Szabadidő

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Egy alacsony köpcös, kissé esetlen járású, de jó természetű ember volt 70-es években az ibrányi TSZ párttitkára. Olyan volt, akivel lehetett évődni, viccelni, mert csak órákra haragudott meg és nem volt haragtartó.

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Gyermekversek...

 

 

Élt a Zovánban egy alacsony, idős ember, közel a 80. életévéhez, akit a környezete csak Perlekedő Józsi bácsinak nevezett, mert állítólag két szomszédasszonyát is a sírba perelte, semmiségekért.

Kissé kapatosan érkezett a volt ibrányi községházára egy férfi és mivel nem úgy intézték az ügyét, ahogy szerette volna, ezért szóváltásba keveredett néhai Bíró Lenke igazgatási főelőadóval.

Tanácstitkár koromban - az 1970-es évek közepén- sok gondot, munkát okoztak a mértéktelenül italozó, garázda elemek. Az egyik ilyen problémás személy volt az egyedül élő 50-55 év körüli Futi. Ibrányban mindenki csak így ismerte, szólította. (Igazi neve maradjon homályban.) Alig volt olyan hét, hogy valamilyen galibát ne okozott volna, s ne kellett volna valamiért eljárni vele szemben.

Sok mindent említettünk már a méhekről, a mézről és más termékekről, de még arról nem szóltunk, hogy ha valaki méhészkedésre adja fejét, hogyan is kezdjen hozzá…

Úgy tíz éve, egy ügyfélfogadási napon - kivárva a sorát - bejött az irodámba egy kissé molett, alacsony nő. Felismertem, hogy ő szokott a 36-os főúton, a Keleti-csatorna hídjánál, utcalányként posztolni. Ő viszont meglepődött, s visszaköszönés helyett, megdöbbenve kérdezte:

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Germekversek...

Gyermekversek...