Lakodalmi előkészületek 1. rész
Sulyok József, 2008. máj. 30.
Milyen szokásokat követtek eleink a házasságkötéskor?
Hogyan zajlott egy igazi vidéki lakodalom? Cikkünkből választ kapnak ezekre a kérdésekre.
Beregben, Szatmárban az eljegyzést (kézfogót) követően a jegyespár és a két násznagy - sokszor az első nyoszolyólány nyoszolyóasszony - kíséretével mentek a jegyzői hivatalba beiratkozni.
A házasságkötési szándékot azért kellett a jegyzőnél bejelenteni, hogy azt az 1894. évi XXXIII. Törvénycikk szerint az esküvő helyén, de ha a házasulandó másik fél más faluba való volt, ott is kihirdessék. Tizennégy napig kellett a községházán kifüggeszteni az erről szóló értesítést, emellett a kisbírónak a kifüggesztés ideje alatt, két vasárnap is dobszóval, hangos szóval kellett ismertetni a nagy eseményt. A törvényi szabályozás azért írta elő a nyilvánosságot, hogy tud-e valaki valamilyen házasságkötési akadályt. A kihirdetés 14-ik napján három nappal volt megköthető a polgári házasság. Az egyház előtti egybekelés szokásjog alapján, faluhelyen szinte kötelező volt. Általában aznap iratkoztak be ott is, mint a polgári szertartásra.
A papok településeken változó szokással egyszer, kétszer, háromszor hirdették ki az eseményt Istentisztelet, mise keretében a hívek előtt.
A hivatalos szertartás és a templomi esküvő után, ahol sem a vőlegény, sem a menyasszony szülei nem vehettek részt, az új férj szülői házában ülték meg a lakodalmat. Ha a fiú szülei valamilyen okból nem egyeztek bele a házasságba, (rosszhírű volt a lány, idegenből való volt, a két család között ellenségeskedés volt, stb…), akkor vagy a lányos háznál vagy egy rokonnál tartották meg a lakodalmat. Ilyenkor más konfliktus is támadhatott: ha, ahogy illet a keresztapa elvállalta a násznagyságot akkor a szülők, ha nem vállalta, akkor az ifjú pár haragudott meg rá. Jó megoldás nem volt.
A lakodalomba való hívogatásnak is rendje volt. Természetesen a násznagy, vőfély, nyoszolyólányok, asszonyok, szekeresek, sütő-főzőasszonyok, segédkező legények, vendégek nem maradhattak el. Ha a szülők kedvére volt a párválasztás, akkor az esküvő előtt a menyasszonyt, a vőlegényt is elbúcsúztatták a szülői háztól. A szülők otthon várták az esküvő végét. Az új férj házánál az anyós a kapuban fogadta a fiatal menyecskét. A menyasszony szüleiért küldöncöt küldtek, vagy maga az új férj ment el kérve, hogy jöjjenek vacsorázni.
A násznagy, násznagyasszony, első nyoszolyólány a rokonságból került ki. A vőfély, az egész lakodalmi szertartás ceremóniamestere volt. Míg a násznagy mondandóját prózában, addig a vőfély versbe foglalva mondta el. Néhol a nagyvőfély mellett kis vőfély is volt. A legtöbbször a menyasszony öccse vagy rokonfiú kapta e megtisztelő felkérést. Legalább ennyire volt megtisztelő a nyoszolyólánynak való meghívás is. Különleges jogokkal volt felruházva az első nyoszolyólány. Ő adta át a jegyzőnek, papnak, tanítónak az ajándékot. Társaival osztotta szét a lakodalmi kendőket, ők vitték a menyasszonynak a hajtűt, (sajátot nem volt szerencsés ilyenkor használni). Ők öltöztették, kísérték a menyasszonyt a községházára, a templomba…
Folytatása: Lakodalmi előkészületek 2. rész
Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.július 09., csütörtök / 16:35