Hogyan varázsolhatjuk telkünket álmaink kertjévé?

Sulyok Józsefné, 2013. jan. 03.

---

Nem feltétlenül akarunk kint sétálgatni a téli hidegben, legalábbis nem túl sokáig. Azonban bentről nézni a szép, hótakaró által elvarázsolt kertet, már sokkal csábítóbb. Igazi örömet főként akkor részesít téli birodalmunk, ha a hideg évszakban is kínál izgalmas látványosságot. Ezért is fontos az örökzöld növényekből kialakított alapváz, illetve az olyan magas elemek megléte, mint a növényfuttató boltívek, pavilonok, kőfalak és fák.

A sövénynek különleges jelentősége van: keretbe foglalja a kertfelületet és fel is osztja azt. Különösen az alacsony, örökzöld bekerítések formálják a téli kert arculatát, mivel körvonalaikat csodálatosan kihangsúlyozza a hótakaró. Rendkívül hatásosak a szimmetrikusan kialakított ágyások körül, nyílegyenes kerti utak mentén valamint fák körgyűrűjeként.

De látványként szolgál egy mini labirintus vagy egy kicsi franciakert is. Sokáig kizárólag a puszpángot használták alacsony sövénynek. Ma azonban inkább eltanácsolnak ettől, mert a növény egyre érzékenyebbé válik a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Sok kertészetben kínálnak a puszpáng helyett olyan jó alternatívákat, mint az örökzöld lonc vagy a magyal. Utóbbi alkalmasabb gömbnek, kúpnak és más figuráknak is, ha nem akarjuk, hogy másfél-két méternél magasabb legyen. Magasabb formacserjének kiváló például a tiszafa és a fagyal.

A telket körülvevő, takarást biztosító sövénynél nem annyira a formán, mint inkább a színeken van a hangsúly. Míg a klasszikus bükk sövény a hideg évszakban csak sűrűn elágazó, sötét ágait mutatja, addig a gyertyánsövény még ilyenkor is rozsdabarna őszi levél-köntösébe burkolózik.

Az örökzöld sövénynövényeknél a különböző tűlevelűek mellett választhatjuk a fagyalt vagy a babérmeggyet is. Utóbbiak vannak kemény és széles-levelű fajtái is.

Kivilágosítják a kertet a díszfüvek búza-sárga fűszálai. Egyesek, mint a kínai nád és a nádtippan, felálló növésűek, mások, mint az atlasz csenkesz vagy a tollborzfű, lecsüngenek, megint mások, mint az erdei perjeszittyó félgömb formájúak. Legtöbbjük számára az évelőágyás az alkalmas hely, ám a felálló növésű fajtákkal akkor remek hatást lehet elérni, ha egy ösvény mentén sorba ültetjük a növényeket. Amikor díszfüveket használunk a kialakításhoz, mindenképpen gondolni kell arra is, sok közülük csak májusban fog ismét kihajtani. A díszfüves ágyás téli ruhába öltözve is kifejezetten dekoratív. Fontos, hogy különböző növési formákat használjunk.

Örökzöld oszlopos fák, melyek nyírás nélkül nevelhetők:

Kínai boróka: először oszlop, később piramis alakú, telt-zöld tűlevelek, gyorsan nő, magassága 6 méter, szélessége változó.

Oszlopos hamisciprus: keskeny kúp alakú, kékeszöld, tűlevelek, lassan nő, magassága 2-3 méter, szélessége 0,6-1 méter.

Smaragd tuja: kúp alakú fa, lassan nő, magassága 4-6 méter, szélessége 1-2 méter.

Oszlopos tiszafa: feszesen felálló növésű oszlop, magassága 4-8, szélessége 0,8-1,5 méter.

Feketefenyő: oszlopos forma, kompakt, dúsbokrú, magassága 4-6, szélessége 1-1,5 méter.

Tippek! A fehér puffokra öltöztetett pavilon majdnem ugyanolyan szép, mint nyáron. Mivel a futórózsát csak tavasszal kell visszavágni, az utolsó, még zöld leveleket most csinos hó-süvegek díszítik.

A gyertyán boltívek hóval takart sűrű ágrendszerükkel olyan hatást keltenek, mintha egy elvarázsolt téli csoda-ország bejáratául szolgálna.

Önmagában a léckerítés talán kissé unalmasnak hatna, ám a fiatal fűzfákkal és ráaggatott agyagcserepekkel együtt már szó sincs erről.

A saját építésű „rom” a fagyos téli időjárásban felettébb eredetinek hat. Az előtte fekvő ágyásban a tavaszig otthagyott évelők a rododendronnal és a puszpánggal együtt struktúrát adnak a kertnek.

Sok fiatal erdeifenyő általában piramis formában nő, a gyakran látható ernyőformát csak idősebb korában veszi fel.

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások