szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

"Nagy ember" lettél 3.

Sulyok József, 2008. jún. 21.


Az előzmények itt olvashatóak: 1. rész, 2. rész

Váratlanul mentem haza, Vásárosnaményba. László öcsémet kerestem, de nem volt otthon. Lent halászott a Krasznán, a Langónál. Utána mentem, hiszen évtizedek óta nem jártam gyermekkorom kedves játszóterén.

Alig volt hétvége, hogy ne időzzünk a vízparton barátainkkal. Öcsémet ott találtam, és beszélgettünk, közben láttam, hogy távolabb pecázik egy idősebb ember és minket figyel.


Kérdeztem is Lacit: - Ki az az ember, aki ott ül és minket figyel?
– Nem ismered meg Lajost? – kérdezett vissza.
– Ahogy mondod, emlékszem rá, de jó 30 éve nem láttam. – válaszoltam
– Meg is öregedett, hiszen vagy 10 évvel idősebb, mint én, hetven körül lehet – morfondíroztam.
S majd odamentem hozzá, hogy kezet fogjak vele, s mint régi ismerősnek köszönjek.
– Szervusz, Lajos bácsi, pecázol, pecázol? - kérdeztem.
Erre felugrott és enyhén meghajolva nyújtotta kezét, s közben mondta:
- Tiszteletem polgármester úr, tiszteletem! Hogyan tetszik lenni?
Meglepődve válaszoltam: - Lajos bácsi, te mondod nekem, hogy tiszteletem polgármester úr, akinek nem egyszer állítottam tekebábut, s gurítottam vissza sokszor a „csinárban” megkeresett kugligolyót az 1950-es években, a döngölt földes kuglipályán „pinkapénzért”. Bizony jó néhány „kettes” fagyira valót kerestem meg ilyenkor a sporttelepen. Hányszor állítottatok ki bennünket, gyerekeket a futballmeccsek előtti pénzre való kártyázáskor figyelni, nem jön-e a rendőr. Ilyenkor is kaptunk tőletek egy-két forintot szolgálatunkért. És ha inni támadt kedvetek felküldtetek bennünket a Csipke étterem mögötti Köpködőbe néhány üveg sörért, s ilyenkor vehettünk magunknak is egy-egy üveg bambit. Most meg hajladozva azt mondod nekem, tiszteletem polgármester úr! Hogy tetszik lenni? Hogy van ez! – monológom befejezése után egy pillanatnyi csönd telepedett közénk, s közben láttam rajta, hogy meghatódott, de egyben jólesett neki, amit mondtam.
Majd zavarát leplezve, rámutatott testvéremre, Lacira, és azt mondta: - Öcséd gyorsabban állította a bábukat, mint te, kártyázni is jól megtanult tőlünk. Te már akkor is úri fiúnak készültél! Látod, mi nem hagytuk a Krasznát, azóta is idejárunk pecázni, halászni. Jót nevettünk, és nosztalgiáztunk, adomáztunk tovább. Beszélgetésünket csak a Zuggó monoton zúgása törte meg, hangja elmosta közülünk a vélt, (vagy valós? ) társadalmi különbséget
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.június 26., péntek / 21:34

Muskátli bimbóban kukac?

2020.június 26., péntek / 21:32

Tiszafa ,50 éves tűlevelei sárgulnak

2020.június 26., péntek / 21:31

Ismeretlen fekete sàrga rovar a viràgodkertben

2020.június 25., csütörtök / 15:26

Profil módosítás - Visszajelzés

2020.június 23., kedd / 07:45

Nyárfa hajtás írtás

2020.június 20., szombat / 13:14

Nem nőnek a birsalma fáim


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia