Állati kártevők

Zöld, barna, szürke vagy fekete testű 2-8 mm nagyságú, szúró-szívó szájszervű rovarok tartoznak ide, melyek növényi nedvekkel táplálkoznak. Szívásuk hatására a level bepödrődik, a hajtás elsatnyul a termés deformálódik és a virag lehullik. Ezek a kártevők a nyár elején jelennek meg tömegesen, több gazdanövényük van, ezért folyamatosan a fagyokig képesek a növényeket károsítani.

Szabad szemmel nem vagy alig látható, változatos (zöld, sárga, piros) színű pókra emlékeztető állatok, mely a fenyőféléken ugyanúgy előfordul, mint a lomblevelűeken. Szívogatásuk nyomán a levelek az érzugokból kiindúlva sárgulnak, bronzosodnak, barnulnak vagy lehullanak. Leggyakrabban a takácsatka kártételével találkozunk, melyek a levelek fonákán pókszerű szövedéket készítenek.

A hajtáscsúcs hervad, a hajtás felső harmada a tél beálltáig nem érik be, elszárad. Ha a vesszőt hosszirányba felvágjuk, belsejében megtaláljuk a lárvajáratot, a károsított vesszőn a levélnyelek tövi részén a tojásrakási helyek lencse nagyságú szemölcs formájában láthatók. A károsító elsősorban védett, meleg fekvésű területeken gyakori, a száraz időjárás különösen kedvez a tömeges elszaporodásuknak. 

A fiatal lárvák a leveleket hámozgatják, az idősebbek pedig a leveleket lyuggatják. A károsított leveleken a kirágott lyuk körül a vastagabb levélerek megmaradnak. Kifejlett lárva alakban, gubón belül, a növénymaradványok között vagy a talaj felső rétegében telel.

A hernyó megfúrja, kiodvasítja a rügyeket, így azok nem tudnak kihajtani, majd az egyre növő hernyó a leveleket, fürtöket rágja és szövi be. Jelentős termésvesztést is okozhat, mivel a rügyek és levelek nagy része elpusztulhat. A hernyó a kéreg repedéseiben telel át, rügyduzzadástól károsít. A kifejlett lepkék július-augusztusban rajzanak.

Az első nemzedék hernyói virágokat, virágzatokat rágnak meg, és szőnek be. A második nemzedék hernyói a bogyókba rágnak bele, csak a magot és héjat hagyják meg belőle. A rágott terméseken fertőzési kapuk nyílnak a baktériumok és gombák számára. A szőlőmoly báb alakban telel át a tőkék törzsén. Az első nemzedék lepkéi tavasz közepén, míg a másodiké nyár közepén rajzanak.

A nyerges szőlpőmoly kártétele megegyezik a tarka szőlőmolyéval. A hernyók első nemzedéke május-június, a második augusztusban rágják a laza fürtöket, virágokat, kocsányokat. A tavaszi nemzedék a virágfürtök összeszövésével szövedéket készít, amelyet a táplálék elfogyasztása után hagy el. A nyári nemzedék kártétele csdekélyebb, a hernyók csak néhány bogyót pusztítanak el.

A rügyekben telelő atkák szívogatásának hatására ezekből a rügyekből deformálódott levelek fejlődnek. Később a levelek színén dudorok jelennek meg, ezek fonáki részen pedig fehér, majd barnuló sűrű szőrképletből álló nemezes fonatok alakulnak ki. Súlyos fertőzés esetén a hajtások növekedése leáll, a levelek pedig elpusztulnak.

A levélatkák kártétele hatására a hajtások gyengén fejlődnek, rövid szártagúak lesznek, súlyos kártétel esetén a hajtások le is száradnak. A levelek hólyagosodnak, a hólyagok a levél színén elbarnulnak, de a fonáki részen zölden maradnak. Az atkák szívogatásának hatására a levelek kanalasodnak, deformálódnak és nem fejlődnek tovább. A hajtásfejlődés is rendellenes lesz, könnyen letörhetnek, aminek következtében sok oldalhajtás fejlődik.

A különböző tetűfajok mind szívogatásukkal, mind az ürülékükön kialakuló másodlagos kártétellel (korompenész) nagy károkat okozhatnak a szabadföldi és beltéri növényeken egyaránt, ráadásul a vírusok egyik leggyakoribb terjesztői is. Éppen ezért az ellenük való védekezés kiemelt jelentőségű. Kártételük a levelek és a friss hajtások fakulásával, pödrődésével, deformációjával jelentkezik.

Mint a nevük is utal rá, ezek a kártevők életük jelentős részét egy viaszos, ellenálló páncél védelme alatt töltik, éppen ezért nehéz ellenük védekezni. A lárvák és a kifejlett egyedek szinte teljesen ellepik a növények törzsét, hajtását és levéllemez fonákát, ahol a nedveket szívogatva károsítanak.

