Így nem öntözzük túl a jukkát!

Sulyok Józsefné, 2016. márc. 02.

A pálmaliliom vagy jukka nemzetség fajai ún. üstökfák.

Az évelő, fásodó törzsű cserjék levelei hosszúkásak, bőrszerűek, szélük fogazott, rostszálas. Fehér vagy krémszerű virágaik a levélrózsa közepén, hosszú szárakon nőnek.

Sivatagi-félsivatagi amerikai őshazájuktól távol is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Társítsuk a hasonló igényű virágokkal, leanderrel, murvafűvel, gránátalmával, kaktuszokkal, hibiszkusszal. A jukka nemzetségnek kb. 50 faja, 25 alfaja létezik, nálunk a legkedveltebbek a rövid törzsű, télálló, fürtős vagy nagyvirágú jukka. Előkertekben, balkonon, világos, meleg lépcsőházban egyaránt megél. Szobában, a nagy fényigénye miatt, földig érő ablak előtt ajánlatos tartani. Könnyű szerkezetű, homokos vályogtalajt kedvel.

Dézsa, cserép alján legyen tört cserép, sóder, kavics, a pangó víz levezetésére. Háromévente ajánlatos átültetni, az alsó elsárguló leveleket rendszeresen vágjuk le. Miután tavasszal hozzászokott a kinti klímához, ne locsoljuk, tápszerezzük, időnként permetezzük állott vízzel a takácsatkák támadása ellen. Ha nem télálló fajt nevelünk, 6 fok körüli, világos helyen teleltessük át, ekkor ne locsoljuk. A télálló fajok gyökerét és levelét fóliával, náddal, szalmával, forgáccsal takarni kell.