna magvakon szárny alakul ki. Az első évben, szeptember-október környékén már megérik, ami a következő tavaszig ki is hullik. A magvak nyugalmi állapota 4-5 hétig tart, a csíraképességüket 4-5 évig is megtartják. A toboz csak 5-10 év múlva, többnyire a gallyakkal együtt hullik le. A tűlevelek lombszíneződéskor aranysárgák, és a tél beköszöntével már le is hullanak.

A hiedelmek:

A hatalmas, kecses fának régen védő erőt tulajdonítottak. Így pl. délszlávok fenyőkérget akasztanak a gyerekek nyakába, mert állítólag ez megvédi őket a gonosz tekintetektől.

Tirolban kitűnő szert találtak fel a fogfájás gyógyítására: a fájó fogat ki kell húzni, és egy vörösfenyő árnyékos oldalán el kell ásni. A fogfájás így örökre elmúlik.

Németország különböző vidékein április 30-án az ablakokat és az ajtókat vörösfenyővel díszítették fel. Ezek az ún. boszorkányseprűk a boszorkányok távoltartását szolgálták.

Kapcsolódó cikk: A rettegett koronás keresztespók