Az egynyári, a balkon- és a szobanövények gyakori károsítói a különböző tripsz fajok (pl: virág- és dohánytripsz), melyek szívogatásukkal veszélyeztetik a virágokat és a lombozatot. Az apró, 1 mm körüli rovarokat kereshetjük a virágokban is, de jelenlétüket leginkább az apró, világos szúrásnyomok, illetve a leveleken, azok fonákán megjelenő ezüst színű nyálkafoltok jelzik. Kártételük nem csak a szívogatás okozta problémák miatt jelentős, a tripszek a tetvek mellett szintén a legveszélyesebb vírushordozók közé tartoznak.

Maga a kifejlett légy a növényekre veszélytelen, maximum zavaró az apró fekete rovarok jelenléte a cserepek földje körül. Tojásait azonban a cserép földjébe rakja le és a tényleges kártételt a kikelő lárvák gyökérrágása okozza. A növények gyökérzetét pusztítva a növekedést hátráltatják, súlyos esetben a növény elhalását is okozhatják.

Különböző lepkék, molyok hernyói károsíthatják a növényeinket a levelek rágásával, aknázással (a level lemez belsejében történő táplálkozással) vagy karélyozással, csipkézéssel, esetleg a bimbók rágásával. Ezek a kárképek elsősorban a dísznövények esztétikai értékét csökkentik. Mivel a kártevők zömében rejtőzködő életmódúak, sőt a bagolylepkék lárvái kifejezetten éjszakai, illetve a szár belsejében „sötétbeni életet” élnek, így inkább a kártételükkel, mint magukkal a kártevőkkel találkozunk.

Jellemzően a levelek fonákán kezdik el szívogatni az apró, narancssárga színű „pókocskák” a növényeket, amelyek ettől fakulni, sárgulni kezdenek, hiszen a kártevők rengeteg tápanyagot, energiát szívnak ki a növények szervezetéből. Ez elég korán jelzi is a problémát és a levelek fonákán még időben észrevehetjük az apró kártevőket. Később, ha nem kezeljük időben a problémát a túlszaporodott atkák pókhálószerű szövedéket képeznek és belepik a növénynek akár az egész felületét. Erős fertőzés esetén a virágok el is pusztulhatnak.

Leggyakrabban a takácsatka okoz gondot a növényeken. Jellemzően a levelek fonákán kezdik el szívogatni a növényeket az apró, narancssárga színű „pókocskák”, amelyek ettől fakulni, sárgulni kezdenek, hiszen a kártevők rengeteg tápanyagot és energiát, szívnak ki a növények szervezetéből. Ez elég korán jelzi is a problémát, és ha a levelek fonákára pillantunk még időben észrevehetjük az apró kártevőket. Később, ha nem kezeljük időben a problémát a túlszaporodott atkák pókhálószerű szövedéket képeznek és belepik a növénynek akár az egész felületét. Erős fertőzés esetén a növény el is pusztulhat.

A különböző tetű fajok mind szívogatásukkal, mind az ürülékükön kialakuló másodlagos kártétellel (korompenész) nagy károkat okozhatnak a kiskertben, ráadásul a vírusok egyik leggyakoribb terjesztői is. Éppen ezért az ellenük való védekezés kiemelt jelentőségű. Kártételük a levelek és a friss hajtások fakulásával, pödrődésével, deformációjával jelentkezik.

A zöldségnövények gyakori károsítói a különböző tripsz fajok (pl. virág- és dohánytripsz), melyek szintén szívogatásukkal veszélyeztetik a virágokat és a lombozatot. Az apró, 1 mm körüli rovarokat kereshetjük a virágokban is, de jelenlétüket leginkább az apró világos szúrásnyomok, illetve a leveleken, azok fonákán megjelenő ezüst színű nyálkafoltok jelzik. Kártételük nem csak a szívogatás okozta problémák miatt jelentős, a tripszek és a tetvek mellett szintén a legveszélyesebb vírushordozók közé tartoznak.

Különböző lepkék, molyok hernyói károsíthatják a növényeinket a levelek rágásával, aknázással (a levél lemez belsejében történő táplál- kozással) vagy karéjozással, csipkézéssel, illetve magát a termést is nagy mértékben károsíthatják, tönkretehetik. Mivel a kártevők zömében rejtőzködő életmódúak, sőt a bagolylepkék lárvái kifejezetten éjszakai, illetve a szár, termés belsejében „sötétbeni életet” élnek, így inkább a kártételükkel, mint magukkal a kártevőkkel találkozunk.

Nagyon gyakori kerti károsítók, ráadásul néhányuk (pajor, lótetű) mérete és igen nagy étvágya miatt akár pár nap alatt is megtizedelheti a frissen ültetett, vagy kelt növényeket, ezért nagyon fontos az ellenük való, lehetőleg megelőző jellegű védekezés.