Szabadidő

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Gyermekversek...

Igen bonyolult és talán mai szemmel átláthatatlan és íratlan szabályok jellemezték az udvarlás rítusát.

Általános hiedelem volt a 19. században és a 20. sz elején, hogy nem szabad az utcán semmit sem takaratlanul vinni, mert az bajt hoz a házhoz.

Avagy a keleti végeken, a XIX. század fordulóján   Nemrégen olvastam, hogy az ember hite, szokása, mentalitása egy életre végérvényesen eldől attól, hogy hová született. Főleg, ha nem érik ezt megrendítő külső hatások, körülmények.

Néhány éve egy távoli ismerőssel találkoztam, s a család, a nők, a sport kitárgyalása után, - ahogy az lenni szokott-, a politika került szóba.

Az irattár sarkában -1973-ban - egy penészes, nyirkos iratcsomót találtam „Szigorúan titkos 1950.” felirattal. Amikor kibontottam színes, vékony selyempapírokon vagy már nem használt nyomtatványok üres hátlapján furcsa körleveleket, utasításokat olvashattam. Mai ésszel bírva furcsának tűnhet néhány intézkedés.

Egy - a városban lakó - köztiszteletben álló, korosodó férfi mesélte el nekem,

avagy mire jó a propolisz?   Íme néhány recept, melyeket a népi gyógyászatban évtizedeken át, féltve őrzött titokként kezeltek.

Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a propolisz az állatvilág egyik csodaterméke. A sokoldalú felhasználósága mellett megszerzése nem jár az állat kínzásával  (kígyóméreg), elpusztításával (agyar, porc, belső szervek stb.).

 

 

Ősidők óta tudják és bitorolják, párszáz éve birtokolják az emberek a méhek termékeit azzal, hogy nemcsak elveszik azt, de kezelik, fejlesztik, óvják is.