Kapaszkodás

Sulyok József, 2008. márc. 04.

---

Sulyok József verse

 

Kapaszkodás

Fénybe kapaszkodom,
utolsó menedék.
Kopik a gondolat,
nincs már sok haladék.

 

Apadoz a forrás,
létem vize hűl.
Görögnek az évek,
az idő megkerül.

 

Körbe von a sorsom,
mint egy fénylepel.
Gyorsan pergő percek,
halmaza lep el.

 

Élet – érzés röpít,
míg nem fölre ejt,
hulló lény – levélként
éjbe rejt, s felejt.

 

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Gyermekversek
 

 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások