Mire való a zöldtrágyázás?

Sulyok Józsefné, 2016. ápr. 11.

A zöldtrágyanövényeket azért vetjük az üresen maradt ágyakba, hogy a megnövő növényeket majd a földbe ássuk és ezzel a talajt szerves anyagokkal lássuk el.

Egy a probléma, hogy a zöldtrágyázáshoz helyre van szükség, de a legtöbb kertész nem szívesen hagyja parlagon a letermett ágyásokat.

A könnyű talajokba, amelyeket különben sem lehet sokáig csupaszon hagyni, vessünk késő nyáron vagy kora ősszel áttelelő zöldtrágyanövényt, amit majd a következő tavasszal zöldségek vetése, ültetése előtt a földbe beásunk. Néhány zöldtrágyanövény olyan gyorsan növekszik, hogy még a két kultúrnövény váltása közötti időszakban is érdemes elvetni. Ha ősszel dísznövényeket szeretnénk telepíteni, a kiszemelt területet nyáron zöldtrágyanövényekkel ültethetjük be.

Az eljárás előnye, hogy általa a talaj szervesanyag-tartalma feldúsul, korlátja az, hogy az gyorsan lebomlik, és a talajban csak csekély mennyiségű tartós szerves anyagot hagy vissza. A zöldtrágya javítja a talaj biológiai aktivitását, a gyökérzet lazít, növeli a vízelvezető képességet és a vízháztartást.

Különösen értékesek a mélyen gyökerező zöldtrágyanövények, amelyek a mélyebb talajrétegek ásványianyag-készletét feltárják. Például a csillagfürt és a vöröshere több mint 2 m mélyen gyökerezik. Bedolgozva felszívott tápanyagokkal gazdagítják a felső talajréteget, és így a következő növényi kultúrának is hasznára vannak.

A pillangósok, pl. a csillagfürt vagy a bab, a gyökereiken található nitrogénkötő baktériumaik révén megkötik a levegő nitrogénjét, és fontos tápanyaggal gazdagítják a talajt.

A könnyű talajok esetében a zöldtrágyázás megakadályozza a téli jelentős tápanyagveszteséget. Jelentős a zöldtrágyanövények gyomfojtó hatása is. Az összefüggő zöld terület takarja, árnyékolja a talajt, s a víz és a tápanyag felhasználásában olyan konkurenciát jelent, amelyet csak kevés gyomnövény tud leküzdeni. A zöldtrágyanövényeket úgy kell kiválasztani, hogy azok beásása után ne hajtsanak ki.

A zöldtrágyanövények kiválasztásánál figyelembe kell venni, a rendelkezésre álló időt, valamint az elő és utónövényt. A trágyanövénynek egyikkel sem szabad rokonságban állnia. Például, ha mustár után káposztát ültetünk, nagy a kártevők és a kórokozók fertőzésének a veszélye, mivel mindkettő egy nemzetséghez tartoznak. A zöldtrágyanövények alá a talajt épp olyan alaposan kell elkészítenünk, mint más vetemények alá. Alacsony tápanyagtartalom esetén vetés előtt trágyázzunk.

A zöldtrágyanövényeket megfelelő módon és időben kell a talajba bedolgozni, hogy jó tulajdonságaikat kedvezően tudják hasznosítani. Mindig fásodás előtt forgassuk be őket, különben bomlásuk során nitrogént vonnak ki a földből. A nagyobb növényeket bedolgozás előtt aprítsuk fel, a kisebbeknél, pl. a mustárnál elég, ha először fűnyíróval levágjuk. Az egészen kis növényeket kapával saraboljuk le. A bedolgozás előtt a növényt mindenképpen hagyjuk egy kicsit megfonnyadni.

A zöldtrágyanövények lehetőleg ne kerüljenek 15 cm-nél mélyebbre a talajba. A nagyobb növényeket először a felszínen aprítsuk fel, majd néhány nap múlva kissé mélyebbre forgassuk a földbe talajmaróval. A fásodó növényi részek beforgatása előtt tanácsos az anyagot trágyalevezni, szervestrágya-lével vagy algakészítménnyel.

Számos zöldtrágyanövény létezik. Kiválasztásuknál figyelembe kell venni a talaj típusát, az időtartamot és a vetés időpontját, amíg a növény a helyén maradhat. Megkülönböztetünk nitrogént megkötő növényeket és olyanokat, melyek csak a talaj struktúráját javítják.

Nitrogént megkötő zöldtrágyanövények: vöröshere, lucerna, szöszös bükköny, keskenylevelű csillagfürt és a lóbab.

Nem nitrogénkötő zöldtrágyanövények: olaszperje, pohánka vagy hajdina, facelia vagy közönséges mézontófű, rozs, valamint a fehérmustár.

Kapcsolódó cikk: Nyúlárnyék, ez milyen növény?