Kísérletezz a malájok kedvenc zöldségével!
Topor Erika, 2013. okt. 24.
Abelmoschus, bámia, okra, gombó e négy név ugyanarra a növényre mutat, de vajon mi ez a különös nevű zöldségféleség? A zsenge éretlen termésekből finom leves és saláta is készíthető. Nálunk azonban még csak a virágkötők ismerik száraz terméséről. Itt az ideje, hogy meghódítson bennünket is!
Tudományos neve hosszú évekig Abelmoschus esculentus volt, de manapság már a Hibiscus esculentus névre hallgat, innen is látszik, hogy a mályvafélékhez tartozik rendszertanilag. Hazánkban okrának ismerjük, vagy gombónak nevezzük. A trópusi, szubtrópusi országokban terjedte el, Indiától Ausztráliáig, a csendes-óceáni szigetvilágig mindenütt megtalálható. Mérsékelt égövön egyelőre - Magyarországon is - csak kísérletek folynak a termesztésére.
Gyökérzete karógyökér, mely közepesen mélyre hatol a talajba, és viszonylag sok oldalgyökere fejlődik. Szára akár 50 cm magasra is megnő. A szár és a termés is erősen szőrözött. Érintésük a csalánhoz hasonló. A harang alakú virágok szirma citromsárgák, a termő felső állású és egy bordás toktermés fejlődik belőle. Az ősz elején beérő magok (szeptember-október) a hosszanti irányban szétnyíló toktermésből kihullnak. A magok ovális, kerekded formájúak, szürkésfeketék, felületük finoman recés, helyenként kissé nyomottak, kemények. Termését a paprikához tudnánk hasonlítani, de botanikailag a paprikának felfújt bogyó termése van, és nem toktermése, mégis külalakra a paprikához hasonlít.
Származásából adódóan melegigényes, a magok 15 °C alatt nem is csíráznak, vagy csak nagyon vontatottan. Optimális csírázási hőmérséklete 32 °C. Ennek ellenére közepes fényigényű, nyáron, júniusban fejlődik a legjobban. Szabadföldbe kiültetve májustól kapja meg a szükséges meleget és napfényt, így korábban nem is érdemes kiültetni.
Vízigényes, főleg fejlődésének kezdeti szakaszában igen sok vizet igényel. Középkötött talajon érzi jól magát, a könnyen felmelegedő vályogtalajok a legideálisabbak számára (gyökerének is szüksége van a melegre). A tápelemek közül a foszforigénye a legjelentősebb.
Termesztéskor alapos talaj-előkészítést igényel, mivel gyökere mélyre hatol. Helyrevetéssel vagy palántázással szaporíthatjuk. Lassan csírázik, akár két hét is eltelhet a kelésig, ezért érdemes palántáról ültetni. Minél nagyobb földlabdával helyezzük a szabadföldbe, annál nagyobb esélye marad a palántázáskor az életben maradásra.
A fenntartási munkák között a legfontosabb az öntözés és a gyommentesítés. Az érés megindulásától szinte folyamatosan szedni kell, mert az elöregedett termések értéktelenek, maximum dekorációs célra hasznosíthatók, viszont száraz termésként a virágkötők kedvelt alapanyaga érdekes formájának köszönhetően. Könnyen festhető, így számtalan színváltozatban felhasználható a különböző dekorációkban. Az éretlen termések az értékesek, zöldségként, saláta-alapanyagként és levesnek is kellemes ízű. Savanyúság és főzeléknövényként is jó szolgálatot tesz. Érdemes kipróbálni!
Egy recept bámiából - Paradicsomos bámia
Hozzávalók:
1 kg bámia,
1 evőkanál vaj,
fél kg paradicsom,
só, bors
A megmosott bámiát vágjuk apró darabokra a paradicsommal együtt. A paradicsomot forrázzuk le, húzzuk le héját. Fedő alatt pároljuk össze a két zöldséget, legalább fél órán keresztül. Ha elkészült, fűszerezzük, sózzuk és borsozzuk meg, és öntsük rá az olvasztott vajat.
Kapcsolódó cikk:
Így gyűjt és szárít a profi kertszerető!
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.december 09., szerda / 19:14