Kertművelés földmunkák nélkül 2.
Mező Viola, 2012. jan. 12.
Előzmény: Kertművelés földmunkák nélkül
A Dominique Soltner módszer
1. Mennyit ástunk, pedig megúszhattuk volna!
Az 1950-es években testvéreimmel a Húsvéti szünetet mindig ásással töltöttük, aztán elraktuk a krumplit. Pünkösdkor megkapáltuk, feltöltöttük, a nyári szünetben pedig felszedtük.
Akkoriban még ismeretlen volt a kaszálógép. A gyümölcsösben folytattuk a szünidőt, ahol lekaszáltuk a magas füvet, amit a legközelebbi barázdába vittünk.
Őszintén megvallom, hogy 40 évbe telt, mire megértettük, hogy elegendő lett volna szétteríteni ezt a szénát a következő évi krumplibarázda mentén és elkerültük volna az ásást... és minden szünidőnk felszabadult volna e haszontalan munka alól.
2. 1956: az első rotációs kapánk
A háború utániak egyike volt, egy Somua, melynek nyomvonalát hosszasan csodáltuk: egy földdarabkákkal tarkított csík, amelybe belesüllyeszthettük a kezünket anélkül, hogy a legapróbb görönggyel találkoztunk volna! Micsoda öröm lehetett ez krumplinak, salátának és más zöldségnek, virágnak!
Napjaink kertészei továbbra is az ujjaikhoz hasonlítják a gyökereket, melyek abban a földben fejlődnek, amit rendszeresen porrá zúznak. Ám ahogy a gyökér nem hasonlítható az ujjhoz, úgy a műveletlen föld sem tekinthető csupán egy halomnak, mert ez a talaj élővilágának csodálatos lakhelye. És mi évekig pusztítottuk ezt az elképesztő erőt.
3. 1970-től kezdve: a bokros sövények és a kertészkedés kapcsolata
1971-ben telepítettük az első sövényünket az északi szél ellen. A cserjéket teljesen véletlenszerűen választottuk ki egy katalógusból. A 2x100 méteres területen 2 csapást meghagytunk rétnek. A következő nyáron újabb 100 méteres sávval bővítettük a mezőt. Semmi gyomlálás, semmi öntözés. 6 éven belül a védelem tökéletessé vált.
1976 igazán száraz esztendő volt, melynek során Claude Guinaudeau-nak, a Erdőfejlesztési Intézet munkatársának forradalmian új ötlete támadt, melynek öntözés nélkül is jelentős termést köszönhetett a homokos talajon. Az ötlet lényege az volt, hogy fekete műanyagfóliát terített a földre. Ennek az ültetési módnak hamar óriási sikere lett.
Ám akármilyen hatékony legyen is ez a műanyagtekercs nem helyettesítheti a szénát. A környezetbarát földtakarás varázsa a 90-es évektől kezdett hódítani. A szénatakaró eredményei pedig messze felülmúlták a fóliatakaró sikerét. Sőt, a szénatakaró a biológiai sokféleség melegágya lett: a sövény tövében változatos növény- és állatvilág telepedett meg.
4. Zöldségek népesítik be a fiatal sövények szénatakaróját
Az ősszel szétterített szénatakaró alatt a föld olyannyira fellazult a fiatal sövények tövénél, hogy felmerült bennünk az ötlet, hogy ültessünk bele néhány zöldséget. A későbbiekben az egész kert befedése is egyértelművé vált számos ökológiai szaklap, kézikönyv és egyre gyarapodó cikk együttes hatására. Nem maradt más hátra, mint kitalálni a szükséges változókat (mit mivel fedjünk le) a zöldségek, virágok, fűszernövények és gyümölcsök esetében.
Mi a titka a földmunkák nélküli kertművelésnek?
A kerttulajdonosok többsége elengedhetetlennek tartja a föld lazítását és összedolgozását. Úgy vélik, hogy a növények gyökereinek laza talajra van szüksége a növekedéshez. Mivel a csupaszon hagyott föld az esőzések, öntözések valamint a gyomnövények védtelen áldozata, a rendszeres földlazítás célja gyakran csak a gyom eltávolítása és a talaj felszínének átmozgatása és nem a talaj fellazítása. Ez a nehéz és fárasztó földmunka (pl. talajlazítás rotációs kapával) valójában csak szétzúzza a talaj igazi megmunkálóinak (pl. földi giliszta) lakhelyét.
A földművelésnek az a fajtája, melyet a talajmegőrzés technikájának neveztek el, új irányt mutat a kerttulajdonosok számára.
A talaj állatvilága nekünk dolgozik. Akárcsak egy emeletes ház lakói, úgy foglal el több emeletnyi helyet a talaj több száz állatfaja, de csak abban az esetben, ha lakhelyük zavartalan, mint például az erdőben, mezőben vagy a mulccsal fedett kerti földben.
A föld feletti réteg lakói a gombák, a parányi kukacok és rovarok (atkák, százlábúk, tetvek) akik lebontják, megemésztik és átalakítják a növényi maradványokat.
A talaj felső rétegét vízszintes járatokban élő, apró kukacok és baktériumok népesítik be, akik az előző növénygeneráció elhalt gyökereit lakmározzák A lebontott gyökerek helyén üregek keletkeznek, melyek szellőztetik a földet és megkönnyítik az új gyökerek fejlődését.
A föld mélyebb rétegeiben rugalmas kukacok élnek, mint például a földi giliszta, akik liftként szállítják emésztő rendszerükben a növényi maradványokat a föld mélyebb rétegeibe függőleges földi járataikon keresztül. Mérhetetlen étvágyuknak köszönthető az agyag és a humusz kiváló keveréke.
A talaj élővilága tehát képes megmunkálni a földet, valamint képes feldolgozni az élettelen növényi maradványokat, hogy táplálékul szolgáljon az élő növények számára. Elegendő egy vasvillányi „ablakot” nyitni egy érintetlen réten, hogy meggyőződjünk róla, miként alakítják át a pázsitfűfélék (pl: angol útszéli perje, ebír …) maradványai a földet jól szellőző, termékeny agyaggolyócskák halmazává.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter GoogleStartlap
