Kapaszkodás
Sulyok József, 2008. márc. 04.

Sulyok József verse
Kapaszkodás
Fénybe kapaszkodom,
utolsó menedék.
Kopik a gondolat,
nincs már sok haladék.
Apadoz a forrás,
létem vize hűl.
Görögnek az évek,
az idő megkerül.
Körbe von a sorsom,
mint egy fénylepel.
Gyorsan pergő percek,
halmaza lep el.
Élet – érzés röpít,
míg nem fölre ejt,
hulló lény – levélként
éjbe rejt, s felejt.
Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Gyermekversek
Facebook Twitter GoogleStartlap
Hozzászólások
Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!
Hozzászólás készítése
2021.március 02., kedd / 18:56